Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
K
Kőszeghy 514 Egyesület elnökségi tagja. - Kandidátusi disszertációját 1987-ben védte meg. - Csatkai Endre-díj (1973), SZOT-díj (1985), M. Köztársasági Erdemkereszt arany fokozata (1991, Széchenyi István kultuszának terjesztéséért és ápolásáért), Pro Urbe Sopron (1992), Sopron város díszpolgára (posztumusz), Széchenyi Társaság Emlékérme (posztumusz, 2001). - Emléktábláját halálának első évfordulóján avatták fel a Széchenyi István Emlékmúz.-ban. F. m.: A soproni Liszt Ferenc Múzeum és kiállításai. Összeáll. Domonkos Ottóval, Nováki Gyulával (Győr, 1966); Sopron és vidékének munkásmozgalma (1919. augusztus 1.-1924) (Győr, 1981); Széchenyi István Emlékmúzeum, Nagycenk (Sopron, 1988); Gróf Széchenyi István: Magyarország kiváltságos lakosaihoz. Szerk., jegyzetekkel ellátta (Sopron, 1989); A125 éves soproni múzeum. Domonkos Ottóval (Sopron, 1992); A népszavazás hatása Sopron város fejlődésére, a soproni társadalomra (in: „Magyarok maradtunk" 1921-1996. Konferencia a soproni népszavazásról. Szerk. Turbuly Éva. Sopron, 1997); Gróf Széchenyi István gondolatainak gyűjteménye. Vál., az utószót írta (Bp., 1991; 2., átd., jav. kiad. Bp., 1998). írod.: Domonkos Ottó: K. A. (Múzeumi Hírlevél, 2000. ápr.); Szikossy Ferenc: K. A. (Soproni Szemle, 54., 2000. 3., 211-213.); Tóth Imre: K. A. és a soproni közművelődés (uo., 213-214.). - Bibi.: F. Bárczy Éva: K. A. irodalmi munkássága (Soproni Szemle, 54., 2000,217-223.). Kenessei Károly, Tóth Imre Kőszeghy Elemér; ered. Winkler (1882. jan. 3. Rózsahegy - 1954. szept. 1. Bp.): művészettörténész, festő. - Pozsonyban majd Bp.-en jogtud.-i, a bp.-i Mintarajzisk.-ban és Bécsben művészeti tanulmányokat végzett. A Vallás- és Közoktatásügyi Min. munkatársa (1904), majd ösztöndíjjal Rómában, később Töröko.-ban járt. A múz.-ok főfelügyelőségének titkára (1908-1914), közben szépirodalmi és történeti illusztrátorként is működött. A mo.-i ötvösjegyek rendszeres gyűjtésébe kezdett (1910), eredményes kutatómunkája elismeréseképpen a kassai Felső- mo.-i Múz. ig.-ja lett (1914-től), ahol számos kiáll.-t rendezett. Tátraszéplakon élt (1919- 1923); a Tátra egyik legkiválóbb festője lett, képeivel nemzetközi kiáll.-okon is sikeresen vett részt. Lőcsén a múz. ig.-ja (1923-tól); értékes műtörténeti tanulmányokat közölt a Szepesi Híradóban, amelynek egy ideig fő- szerkesztője is volt. A Mo.-i Kárpát Egyesület és a Szepesi Történeti Társulat műemlékőre (1927-től), jelentős eredményeket ért el a szepesi műemlékek feltárása és gondozása terén; felfedezte és szakszerűen restaurálta a szepesdaróci templom régi falfestményeit. A bp.-i Iparművészeti Múz. ig.-ja (1939-1946; nyugdíjba vonulásáig). A m. ötvösséggel kapcsolatos kutatómunkája korszakos jelentőségű. F. m.: Magyarországi ötvösjegyek a középkortól 1867- ig (Bp., 1936); A Szepesség újabbkori festői és szobrászai (Bp., 1937); Kassa műemlékei (Bp., 1939). írod.: Brogyányi K.: Festőművészet Szlovenszkón (Kosice, 1931); Gulyás XVII.: 516.; MÉL I.: 1007- 1008. Mihóková Mária Kőváry László; Kővári (az 1870-es évekig) (1819. júl. 17. Torda -1907. szept. 25. Kolozsvár): történetíró, statisztikus, közgazdász, műemlékvédő. - A kolozsvári Unit. Koll.- ban Brassai Sámuel egyengette az útját. A Ref. Koll.-ban elvégezte a jogi tanf.-ot (1840-1842). Rövid ideig jurátus a marosvásárhelyi Kir. Táblánál, s még 1842-ben megszerezte az ügyvédi oklevelet. A forradalom kitöréséig főúri családoknál nevelő és titkár. Egyik tanítványának, sárdi Símén Györgynek írt verses tankönyvei utóbb füzetsorozatban, számos kiadásban megjelentek (Gyürke Erdélyt utazza. Kolozsvár, 1847; Gyürke históriája Erdélyről. Kolozsvár, 1852; Gyürke állatországa. Kolozsvár, é. n., majd 1862; stb.). A marosvásárhelyi Teleki Téka kincsei ébresztették fel érdeklődését a múlt iránt. A kolozsvári Tilsch Könyvkiadó felkérésére összeállította Erdélyország statisztikáját (Kolozsvár, 1847), amely az első ilyen jellegű munka Erdélyben. Az 1848. évi forradalom kitörését követően Kolozsváron nemzetőrnek jelentkezett, majd máj.-ban megindította a 111 számot megért Ellenőr c. politikai lapot. Jelen volt az Erdély és Mo. unióját máj. 30-án kimondó kolozsvári országgyűlésen. Jún.-ban Pestre hívták; az Orsz. Statisztikai Hivatal titkára, majd pénzügymin.-i statisztikus lett. Okt.-től a Bem József vezette erdélyi sereg haditudósítója és történetírója, őrnagyi rangot kapott.
