Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

K

Kovács

506

átitatott olajképet festett. Az itáliai múz.- okban vált szenvedélyévé a másolás, ami - csakúgy, mint a portréfestészet - többször segítette ki anyagi gondjaiból. Az 1848. évi forradalom hírére hazasietett, de betegsége miatt hadi szolgálatot nem vállalhatott, s pártfogója, br. Orczy László tiszaörsi birtokán élt a szabadságharc végéig. Külföldre készült, de Tárkányi Béla (1820-1886) papköltővel, érseki titkárral való egri találkozása nyomán megváltoztatta elhatározását. Tárkányi szerteágazó kapcsolatai és támogatása révén ~ az 1850- es évek elejétől az egri egyházm. legfoglalkoztatottabb egyházi festőjévé vált. A tudós pap több mint hetven festményének megrendelője, ill. közvetítője volt, emellett gyakran az egész mű felfogását és ikonográfiáját is meghatározta. Akadémikus művészete, az újításokat inkább elvető szemléletmódja, műveinek precíz kivitelezése jól megfelelt a műfajnak és a kor elvárásainak. Hazafias érzülettel megfestett oltárképeinek egy csoportja a m. szenteket ábrázolja. A Pesti Műegylet 1854. évi kiáll.-án jelentős sikert ért el Árpád fejedelemmé választása c. festményével, amelyet Tárkányi biztatására készített, s amelyet műlapként is sokszorosítottak; a - II. vh. idején elpusztult - mű alapján ~t mint a m. történeti festészet megújítóját, a m. szellem és lélek kifejezőjét ünnepelték kortársai. Miközben hosszú utazásokat tett Bécsben, Párizsban, Spanyolo.-ban, Münchenben és Itáliában, itthon szinte elfelejtették. Spanyol feleségével Bp.-en telepedett le, de a hazai sikerek elmaradtak; arcképmegrendelésekből élt. Még közreműködött az Operaház belső díszítésének elkészítésében (1884), de utolsó éveit csendes magányban töltötte. - Életrajzi írása és (még feldolgozás alatt álló) levelei fontos kortörténeti dokumentumok. A hosszú évekig Egerben működő művész 1892-ben az egri Líceum Képtárának adományozta több mint száz művéből álló festői hagyatékát. Ezzel először kerültek az egri képtár kollekciójába a 19. sz.-i m. egyházi, történeti, tájkép- és portréfestészetet reprezentáló művek. A gyűjt, a II. vh. után az állami múz.-ba került. A Dobó István Vármúz. képzőművészeti gyűjt.-ének legszebb darabjaiból összeválogatott Egri Képtár méltó emléket állított ~nak. írod.: Ludányi Gabriella: K. M. (Bp., 1987; korábbi irodalommal); K. M. Önéletírása (Eger, 1992);

H. Szilasi Ágota: Költő és festő, irodalom és festészet (Tárkányi Béla és K. M. barátságáról) (Agria, XXXIII., 1997, 659-696.); H. Szilasi Ágota: Az allegória és más jelképes elemek K. M. festészetében (Barokk konferenciák III. Eger, 1997; Hevesi Napló, különszám, 31M4.); H. Szilasi Ágota: Olaszországi akvarellképek 1830-1848 között K. M. és pályatársai életművében (Agria, XXXIV., 1998, 349- 400.); MÉL I.: 991. (téves születési nap: júl. 18.!).

H. Szilasi Ágota

Kovács Miklós; Miké Kovács Miklós (1979- től) (1903. dec. 6. Bp. - 1986. ápr. 24. Bp.); okleveles mezőgazda, gazdasági főfelügyelő, múzeumi osztályvezető. - A Kir. M. Tudomány egy. Közgazdaságtud.-i Kar mezőgazdasági szakán szerzett oklevelet. Felügyelői államvizsgát tett (1934). A Burgonyatermelési (később Növénytermelési) Hivatalban (1928-tól), majd Zalaegerszegen a vm.-i gazdasági felügyelőségen gyakornok (1934-től), Nagykanizsán járási gazdasági felügyelő (1935-től), Hódmezővásárhelyen városi gazdasági felügyelő (1938-tól), Szepsi visszatért területen járási gazdasági felügyelő (1939- től). Zalaegerszegen a vm.-i gazdasági felügyelőségen helyettes vezető (1940). Bp.-en, a Földművelésügyi Min. termelési ügyosztályán dolgozott (1942), majd Zalaegerszegen a vm.-i gazdasági felügyelőség vezetője (1945). Bp.-en a Földművelésügyi Min. ismeretterjesztő ügyosztályának munkatársa (1946), a M. Állattenyésztő Szervezetek Orsz. Szövetségének ig.-ja (1947). Szikszón a mezőgazda- sági igazgatóság állattenyésztési osztályának vezetője (1949), Bp.-en az Állattenyésztési Kutatóint. osztályvezető-helyettese, majd tud.-os titkára (1950-től), a M. Mezőgazdasági Múz. állattenyésztés-történeti osztályának vezetője (1952-től); nyugdíjba vonulása (1970) után tud.-os főmunkatársként tovább dolgozott a múz.-ban. - Kezdetben növény- termesztéssel, ezen belül fajtaelismeréssel, vetőmag-ellenőrzéssel, fajtakísérletekkel és -vizsgálatokkal, műtrágya-kísérletek kiértékelésével, később, mint gazdasági felügyelő a legelőkérdéssel és pásztorképzéssel foglalkozott behatóbban. Nagyobb, háromrészes tanulmánya jelent meg A legelő helyes fásítása címmel. Keszthelyen az Akad.-n szakelőadásokat tartott. 1945-ben megbízták a zalai gazdasági felügyelőség újjászervezésével. Első-