Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
K
Kittenberger 474 mórészt addig ismeretlen magyarföldi növény (taxon) leírását és gyönyörű, kézzel festett képét adták közre; 222 taxont Waldstein és Kitaibel fedezett fel és írt le, egy növény Kitaibelé. ~ korán felismerte annak fontosságát, hogy a Kárpát-medence flórájának megismeréséhez és leírásához minél több helyről, minél több taxonból álló összehasonlító herbáriumi anyagot kell ösz- szegyűjteni. Sok kortárs botanikussal állt kapcsolatban, küldött és kapott is tőlük növényeket, de herbáriumának legnagyobb részét maga gyűjtötte, eredeti termőhelyekről és a pesti botanikus kertből (ex horto jelzéssel). Herbáriumát (7000 Ft-ért) - útinaplóival, kézirataival, leveleivel, ásványaival, kőzeteivel és kémiai eszközeivel együtt - a természetbarát József nádor vette meg az MNM számára (1818). A 63 csomagból (fas- ciculusból), 14 702 példányból álló, rendkívül értékes herbáriumot ma a M. Természettud.-i Múz. Növénytára legrégibb herbáriumai, legféltettebb értékei között őrzi. Ez a gyűjt, tartalmazza - kevés kivételtől eltekintve - az összes ~, vmint a legtöbb Wald- stein és ~ által felfedezett és leírt növény (taxon) eredeti példányait, típusait. A Herbarium Kitaibelianumot Jávorka Sándor dolgozta fel és tette közzé a múz. évkönyvében (1926-1936). ~ szakított a Linné tekintélyére alapozott florisztikai szemlélettel, új fajszemléletet alakított ki, figyelembe véve a növényföldrajzi és ökológiai szempontokat is; ez emeli őt a botanikusok szemében messze kortársai és az utána következő nemzedékek fölé. 2948 db-ból álló ásvány- és kőzetgyűjt.-e 24 ládában érkezett az MNM-be. Egy későbbi, alapos katalogizálás során - az azonos darabokat egy tételnek véve - a gyűjt, anyaga 772 tételnek bizonyult. Ez az ásvány- és kőzetgyűjt. az MNM épületében az 1956. évi forradalmi események során elpusztult. - Tomcsányi Adám- mal, a pesti egy. fizikaprofesszorával együtt ~ tanulmányozta az 1810. évi móri földrengést is. Észleléseiket közösen publikálták (1814); ez az első hazai földrengés-monográfia, földrengési térképpel, ún. izoszeiszta vonalakkal. 1816 elején ment nyugdíjba. - A „m. Linné" már életében ismert és tisztelt személyiség volt az ország határain túl is. Számos tud.-os társaság választotta tagjai sorába, így a jénai mineralógiai (1800), a regensburgi botanikai (1801), a göttingai fitográfiai (1801), a göttingai tud.-os (1804), a jénai fizikai (1804), a moszkvai orvos-ter- mészettud.-i (1805), a szentpétervári cári orvos-sebészeti társaság (1813), a müncheni kir. tud.-os akad. (1814), a lundi természetrajzi társaság (1815). A mo.-i természettud.-i társulat hiányát jól látva javaslatot terjesztett fel a bécsi kormányzathoz ( Plan zu einer Ungarischen Gesellschaft für Naturkunde, 1802), amely azonban elutasította azt. - Nevét több mint 40 növény (taxon) viseli; nemcsak a későbbi botanikus nemzedékek tagjai, hanem már nagynevű botanikus kortársai neveztek el róla fajokat (taxonokat), pl. a berlini Willdenow professzor egy, a mályvafélékhez tartozó növénynemzetséget nevezett el róla (Kitaibel-füve [Kitaibelia vitifolia Willd.]). Folyóiratot neveztek el róla (Kitaibelia). F. m.: Descriptiones et Icones Plantarum Rariorum Hungáriáé. Waldstein Ferenc Adámmal (Viennae, 1799-1812); Topographische Beschreibung von Ungarn (Pesth, 1803); Dissertatio de terrae motu in genere, ac in specie Mórensi. Tomcsányi Ádámmal (Budae, 1814); Hidrographia Hungáriáé. I—II. Szerk., kiad. Schuster János (Pest, 1829); Additamenta ad Floram Hungaricam. E manuscriptis Musei Nationa- lis Hungarici ed. August Kanitz (Linnaea, 16., 1863, 305-642.); Gombocz Endre: Diaria Itinerum Pauli Kitaibelii. Auf Grund originaler Tagebücher zusammengestellt (Bp., 1945). Irod.: Gombocz Endre: A budapesti egyetemi Botanikus kert és tanszék története (Bp., 1914); Jávorka Sándor: Kitaibel Herbáriuma (Annales historico-naturales Musei Nationalis Hungarici, 24., 1926, 428-585.; 26., 1929, 97-210.; 28., 1934, 147-196.; 29., 1935, 55-102.; 30., 1936, 7-118.); Gombocz Endre: A magyar botanika története (Bp., 1936, 254-354.); Jávorka Sándor: K. P. (Bp., 1957); Tasnádi Kubacska András: K. P., a m. föld felfedezője (Az MTA Biológiai Csoportjának Közleményei, 2., 1958, 113-121.); Szinnyei VI.: 443- 448.; Gulyás XVI.: 704.; MÉL 1.: 930-931.; MÁÉ II.: 170-175. (Pálmány Béla: K. P); MÚL: 206-209.; MTL: 463-464. Kováts Dezső Kittenberger Kálmán (1881. okt. 10. Léva- 1958. jan. 4. Nagymaros): tanár, szerkesztő. - Léván elvégezte a tanítóképzőt (1901), majd
