Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

K

473 Kitaibel A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár történe­te (Bp., 1997). írod.: Pilissy L. (Py): A Központi Kohászati Múze­um Öntödei Múzeumának ünnepélyes megnyitá­sa (Bányászati Kohászati Lapok. Öntöde, 21., 1970, 28.); Remport Z.: K. Gy. élete és munkássá­ga (in: 30 éves az Öntödei Múzeum 1969-1999 Bp., 1999). Lengyel Katalin Kitaibel Pál (1757. febr. 3. Nagymarton - 1817. dec. 13. Bp.): botanikus, flórakutató, természettudós, polihisztor. - Családja és rokonsága a régi feljegyzésekben Kieteifl, Kühteifel, Kiedeibl, Kühteubel, Kuhtaibel, Kühtreiber, Kiteibel, Kiteibl neveken szere­pel. A soproni Szt. Benedek-rendi gimn. anyakönyve szerint neve Kiedaibl Paulus, ő magát következetesen ~nek írta. Szülei jó­módú földművelők voltak. - A pesti egy.-en jogot tanult (1780), majd az orvosi karra iratkozott át. Negyedéves orvostanhallga­tóként már tanársegéd, majd adjunktus Win téri Jakab professzor mellett a botanika és kémia tanszéken (1784). Orvosdoktori szigorlatot tett (1785), orvosi oklevelét azon­ban soha nem használta. Winterl az egy.-i botanikus kert gondozásával bízta meg. Sa­ját gyűjtéseivel jelentősen gyarapította a kert növényanyagát; kezdetben főként Pest és Buda környékén gyűjtött élő növényeket és magvakat. Közben kémiai és ásványvizs­gálatokat is végzett, ennek során fedezte fel a tellurt (1789). A felfedezés körül prioritási vita keletkezett, ui. a tellur ásványát hat év­vel korábban F. J. Müller von Reichenstein (Müller F. József) erdélyi szász bányamér- nök-mineralogus találta meg elsőként (1783); ~ kimutatta az új elemet, a felfedezés dicsősége mégis M. Klaproth német ve­gyésznek jutott, aki - Müller F. J. felfedezé­sének ismeretében - az elemet leírta és tel- lurnak nevezte el (1789). ~ különböző talaj­oldatokat is vizsgált, addig ismeretlen mód­szerrel kimutatta a kénsav új tulajdonságait és tisztán való előállítását. Ásványvizeink összetételét és gyógyhatását is vizsgálta, ezért a hazai balneológia úttörőjének is te­kinthető. Kutatott a börzsönyi ércbányák­ban is (1789). Értékes munkát végzett a dán származású br. Mygind Ferenc udvari taná­csos herbáriumának rendezésével (Linné rendszere szerint) és katalogizálásával; a rendkívül értékes herbáriumot Mygind az egy.-re hagyta (1790), majd az egy. átadta az MNM-nek (1900 körül); jelenleg is a M. Természettud.-i Múz. Növénytára őrzi. ~t egy.-i tanárrá (1802-től), majd a pesti bota­nikus kert ig.-jává (1807-től) nevezték ki, majd az egy.-i tanszékek szétválasztása so­rán a botanika tanszékvezető professzora lett (1810-től). Közben megkezdte felfede­ző- és kutatóútjait az akkori Mo. területén (1792), amelyet jóformán haláláig folytatott; legintenzívebben 1795-1810 között utazott. Ezek az utak voltak hazánkban az első rend­szeres, a természetes környezetet felfedező, gyűjtő- és kutatóutak; több mint 20 ezer km-t tett meg gyalog, lóháton, szekéren. Az egy., ill. a kormány költségén 14 nagyobb gyűjtőútat tett Horváto.-ban, Szlavóniában, a Szerémségben és a Bánságban. Utjain gyűjtött növényeket, állatokat, ásványokat, kőzeteket. Foglalkozott a Kárpát-Pannon térség növényvilágával, ásványvizeivel, vulkánosságával, földrengéseivel. Gyűjtőút­jairól naplót írt, amelyben elsőként rögzítet­te a látott és begyűjtött növény- és állatfajo­kat, a talaj összetételét és minőségét, a kőze­teket. Kiadásra váró német nyelvű (növény­leírásai latin nyelvűek) útinaplóit a M. Ter­mészettud.-i Múz. Tudománytörténeti Gyűjt.-e őrzi. (Az útinaplóból részleteket tett közzé Schuster János, Kanitz Ágost és Gombocz Endre.) Miután az egy.-i előadási kötelezettségek alól felmentését kapott, több ideje és energiája maradt sokoldalú, tud.-os tevékenységének folytatására. Kitű­nő botanikus, vegyész, geográfus, geológus, talajkutató, igazi természettudós, polihisz­tor volt, de a botanikában alkotta a legtöb­bet. Mo. botanikailag addig még feltáratlan - nagyobb - részének felkutatását minden­nél fontosabbnak tartotta, ezzel a hazai fló­rakutatás igazi elindítójának tekinthető. 1795-ben ismerkedett meg Franz Adam Waldstein gr.-fal, aki munkatársa, barátja és anyagi támogatója lett. Együttműködésük eredménye ~ fő műve, a m. flóra és az egész Kárpát-Pannon térség flórájának megisme­résében és leírásában úttörő jelentőségű, fü­zetekben megjelent Descriptiones et Icones Plantarum Rariorum Hungáriáé (Bécs, 1799- 1812). A reprezentatív kötetek 280, túlnyo­

Next

/
Oldalképek
Tartalom