Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

K

469 Kiss nyozott 190 műből álló képtár is felkerült Egerből. A festmények gondozására szak­emberre volt szükség; József nádor, az MNM fő pártfogója az akkor már 58 éves, si­keres arcképfestő, Lieder Frigyessel szem­ben - Kubinyi Ágoston ig. véleménye alap­ján - a javakorabeli, nagy munkabírású ~ mellett döntött. Tb., évdíj nélküli képtárőrré azonban csak 1847. okt. 20-án nevezte ki Ist­ván nádor. Ekkor költözött be az MNM-ben lévő szolgálati lakásába, és helyezte át oda festőisk.-ját is. A festmények beszállítása után felfektette „A Magyar Nemzeti Múze­um Képcsarnoka festvényeit Másolók Nap­lóját" (1844), egyúttal helyet biztosított a múz.-ban a fiatal festőknek is. Restaurált, és rendezte az 1846-ban megnyitott Pyrker Kép­tárat. (A képtár lajstromát, az első m. nyelvű kat.-t a könyvtár polihisztor napi díjnoka, Mátray Gábor adta ki.) ~ tagja volt az 1846- ban alapított Nemzeti Képcsarnokot Alakító Egyesületnek, amelyet a többi taghoz képest magas összeggel, 10 ezüst forinttal támoga­tott. Viszonylagos kényelmét nem sokáig él­vezhette. A Kossuthot még Debrecenből is­merő ~ az 1848. évi forradalom alatt beállt nemzetőrnek, emiatt Szentiványi Vince Pest vm.-i főispán rendeletére kitették lakásából (1849. dec. 31.). A képtárban azonban to­vább dolgozott. Kidolgozta az 1849 őszén bezárt és 1850. ápr. végén újra megnyitott másolati terem használatára vonatkozó rendszabályokat. 1850. júl. 27-én megérke­zett Kubinyi Ágostonhoz a csász. és kir. ha­ditörvényszék rendelete, miszerint ~ kép­tárőri hivatalából elmozdíttatott. A képtárat Érdy Jánosnak, a régiségtárat Mátray Gá­bornak, a könyvtár akkori őrének okt. 16-án adta át. Kedves gyűjt.-étől nem tudott elsza­kadni, s kötelességének érezte az anyag gyarapítását. 1851. ápr. 9-én ajándékozta a József Nádor Nemzeti Képcsarnoknak a zongorája mellett ülő Székely Imre képmá­sát, és megrendezte az 1851. szept. 4-én megnyílt kiáll.-t. 1852. febr. 19-én a múz.- nak adta az óbudai szigeten felfedezett ró­mai caldariumról készült rajzát. A helytartó­ság még 1855 tavaszán is érdeklődött a múz. ig.-jánál ~ felől. A szilencium több mint tíz évig tartott. Csak 1861. nov. 4.-én helyezték vissza állásába, és költözhetett vissza laká­sába. A helytartótanács 1862. dec. 2-ai, Kubinyihoz írott levelének tanúsága szerint ~, kérelmezése ellenére, továbbra sem kap­hatott tiszteletdíjat. Teljes rehabilitálását a kiegyezés után nyerte el, amikor br. Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter 1867. jún. 1-jétől évi 600 forintos tiszteletdí­jat engedélyezett számára. Az elégtétel ké­sőn jött. Özvegye, Roszbach Jozefa, mint ahogy Mátray Gábor írja, „a múzeumi igaz­gató közbenjárása folytán 200 forintból álló évi kegydíjjal lön megvigasztalva a nm. mi­nisztérium által". Elméleti munkája a Kézi­könyv a vonal és levegőperspektíváról, a színek erejéről, vegyítéséről és harmóniájáról; a kéz­irattal 20 aranyat nyert a Pesti Műegylet 1860. évi pályázatán. Restaurátori és tanári tevékenysége is jelentős. Az Orsz. M. Kép­zőművészeti Társulat választmányi tagja, írod.: Mátray Gábor: A Magyar Nemzeti Múzeum korszakai, különös tekintettel a közelebb lefolyt huszonöt évre (Pest, 1868); K. B. Emlékkönyve 1832-1833 (ükunokája tulajdonában); Zádor An­na: K. B. (in: A Művészettörténeti Munkaközös­ség Évkönyve. Bp., 1952, 24-47.); Zádor An- na-Bardoly István: Kapossy János hagyatékából (in: Művészettörténeti Értesítő, XXXIX., 1990, 121-134.); Csemitzky Mária: Jablonczai Pethes Já­nos búcsúja... K. B. festményének történeti hátte­re (Művészettörténeti Értesítő, 43., 1994, 137- 142.); MÉL I.: 924. Csemitzky Mária Kiss István: — N. Kiss István Kiss István (1857. máj. 4. Körösladány - 1902. jan. 9. Bp.): építész. - A bp.-i József Műegy.-en végzett (1880), uo. magántanári képesítést szerzett. Többek között a veszp­rémi vármegyeháza, a komáromi, a kalo­csai, a nagyváradi és a miskolci törvény­szék, a Bp. Baross utcai női klinika, a János Kórház épületének tervezője. A Marosvásár­helyen, 1886. jún. 27-én megnyitott Székely­földi lparmúz. állandó csarnokának tervező­je; az épület 1890-1893 között a Hajósköz­ben (Baross G. u.; ma Horea u.), közadako­zásból, kevés állami támogatással épült. Az egyemeletes, neoklasszicista múz.-i épület terveit görög elemekkel kevert, szigorú itá­liai reneszánsz stílusban ~ díjtalanul készí­tette el, s az építési munkálatokat is vezette; tiszteletdíját a múz. támogatására, adó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom