Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
K
Kiss 468 meghatározásukkal (alánok, keleti gótok, szkirek, svébek, herulok), a gepidákkal, a szilágysomlyói kinccsel, az avar korszakkal. Munkásságának másik területe a m. honfoglalás korának régészeti leletanyaga. Ásatásokat és leletmentéseket végzett Baranya m.-ben, Kozák Károllyal együtt feltárta a pécsváradi várat. Számos fontos leletet mentett meg (pl. a mohácsi éremleletet, az államalapítás korára vonatkozóan különösen fontos nagyharsányi éremleletet a lancea Regis feliratú éremmel). Nevéhez fűződik az első hitelesen feltárt római kocsitemetkezés (Kozármislény). Vezette a Mohács-feketeka- pui telep és temetők ásatását (1971-től haláláig); a 7-8. sz.-i ötvösművészet jelentős tárgyaiban gazdag, történetileg és vallástörté- netileg egyaránt kiemelkedő fontosságú sírokat tárt fel. Publikálta Baranya m. avar és honfoglalás kori leleteit. Pécsen megrendezte az állandó régészeti kiáll, népvándorlás kori és középkori részét. Publikációi a Janus Pannonius Múzeum Évkönyvében, az Alba Regiá ban, az Archaeologiai Értesítőben, az Acta Archaeologicában jelentek meg. F. m.: Pannonia római kori lakossága népvándorláskori helybenmaradásának kérdéséhez (Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 10., 1965, 81-123.); Die Stellung der Keszthely-Kultur in der Frage der römerzeitlichen Kontinuität Pannoniens (uo., 12., 1967, I960.); Megjegyzések Szlavónia és a Szerémség X-Xl. századi ethnikai viszonyaihoz és az ún. Bjelo-Brodo kultúra névadó temetőjének értékeléséhez (uo., 17-18., 1975, 73-84.; németül: Acta Archaeologica, 25., 1973, 327-340.); Avar Cemeteries in County Baranya (in: Cemeteries of the Avar Period in Hungary. Vol. 2. Bp., 1977); A népvándorláskor és a m. honfoglalás kora Baranya megyében (in: Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig. Pécs, 1981); Baranya megye X-XI. századi sírleletei (Magyarország honfoglalás kori és kora Árpád kori temetőinek leletanyaga I. Bp., 1983); Die Goldfunde des Karpatenbeckens von 5-10. Jahrhundert (Acta Archaeologica Hungari- cae, 38., 1986,105-145.); Das römerzeitliche Wagengrab von Kozármislény, Ungarn, Kom. Baranya (Régészeti Füzetek. II. 25. Bp., 1988); Das frühewarenzeitlich gepidische Gräberfeld von Kölked-Feketekapu (Monographien zur Frühgeschichte und Mittelalterarchäologie 2. Innsbruck, 1995); Die barbarischen Könige des 4-7. Jahrhundert im Karpatenbecken (in: La noblesse romain et les chefs barbares du Ille au Vile siécle. Memoires publiées par l'Association Franţaise d'Archéologie Mérovin- gienne IX., 1993); Szilágysomlyó: a gepida királyok aranykincsei. A. B. Walcherrel (Bp., 1999). Tóth Endre Kiss Bálint (1802. dec. 29. Szentes -1868. jan. 19. Pest): festőművész, képtárőr, restaurátor. - Kecskeméten és a debreceni Ref. Koll.-ban tanult. A festészet iránti vonzalma eltérítette az ered. választott paptanári hivatástól. A bécsi akad.-n - történelmi érdeklődésének is megfelelően az akad.-i hierarchia csúcsát jelentő történeti festészeti stúdiumokat választva - a nagy tekintélyű Peter Krafft tanítványa lett (1827-től). Visszatért szülővárosába (1830), majd - megrendelések híján - Debrecenben próbált szerencsét (1832). Tanulmányúton járt Ausztriában, Itáliában, Németo.-ban és Svájcban (1833). 1834-től ismét Debrecenben élt, s a megélhetését biztosító portré- és tájképfestés mellett elkészítette első történeti tárgyú művét (I. Rákóczi György, 1835). Festészeti programját élete végéig a nemzeti függetlenségi törekvések ábrázolása határozta meg. Pestre költözött (1837), s a feldunasori Ilkay-házban, majd István téri lakásán festőisk.-t nyitott. Részt vett az 1839-ben megalakult Pesti Műegylet szervezésében, rendszeresen szerepelt kiáll.-ain, pl. 1841-ben két történelmi képpel (Dobó István az egri hős; Hunyadi János a rigómezei csata után). 1847-ben tette közzé egy 15 festményből álló történeti sorozatra vonatkozó tervét, de a litografált változattal egyetemben ez is csonka maradt. Életében egyetlen komoly mecénása akadt, gr. Kará- tsonyi László, aki 1858-ban 21 festményt rendelt tőle, amelyből 15-öt kőnyomatban is kiadni szándékozott; a Karátsonyi-féle anyag elkallódott, a kőnyomatok nem készültek el. 1861-ben az Erdélyi Múz.-Egyesület számára felajánlotta megvételre 35 művét - hiába. Az MNM-be ajándékozás révén került két képe: Jablonczai Pethes János arcképe Kovács Zsigmond földbirtokos jóvoltából (1846), vmint Székely Imre zongoraművész arcmása (1851); az utóbbit ő maga adta a József Nádor Nemzeti Képcsarnoknak. Életének utolsó 25 éve szinte teljesen összeforrt az MNM sorsával. 1844-ben az új múz. már alkalmassá vált a képgyűjt. befogadására, a Pyrker János László egri érsek által adomá
