Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
J
421 Jankovich jelentős birtokokkal rendelkező köznemes volt, aki egész vagyonát a műgyűjtői tevékenységre fordította. Tanárától, Cornides Dánieltől, vmint a pesti egy. neves jezsuita történészprofesszoraitól, könyvtárosaitól, régészeitől, többek között Kovachich Márton Györgytől, Pray Györgytől, Schoenwiesner Istvántól, Verseghy Ferenctől, Révai Miklós Jánostól kapott indíttatása alapján világosan látta, hogy a m. műit kallódó emlékei csak tudatos tevékenységgel tárhatók fel, és gyűjthetők össze. A célirányos műgyűjtéshez, a ~ korában már jelentékeny és magas színvonalú hamisítói tevékenység produktumainak kiszűréséhez e kiváló képzés elengedhetetlen volt. Komolyabb műtárgyak megszerzését ~ 1800 körül kezdte el, de már ezt megelőzően is vásárolt könyveket, érmeket és kéziratokat. Célja - néhány kortársához hasonlóan - az ún. Magyar Könyvtár megteremtése volt, mindama könyvek és egyéb kiadványok egybegyűjtése, melyeket ma hungarikum névvel illetünk. Könyvgyűjtő szenvedélye ennél sokkal tágabb körű volt, pl. csak kódexei között is rengeteg a német, jelentékeny a francia és mindenekelőtt fontos a hatalmas szláv anyag, amelynek jelentőségét külön is növeli, hogy a mo.-i szlovák irodalom, zene (Vietorisz-kézirat) és tudományosság egyik legfőbb tárháza. Könyveinek tárába - az OSZK valódi alapvetésébe - is a tágabb régióból, Közép- és K-Közép-Európából szedte össze eminens módon a kiadványokat; a kódexek, nyomtatott könyvek és egyéb nyomtatványok száma mintegy 70 ezerre tehető, ez a szám - a későbbi átrendezések miatt, vmint azért, mert kései gyűjtésének eredménye széthullott - ennél pontosabban nem határozható meg. Mintegy hatezer régi oklevele, történelmi személyiségtől származó levele önmagában jelentékeny, de gyűjtői tevékenységének fő részeihez képest másodlagos. Ugyancsak mint kuriózumok értékesek térképei. Mai tudásunk szerint a szövegek lejegyzésére szorítkozó m. népdalgyűjtésének fontossága is nyilvánvaló. A könyvtár mellett kiemelkedő fontosságú ~ régiség- gyűjt.-e, melybe a 19. sz. első felében számos tárgyféleség tartozott. A római, nép- vándorlás, Árpád-, sőt törökkori régészeti leletek kiegészültek a ~ idejében jobbára templomrestaurálások, sírfeltárások során előkerült tárgyakkal, kotrásoknál talált folyami leletekkel. Ezek kapcsán számos ékszerre, kevesebb ötvösműre, fegyverre tett szert. Ugyancsak ide sorolandók római és késő középkori kövei; az utóbbiak közül a legtöbb I. Mátyás király budai palotájából való, igen jelentős emlék. A régiséggyűjt. tárgyainak döntő többségét szervezett és körültekintő hazai és külföldi vásárlások útján sikerült egybe- gyűjtenie; e munkájában kiterjedt ügynökhálózat segítette; ügynökei között akadtak bibliofilek, éremgyűjtők, többnyire azonban könyvkereskedők, régiségárusok, elsősorban pedig zsidó nemesfémbeváltók, pl. Totesz Izsák, aki, pest-budai lévén, maga is több ágens révén dolgozott ~ számára. A legszebb régi pénzek és érmek, a történelmi ékszerek, ötvösremekek legfontosabbjai, néhány kivételt leszámítva, Totesz útján kerültek ~ gyűjt.-ébe. Szép fegyvergyűjt.-ének tekintélyes részét Erdélyben sikerült megvásárolni, emellett pl. a debreceni vásárokon is meglepő darabokra tett szert (pl. Brandenburgi Katalin virgináljára). A m. és német ötvösség mesterművei nem kis részben ~ révén maradtak fenn; kevés kir. ékszerünket, nevezetesen a Szapolyai-féle darabokat Bécsben vásárolta meg. Különös érdeme, hogy elsőként gyűjtött középkori m. táblaképeket, s alkalomszerűen mást is, amelyből érdekes képtár jött létre. — gyűjt.-e az 1820-as évekre hatalmasra növekedett, sokrétűségét és gazdagságát tekintve az országban - az Esterházy- kincstártól eltekintve (az Esterházy-képtár akkor még Bécsben volt) - az elsőnek számított. ~ot mindvégig az a cél vezérelte, hogy a gr. Széchényi Ferenc által életre hívott Nemzeti Múz.-ot, amelynek állománya eleinte igen szerény, főleg pedig egyoldalú volt, kiváló minőségű, minden történeti és művészeti ágra kiterjedő anyaggal és nagy könyvtárral lássa el. Elsősorban ezért - másodsorban pedig amiatt, mert a gyűjtés során túlköltekezett, és tetemes adósságokat halmozott fel - úgy döntött, hogy a teljes anyagot felajánlja megvételre az MNM-nek. Az ügyet erősen pártoló József nádor ~ 1825. jan. 7-én tett felajánlását az Országgyűlés elé terjesztette, de az akkori viharos politikai események miatt határozatra ebben a kérdésben nem került sor. A felhatalmazást és a pénzt (125 ezer forintot) az Országgyűlés csak az
