Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
I
Istvánffi 410 mint zohori plébános szerezte, kincsei java részét egri tartózkodása idején gyűjtötte össze. Külföldön elsősorban a kölni Ramboux-, ill. a bécsi Lemann-gyűjt. árverésein vásárolt. Az ott szerzett tárgyak jelentős hányada később az esztergomi Keresztény Múz.-ba került. Gyűjtenek legszebb képeit felajánlotta az Orsz. Képtárnak (1872); a szakértők Pulszky Ferenc vezetésével 60 itáliai és két német táblaképet választottak ki. Gyűjt.-e megmaradt darabjait a barsszentantali püspöki kastélyban helyezte el. Tervszerű, tudós gyűjtő volt, s rendkívül sokat tett a múz.-i gyűjt.-ek kialakításáért is. Gyűjtőmunkáját saját tud.-os pályája alkotóelemeként fogta fel, a műgyűjtésben nem a társadalmi reprezentációt kereste, hanem a műemlékvédelmi munka részének tekintette azt. Besztercebányán restauráltatta a fennhatósága alá tartozó jelentős műemlékeket. Ezek közül a legfontosabb a besztercebányai Szt. Borbála-kápolna, a körmöcbányai és a kor- ponai templom; ezzel kapcsolatos A besztercebányai egyházi műemlékek története és helyreállítása c. munkája (1874). Engedélyt nyert az uralkodótól a koronázási emlékek megtekintésére is; ennek eredményét 1886-ban tette közzé A magyar szent korona és koronázási jelvények története és műtörténeti leírása c. művében. Nagyváradi püspökké való kinevezésekor (1886. febr. 18.) műgyűjt.-ét (521 kép és festmény, 40 gobelin, 83 perzsaszőnyeg, 219 ötvösmunka, 518 antik edény és számos más egyházi relikvia, 77 régi bútor, 14 000 kötetből álló könyvtár, nagy levéltári anyag, családi levéltár) felvidéki rezidenciáiból, Bars-Szentkeresztről és Besztercebányáról - a régészeti anyag kivételével, amelyet az MNM-nek adományozott - 12 vasúti vagont megtöltő 638 csomagban szállíttatta új székhelyére, de azt még ki sem csomagolhatták, amikor váratlanul meghalt. 1885-ben kelt végrendelete szerint gyűjt.-ét egy, a püspöki székhelyén felállítandó keresztény múz.-nak szánta, azzal a kikötéssel, hogy ha az nem valósulhat meg, akkor a kincseket szállítsák Esztergomba vagy Bp.-re. A gyűjt, évekig becsomagolva állt, s csak az 1896-ban avatott új nagyváradi múzeumépületben állították ki. Az I. vh. zavaros éveiben a gyűjt, nagy része Bp.-re került (1916), Gerevich Tibor 1919-ben lehetőséget kapott arra, hogy az — gyűjt.-t Esztergomba vitesse, miközben a kb. 200 festmény és szobor, a 117 ötvöstárgy és a 25 gobelin tulajdonjogi pere a párizsi Jóvátéte- li Biz.-nál egészen 1926-ig zajlott. Az esztergomi Keresztény Múz. mai hímevét e gyűjt.-nek köszönheti. A gyűjt, egy része ma is Nagyváradon, az állami múz.-ban található. - Az MTA 1. (1861), r. (1861), majd igazgatósági tagja (1874), osztályelnöke (1881-től), az Archeológiái Biz. titkára (1861-től). A Szt. István és a Szt. László Társulat tagja, ill. alelnöke. Az Orsz. Közoktatási Tanács elnöke (1879-től), a M. Képzőművészeti Társulat elnöke (1880— 1885). Rómer Flórissal együtt megalakította a M. Történelmi Társulatot és annak folyóiratát, a Századokat (1867); a társulat alelnöke (1867- től), majd elnöke (1878-tól). A M. Képzőművészeti Társulat elnöke (1880-tól). - Az Orsz. Régészeti és Művészettörténeti Társulat —érmet alapított, amelyet a művészettörténeti kutatásokban kiemelkedő tudósok kaphatnak meg. F. m.: Magyar mythologia (Pest, 1854; hasonmás kiad. 1987; Függelék: Hoppál Mihály: I. A. élete és müve); Csallóköz műemlékei (Pest, 1859); A középkori szobrászat emlékei Magyarországon (Pest, 1863); Magyar ereklyék (Pest, 1863); I. A. kisebb munkái. I—III. (Bp., 1873- 1887); Kisebb munkái. 1-2. (Bp., 1874); A magyar nemzetség és államnyelv történeti alakulása (Századok, 1876,3-26.); A magyar szent korom és koronázási jelvények története és műleírása (Bp., 1886); Kisebb munkái. 3-5. Közreadja Bunyitay Vince (Bp., 1887). írod.: Pór Antal: I. A. váradi püspök élete és munkái (Pozsony, 1886); Boskovics Miklós-Mojzer Miklós- Mucsi András: Az esztergomi Keresztény Múzeum (Bp., 1964, 12-15.); Rómer Flóris-I. A.-Fraknói Vilmos. Egyház, műveltség, történetírás. Vál., s. a. r. és a bevezetőket írta Rottler Ferenc (Történetírók Tára. Bp., 1981, 77-167.); Gervers-Molnár Veronika: 1. A. hímzésgyűjteménye az esztergomi Keresztény Múzeumban (Bp., 1983); I. A. emlékkönyv. Szerk. Cséfalvay Pál, Ugrin Emese (Bp., 1989); Prokopp Mária: I. A. (in: I. A. Tanulmányok a középkori magyar művészetről. Szerk. Verő Mária. Bp., 1997); Szinnyei V: 145-158.; MÉL I.: 961-962.; MKL V: 339-340. Dukrét Géza, Verő Mária Istvánffi Gyula, csíkmádéfalvi; ered. Schaarschmidt (1860. ápr. 5. Kolozsvár 1930. aug. 16. Bp.): tanár, botanikus, miko- lógus, fitopatológus, múzeum- és intézet- igazgató. - A kolozsvári Ferenc József Tudományegy.-en természetrajz-földrajz szakon végzett (1880), uo. bölcsészettud.-i doktorátust szerzett (1881). A bonni egy.-
