Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
H
385 Homonnay vékenységet és - egyedüliként - levélben tiltakozott Edmund Veesenmayemél Mo. német megszállása ellen. A Törvényhozók Nemzeti Szövetségének tagja (1944. nov.1945. ápr.). 1944 nov.-ében családjával Bala- tonfüredre, majd Pannonhalmára, onnan Sopronba, végül 1945. márc. 27-én az ausztriai Badauseebe ment, ahol az amerikaiak júl. 2-án letartóztatták. Nov. 22-én Grain- ville amerikai hadnagy 103 letartóztatottal együtt Bp.-en átadta Péter Gábor vezérőrnagynak, a későbbi Államvédelmi Hatóság (ÁVH) parancsnokának, aki társaival az Andrássy u. 60. sz. alatti házba vitette. A Népbíróság Gálfalvy-tanácsa ~ot háborús és népellenes bűntett elkövetésének indokával életfogytiglani fegyházra és vagyonelkobzásra ítélte (1946. márc. 2.). Az ítéletet az 1946. aug. 17-én tartott fellebbviteli tárgyaláson a Népbíróságok Orsz. Tanácsa jóváhagyta. Címeitől megfosztották, az MTA kizárta tagjai sorából. A kőbányai Gyűjtőfogház ún. Kisfogházában tartották fogva több politikai elítélttel együtt, majd 1950. márc. 1- jén társaival a váci börtönbe szállították, amelynek őrzését 1949 végén az ÁVH vette át. A mindennapos kegyetlen fizikai kínzásokat meggyötört teste (130 kilóról 70-re fogyott le) nem tudta elviselni. - Az MTA 1. (1929), majd r. tagja (1918. máj. 2.; kizárva: 1945. júl. 20.), a Szent István Akad. II. osztályának r. (1918-tól), majd tb. tagja (1935). A M. Történelmi Társulat elnökhelyettese, a M. Régészeti és Művelődéstörténeti Társulat, a M. Numizmatikai Társulat, a Geológiai Társaság tb. elnöke, a Néprajzi Társaság védnöke, a berlini, a heidelbergi, a bolognai, a milánói, a tartui és a varsói egy. díszdoktora. -Am. művelődés érdekében kifejtett tevékenysége elismeréseként megkapta a Corvin-koszorút (1930), majd a Corvin-lán- cot (1935), vmint a M. Érdemrend nagy- és középkeresztjét. Kitüntették - többek között - a vatikáni Nagy Szent Gergely Rend, az Olasz Korona Rend, a német Sas Rend, az osztrák arany Érdemrend, a Máltai Lovagrend, a lengyel Polonia Restituta, a finn Fehér Rózsa, az észt Fehér Csillag, a lett Három Rózsa Rend nagykeresztjével. Székesfehérvár, Nagyszalonta és Vác (2000) díszpolgára. -AM. Numizmatikai Társulat születésének 100. évfordulóján tisztelettel emlékezett meg róla (1985; a társulat 1945-ben nem vonta vissza ~ tb. elnöki címét). A jeltelen (később felszántott) váci rabtemetőben hosszas kutatás után 2001-ben sikerült tetemét azonosítani. A M. Éremgyűjtők Egyesülete szabadegy.-ét ~ról nevezte el (2001), s a M. Numizmatikai Társulattal közösen emléktáblát állított tiszteletére. F. m.: A magyar városok az Árpádok korában (Bp., 1908); Az első állami egyenes adó. Adalékok az európai adótörténethez (Bp., 1912); Magyar pénztörténet 1000-1325 (Bp.,1916; hasonmás kiad. 1991); A magyar nép neve és a magyar király címe a középkori la- tinságban (Bp., 1917); A magyar királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában (Bp., 1921); A magyarok honfoglalása és elhelyezkedése (A Magyar Nyelvtudomány Kézikönyve. I. 7. Bp., 1923); A Szent László kori Gesta Ungarorum XII- XIII. századi leszármazói (Bp., 1925); A forráskutatás és a forráskritika története Magyarországon (A magyar történettudomány kézikönyve I.3a. Bp., 1925); Magyar történet. I-V. köt. Szekfű Gyulával (Bp., 1928-1934; ~ munkája az első három kötet; 2., bőv. kiad. 1935-1936); A magyar történetírás új útjai. Szerk. (Bp., 1930); Egyetemes történet. I-IV. Szerk. Kerényi Károllyal és Szekfű Gyulával (Bp., 1935-1937); Szent István (Bp., 1938; németül: König Stephan der Heilige. Breslau, 1941; hasonmás kiad. Bp., 2000); Magyar sors - magyar hivatás (Bp., 1942); Ősemberek - Ősmagyarok. S. a. r. Szendrey Tamás, Clementis Záhony Botond (Atlanta, 1985; Bp., 2001). írod.: Horváth László Béla: H. B. utolsó évei (1945-1951) (Sic itur ad astra, 1993. No. 24., 120- 229.); Révai X.: 219., XX.: 389., XXI.: 438.; KL II.: 326.; Magyar országgyűlési almanach 1935: 372.; KM KA I.: 396; MÉL I.: 734., III.: 883.; Gulyás XIV.: 83-92.; MKLIV: 929-930. Gedai István Homonnay Nándor (1912. nov. 15. Apafin - 1976. jún. 23. Bp.): zoológus, geológus. - A bp.-i Pázmány Péter Tudományegy. ter- mészetrajz-földrajz-geológia szakán végzett (1934). Uo. egy.-i magántanárrá képesítették (1941). A Pázmány Péter Tudományegy.-en díjtalan gyakornok (1934. okt. 1-jétől), majd ideiglenes gyakornok (1934. nov. 27-étől). Az MNM Természettud.-i Múz.-a munkatársa; gyakornok (1938. szept. 1-jétől), segédőr (1940-től), osztályvezető (1946-tól). Amikor Albrecht főhg. felajánlotta délvidéki birtokát
