Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

H

Herman

370

portnak tekintette a Palócföld és az Alföld között. A Vészprémvm.-i Múz. és Könyvtár munkatársa (1939-től); korai haláláig szorgalmas és eredményes gyűjtőmunkát végzett. Tárgyi néprajzi dolgozatai mellett a matyó népi kultúra egészének bemutatására törekedett.

F. m.: A legényélet szokásai Mezőkövesden (Ethno- graphia, 1936, 210-213.); Bölcsőtípusok hazánkban (Néprajzi Értesítő, 1937,366-376.); A gyermeknevelés szokásai és babonái a matyóknál (Ethnographia, 1938, 223-225.); A mezőkövesdi matyó horgolás (Néprajzi Értesítő, 1938,169-172.); A szokolyai népviselet (uo., 1938, 287-296.); A mezőkövesdi matyó nép élete (Bp., 1939); A Veszprém vármegyei Múzeum néprajzi gyűjteménye (Veszprém, 1941). írod.: Márkus Mihály: H. K. (Ethnographia, 1942, 76-77.); Kápolnai Iván: H. K. emlékezete (Matyóföld, 1959); Gulyás XIII.: 448.; MÉL I.: 710.; MNépLex II.: 527.

Kodolányi János, ifj., Kópházi Ferencné

Herman Lipót (1884. ápr. 24. Nagyszent- miklós - 1972. júl. 1. Bp.): festő, grafikus. - A bp.-i Mintarajzisk.-ban Balló Ede, Hegedűs László és Zemplényi Tivadar tanítványa (1901-től). Münchenben folytatta tanulmányait (1905-től), majd Berlinben dolgozott (1909-1910);

Falus Elekkel plakátokat tervezett, s különböző illusztrációkat készített. Hazatérése (1910) után részt vett a Kecskeméti Művésztelep megalakításában. Tájképfestészetére, mind élénkebbé váló színhasználatára a Nagybányáról odaköltözött Iványi Grün- wald Béla művészete volt hatással. Első, rajzokból és karikatúrákból összeválogatott, a korabeli kritika által lelkesen fogadott kiáll.- át a „Könyves Kálmán" Műkiadó Vállalat termeiben rendezte meg (1910). Hazai sikerei ellenére Párizsba utazott (1911), rövid időre hazatért (1912), majd olaszo.-i tanulmányútra ment (1914). Az I. vh. idején a Csász. és Kir. Főhadiszállás festője. A Szinyei Merse Társaság alapító tagjainak egyike (1920), majd Münchenben, Nürn- bergben dolgozott (1921). A Balaton tájainak

romantikája ragadta magával (1923), de vonzotta Hollandia (1925), majd ismét Franciao., Németo. (1930) és Olaszo. (1931) is. Közben a szentendrei szabadisk.-ban tanított (1929). Képeinek színei fokozatosan kivilágosodtak, festésmódja oldottabbá vált. Az 1930-as években klasszicizáló idilleket festett. A II. vh. után Zebegényben, Sárospatakon, Nagymaroson és Szolnokon alkotott. Kortársairól készített portréit naplójegyzeteiből válogatott, A művészasztal (Bp., 1958) c. anekdota- gyűjt.-e még érzékletesebbé, közvetlenebbé teszi. Művészeti írásait az 1920-as évektől közölte a Pesti Napló, a Magyar Művészet és a Színházi Éet. Pályája kezdetétől számtalan karikatúrát is készített, amelyek különböző folyóiratokban (Borsszem Jankó, Kakas Márton [1900-as évek], Vasárnapi Újság [1910-es évek], Pesti Napló [1930-as évek]) jelentek meg. Műveit bemutatta orsz. kiáll.-okon, a Szinyei Merse Társaság által rendezett csoportos kiáll.-okon, a m. művészek kollektív hazai, ill. külföldi bemutatkozásain (Bp.: Ernst Múz., Nemzeti Szalon, Műcsarnok; Bécs, London, Nürnberg, Stockholm, Göteborg, Velencei Biennále), a Szolnoki Művésztelep jubileumi kiáll.-án (1955). Legjelentősebb egyéni kiáll.-ai: Ernst Múz. (Bp., 1913; 1945), Bibliotheca Officina (Bp., 1946), Fészek Klub (Bp., 1949), Csók Galéria (Szeged, 1959), Szolnoki Galéria (1972), MNG (Bp., 1972), Herman Ottó Múz. (Miskolc, 1975), Móra Ferenc Múz. (Szeged, 1980), Gyöngyösi Galéria (1981; 1984). - Munkácsy Mihály- díj (1952), érdemes művész (1964). - Özvegye 1977-ben és 1979-ben díjat alapított végzős festő- és szobrásznövendékek részére. A Heves M.-i Múz.-i szervezet mindhárom múz.-a részesült abból a gazdag hagyatéki anyagból, amelyet a festő özvegye ajánlott fel 1980-ban. A kollekció 1998 okt.-éig a gyöngyösi Mátra Múz. kezelésében volt, akkor azt átvette a városi fenntartású Vachott Sándor Városi Könyvtár. A Hatvány családhoz köthető rajzok a hatvani Hatvány Lajos Múz.-ban találhatók. Az egri Dobó István Vármúz.-ban lévő 65 munkájának java része ceruza, toll, kréta, pasztell és akvarell technikával készült egyedi rajz.

F. m.: írásai: A Majális és a későbbi művek mestere. írta és Szinyei halálának 10 éves évfordulóján felolvasta (Bp., 1930); A művészasztal (Bp., 1958).