Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
H
369 Herkely mati ajánlatokat kapott, de a Völgységi Telepesek Központi Szövetkezete meghívását fogadta el, és megalapította a bonyhádi Székely Múz.-ot, amelynek ig.-ja, mindenese lett (1949-től). Az elsősorban a Délvidékről menekült bukovinai székelyek múz.-ának szánt intézményt Ortutay Gyula a belső migráció kutatására szerette volna felhasználni. A szövetkezet megszűnése után múzeumbarát-egye- sület létrehozásával sikertelenül próbálta a múz.-ot fenntartani, amelyet végül - romániai nyomásra - felszámoltak (1950); anyaga a szekszárdi múz.-ba, ill. a megyei levéltárba került. Ugyanekkor ~t nyugdíjazták, s bár a szekszárdi múz.-nál kapott volna munkát, de azt nem vállalhatta el, mivel a honoráriumból még utazási költségeit sem tudta volna fedezni. Judit lányához Kajdacsra költözött (1953), ahol megmaradt jegyzeteit rendezte. Szegedre hívták (1961), haláláig ott maradt. A Móra Ferenc Múz. érmésze, majd bp.-i intézmények munkatársa. Dolgozott a sárospataki és a debreceni Ref. Koll. könyvtárában, s Kolozsvárra is ellátogatott. Feldolgozta a kolozsvári Házsongárdi temető és Kalotaszeg sírköveit; Kolozsvárnak Kelemen Lajos mellett legjobb ismerője volt. Levéltári kutatásaival a népi kerámia régi központjait tárta fel. A szegedi tudományegy. irodalmi tanszékén Keserű Bálint tette lehetővé utolsó nagy művének kiadását, amelyen az MTA támogatásával haláláig dolgozott (III. kötete posztumusz jelent meg). Több fontos kézirata máig kiadatlan. - 1924-től publikált erdélyi és mo.-i szakfolyóiratokban, a Pásztortűzben, az Erdélyi Múzeumban, az Ifjú Erdélyben, a Református Szemlében, az £thnographiában, az Irodalomtörténeti Közleményekben, vmint a napi sajtóban is. Szegedi száműzetésében kolozsvári barátai mindkét Kelemen-emlékkönyvbe anyagot kértek tőle (Kolozsvár, 1947,1957). - Emlékének ápolásáért Balassa Iván, Keserű Bálint, Sas Péter tett sokat. Posztumusz Házsongárd- monográfiája akad.-i díjat nyert. A Székely Nemzeti Múz. bejáratánál munkásságát állandó kiáll, idézi fel. F. m.: Levéltári adatok faépítészetünk történetéhez. I. (Erdélyi Tudományos Füzetek, 107. Kolozsvár, 1939); A dési református iskola XVII. és XVIII, századbeli igazgatói és tanítói (Erdélyi Tudományos Füzetek, 130. Kolozsvár, 1941); Könyvészeti tanulmányok (Erdélyi Tudományos Füzetek, 143. Kolozsvár, 1942); Scholabeli állapotok Apáczai Csere János Kolozsvárra jövetele előtt (Erdélyi Tudományos Füzetek, 166. Kolozsvár, 1943); A gyalui iskola régi mesterei (Erdélyi Tudományos Füzetek, 203. Kolozsvár, 1947); Adattár a XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. I—III. (Bp.-Szeged, 1965, 1966,1971); A Házsongárdi temető régi sírkövei (Bp., 1988). írod.: Balassa Iván: H. J. (in: A Házsongárdi temető régi sírkövei. Bp., 1988, 503-511.); Sz. Gazda Enikő: H. J. (in: Székely Nemzeti Múzeum 1875-2000. Sepsiszentgyörgy, 2002; CD); MÉL III.: 304.; RMIL 2.: 231-233. Boér Hunor Herepei Károly (1817. szept. 1. Buzásbo- csárd - 1906. nov. 18. Nagyenyed): tanár, geológus, bányatisztviselő. - Gimn.-i, majd bölcsészeti tanulmányait a nagyenyedi Bethlen Koll.-ban végezte. A Selmecbányái Bányászati és Erdészeti Akad.-n tanult. A zalatnai bányahivatal tisztviselője, majd az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc aktív résztvevője. Gr. Mikó Imre meghívására a Bethlen Koll.-ban dolgozott (1854-től), a koll. r. tanára (1863-tól). 1000 db-ból álló geológiai gyűjt.-ét a koll. múz.-ának adományozta. Koch Antal bp.-i egy.-i tanár egyik kövületének a Clipaester Herepeyi, egy másiknak Pálfy Mór geológus a Cerithium Herepeyi nevet adta. Rendezte a koll. 1848 után szétzilált anyagát, a könyvtár és a múz. állományát. F. m.: Alsófehér vármegye őskora (Nagyenyed, 1901). írod.: Kelemen Lajos Emlékkönyv (Bukarest, 1957, 627-628.). Györfi Dénes Herkely Károly (1916. ápr. 12. Mezőkövesd - 1942. febr. 6. Mezőkövesd): etnográfus. - A bp.-i tudományegyetemen Györffy István tanítványa volt. Az MNM Néprajzi Tára munkatársaként (1937-től) elsősorban a matyók kutatásával foglalkozott; doktori disszertációját (A mezőkövesdi matyó nép élete, 1939) is e témában írta; a matyósá- got átmeneti népcso-
