Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

H

359 Hazay nyíre egybeestek gyűjtőterületeivel. Nö­vényhatározásnál nem bonyolódott bele a fajalatti egységekbe (alfajok, változatok, for­mák, hibridek), ezek eldöntését a főhivatású botanikusokra bízta. Európa több jelentős botanikusával kapcsolatban állt, és sok ritka, értékes herbáriumot vásárolt meg, pl. a két Sodiro (apa és fia) D-amerikai expedí- ciós növénygyűjt.-ét. A kiegyezés évében kalocsai érsekké nevezték ki (1867. ápr. 5.). Ezután növénygyűjtő útjai megritkultak. Fedezte Fuss Mihály Flora Transsylvania (1866) c. munkájának nyomdai költségeit. 1870-ben múzeumőri állást létesített Janka Viktor számára az MNM Természetiek és Kézműtaniak Tárában (ma M. Természet­tud.-i Múz. Növénytára). Emellett 12 ezer aranykorona értékben alapítványt tett a múz. gyűjt.-einek és szakkönyvtárának gya­rapítása céljából (1870). A darwinizmus megítélésével kapcsolatban vitába kevere­dett Herman Ottóval (1878). IX. Pius halála után az új pápa, XIII. Leo (aki a római évek óta ~ jó barátja volt) bíboros-érseki rangra emelte (1879). - Kiváló tanár, szervező és szónok, a közoktatás, az egyházügy, a zene, a képzőművészetek és a természettud.-ok bőkezű támogatója, korának egyik legna­gyobb tudománypártoló mecénása volt. Tá­mogatott ásatásokat, az MTA-t, a M. Afrika Társaságot stb., lehetőséget teremtett fiatal papoknak, hogy a Vatikán Levéltárában ku­tatásokat végezzenek. A M. Afrika Társaság elnöki tisztét is elvállalta (1877-1885). Csil­lagászati obszervatóriumot építtetett Kalo­csán. A művészetek is közel álltak hozzá, barátjának mondhatta Liszt Ferencet és Munkácsy Mihályt, aki megfestette portré­ját (az MNG őrzi). Mint a m. országgyűlés felsőházának tagja, később valóságos belső titkos tanácsos, a politikai életben is aktívan részt vett. - Az MTA t. tagja (1868), a Mate­matikai és Természettud.-i Biz. tagja (1873), majd elnöke (1874); akad.-i székfoglaló elő­adását A szentírási mézgák és gyanták termőnö­vényei címen tartotta (megjelent a Magyar Növénytani Lapokban, 1879). Számos külföldi akad., társulat, egy. stb. tagja, tisztségviselő­je volt, számos bel- és külföldi kongresszu­son vett részt. - Saját gyűjtésű, ill. cserékkel és nagyszabású vásárlásokkal több mint 100 ezer példányra növelt magánherbáriumát (az akkori Európa egyik legnagyobb és leg­értékesebb ilyen gyűjt.-ét), több ezer kötetes szakkönyvtárával együtt - 66 éves korában írott végrendelete alapján - a „nemzet múz.- ára" hagyta; jelenleg a M. Természettud.-i Múz. Növénytára őrzi. Herbáriumában mind az öt földrészről vannak növények, gyűjtőinek száma, csak a legnevezetesebbe­ket tekintve is, közel 500. Expedíciós gyűjté­sek megvásárlásával ritka, jelentős és kere­sett gyűjt.-ek is a tulajdonába kerültek. Róla még életében közel 50 növényt (algák, gom­bák, zuzmók és edényes növények) nevez­tek el, köztük több nemzetséget is. F. m.: Mily talajon él a gesztenyefa Magyarhonban és szomszédországokban? (Magyar Növénytani La­pok, 1., 1877, 18-19.); A szentírási mézgák és gyan­ták termőnövényei (Magyar Növénytani Lapok, 3., 1879,177-224.; klny. Bp., 1880); Litterae authenticae exhibentes origines scholarum Hungáriáé. 1-3. (Kalo­csa, 1882). Irod.: Kánitz Ágost: H. L. bíbornok mint botani­kus (Pozsony, 1889); H. bíboros emlékezete. Kalo­csán elhangzott előadások (Kalocsa, 1991); Búnké Zsuzsanna: A Herbárium Haynaldianum a Ma­gyar Természettudományi Múzeumban (Szécsé- nyi Honismereti Híradó, 1994, 41-49.); Szujkó- Lacza Júlia: H. L. (1816-1891) botanikai hagyaté­ka a Magyar Természettudományi Múzeum Nö­vénytárában (Szécsényi Honismereti Híradó, 1994,30-40.); H. L. közéleti és politikai tevékeny­sége (in: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 1995. 3-4.); Szinnyei IV: 548-553.; Pallas VIII.: 778.; MÉL I.: 688.; MUL: 153.; Gulyás XII.: 883.; MKL TV.: 661. Kováts Dezső Hazay Gyula (1842. márc. 14. Szepesbéla - 1887. okt. 5. Bp.): bankigazgató, biológus, malakológus. - Bp.-en jogi egy.-et végzett. Gr. Andrássy Gyula magántitkára, fogalma­zó a pénzügymin.-ban (1867-1871), az általa alakított Népbank vezértitkára, majd vezér- ig.-ja, utolsó éveiben a lublói fürdő ig.-ja. - Annak ellenére, hogy csak műkedvelőként foglalkozott a természettud.-okkal, kora egyik legnagyobb m. malakológiai szakte­kintélye volt. Behatóan tanulmányozta Bp. és az É-i-Kárpátok puhatestű faimáját. Szá­mos fajt és fajváltozatot írt le, elsősorban vízi- és meztelencsigákat. A Kir. M. Termé­szettud.-i Társulat megbízásából belekez-

Next

/
Oldalképek
Tartalom