Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
H
351 Hampel Hallgass Jenő Zoltán (1912. márc. 31. Baja -1980. dec. 28. Róma): szobrászművész. - Polgári isk.-i évei alatt Teles Ede tanítványa, majd az Iparművészeti Főisk.-n (1930-1934), Firenzében az Accademia szobrászati szakán (1938-1939), Bp.-en Kisfaludi Strobl Zsigmond növendékeként a Képzőművészeti Főisk.-n tanult (1940-1942). A pasaréti (Bp.) Szent Antal-templomba készített Szent Teréz-oltárával elnyerte a Hunyady-Aldo- brandini római egyházi ösztöndíjat (1941), így 1942-ben visszatért Rómába, s az Accademia di Belle Artin folytatta tanulmányait (1942-1944). Argentínában élt (1946-tól), ahol számos nagyszabású egyházművészeti megbízást kapott. Újjászervezte a mendozai egy. kerámiaisk.-ját, s annak ig.-ja, majd Buenos Aires-ben a Közmunkaügyi Min. Nemzeti Műemlékek Osztályának ig.-ja lett; sokat tett a pusztulásra ítélt műemlékek megvédéséért (1947-1965). A kerámia tanszék vezetőjeként behatóan foglalkozott technológiai kísérletekkel, így jutott el különleges mázú csempe-kerámia képeinek megalkotásához. 1965-ben végleg visszatért Olaszo.- ba. - Eszményképe kezdetben a klasszikus görög művészet volt, Teles Edétől az egyházi művészethez kapott inspirációt, végül a legmélyebb hatást a reneszánsz tette rá. Utolsó éveiben az absztrakt művészet vonzotta, és egyfajta pszichológiai szürrealizmussal kísérletezett. Magas művészeti díjak sorát, számos nemzetközi elismerést nyert el. - Alkotásaiból hatalmas kollekciót (70 db táblakép, 25 db kisplasztika) ajándékozott a bajai Türr István Miíz.-nak (1977). F. kiáll.-ai: egyéni: Róma (1942, 1973, 1975); Bp. (1978); Baja (1978); csoportos: Ösztöndíjas Művészek (M. Akad., Róma, 1942). írod.: Csengeryné Nagy Zsuzsa: Teles Ede és tanítványai. Emlékkiállítás katalógusa (MNG, Bp.; Türr István Múz., Baja, 1974); Solymos Ede: Újabb ajándék a bajai múzeumnak (Bajai Hírlap, 1977. ápr.); MÉL IV.: 348.; KMML II.: 63. Kovács Zita Halmágyi István (1897. szept. 1. Marosbogát - 1987. ápr. 24. Bp.): szobrász, restaurátor. - Az Orsz. M. Iparművészeti Isk.-ban díszítőszobrász szakon tanult (1914-1922). Mesterei: Simay Imre, Zala György, vmint Kisfaludi Strobl Zsigmond, akiknek műtermében évekig dolgozott. Kiállító művész (1923-1978). Korai műveire az egyiptomi művészet hatott, a későbbiekben a klasszikus és a modern plasztika tapasztalatait ötvözte. 1935-ben az Emst Múz.-ban állított ki, 1944-ben a Műbarát Szalonban rendezett gyűjt.-es kiáll.-t. AII. vh. végén hadifogságba esett (1945-1947). Hazatérése után önálló művész. Erdey Dezső utódaként a Szépművészeti Múz. restaurátora (1954-1959). Valamennyi technikai eljárást alaposan ismerte. Számos szobor helyreállítása fűződik a nevéhez; az Antik Gyűjt, anyagából többek között Tiberius császár portréja (márvány, Kr. u. 20 körül), görög férfitorzó (márvány, Kr. e. 4. sz.); római iparos szerszámaival (márvány, Kr. u. 1. sz.). Legnagyobb sikerét 1959-ben mintázott, Vedres Márkot ábrázoló portréjával érte el. Köztéren álló szobrai közül jelentős a kazincbarcikai kütfigura. 1969-ben önálló kiáll.-a volt a Csók István Galériában. Munkáit őrzi többek között az MNG, vmint több vidéki múz. (pl. a pécsi Janus Pannonius Múz. Modern Képtára, Miskolc, Eger stb.). - AM. Képzőművészek Egyesületének bronzérme (1942), Munkácsy Mihály-díj (1970). F. m.: Une statue sauvée de la ruine (Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts, 12., 1958,40M4.; magyarul: 109-110.). írod.: Kovács Gy.: H. I. szobrai (Művészet, 1967. 4., 26-29.); Romváry E: A Modem Magyar Képtár története. Új szerzemények X. (Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1967, 219-232.; 1968, 301- 314.); Móré Miklós: Adatok a Szépművészeti Múzeum gyűjteményeinek gondozásáról és a restaurátor-osztály múltjáról (Múzeumi Műtárgyvédelem, 4., 1977, 22.); MűvLex (1965) II.: 336-337.; KMML II.: 63-64.; Magyar Szobrászok Adattára (Bp., 2000, 59-60.). Móré Miklós-Vozil Irén Hampel József (1849. nov. 10. Pest - 1913. márc. 25. Bp.): régész. - A pesti, ill. bp.-i tudományegy.-en jogi (1870), majd bölcsész- diplomát szerzett (1874). Az MNM Érem- és Régiségtárának munkatársa (1870-től), vezetője (1877-től). A bp.-i tudományegy.-en a klasszika-archeológia előadója; egy.-i magántanár (1870-től), majd - tanítómestere, Rómer Flóris késői utódaként - r. tanár (1890-től haláláig). Mint múz.-i szakember
