Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
H
Hankó 352 az MNM legpatinásabb gyűjt.-ének vezetőjeként folyamatosan küzdött az Érem- és Régiségtár megfelelőbb elhelyezéséért, és az intézményt szorongató helyhiány orvoslásáért. Igaz, az MNM érdekében, ám tévesen emelt szót egy bp.-i történeti múz. és a „Hadimúz." létrehozása ellen. Lapjában és előadásaiban viszont gyakran foglalkozott a vidéki múz .-ok emlékeivel, s fejlesztésük szükségességével. Gyakori külföldi útjainak egyik tapasztalataként javaslatára hozták létre Bp.-en is az antik emlékek gipszgyűjt.- ét. Máig ható kezdeményezése a római kőemlékek egy részének tanulmányi célú, raktárszerű bemutatása az MNM folyosóin. - A mo.-i régészet első, több korszak vizsgálatában is szintézisre képes tudósa. Tud.-os pályakezdését nagyban elősegítette, hogy a Rómer Flóris által szervezett, 1878. évi bp.-i VIII. Nemzetközi Ösrégészeti Kongresszus titkára és a központi kiáll, rendezője volt. Érdeklődése igen széles körű, s ha nem is kronológiai sorrendben, máig ható, jelentős eredményeket ért el az ős-, a honfoglalás és a népvándorlás kora, vmint - pályájának kezdeti és záró szakaszában - a római kor kutatásában. 1882-1892 között három kötetben publikálta a hazai bronzkor mintegy ötezer emlékét, többségükben a fémleleteket. A Kárpát-medencét olyannyira jellemző bronzleletek (kincsek) leírását, rajzait, típus és funkció szerinti besorolását tartalmazó feldolgozást - francia nyelvű változata révén - majd egy évszázadon át Európa-szer- te alapműként használták. Ami hiányzik belőle: az elmélyültebb időrendi tagolás, és a tárgyak mindennapi életben betöltött szerepének elemző vizsgálata. Fiatal korától foglalkozott a római korral. Aquincum, később Pannonia korai történetének feldolgozása (egyúttal akad.-i székfoglalója, 1884), a kőemlékek részletes számbavétele, majd a pannoniai kultuszok elemzése bizonyítja elmélyült érdeklődését. A népvándorlás korával foglalkozó tanulmányai és összefoglaló műve az antik világ és a középkor közötti töretlen kapcsolatot és a Kárpát-medence fontos szerepét kívánják bizonyítani a különböző népek hagyatékának precíz elkülönítése és kapcsolatrendszerük kimunkálása révén. Németül is megjelent munkái révén ismerte meg a nemzetközi kutatás a m. honfoglalás emlékeit, kivéve az ún. köznépi anyagot, amelyet — hibásan - szlávnak tartott. - Rómer Flóris, Pulszky Ferenc, Henszl- mann Imre társaságában a korabeli m. régészet nemzetközi szinten is figyelmet keltő kiteljesedésének, a hazai műemlékügy és a vidéki múz.-i hálózat kibontakozásának elő- segítője, kiemelkedő alakja volt. Alapításától kezdve az Orsz. M. Régészeti és Embertani Társulat titkára (1878-1885). Mo. első központi régészeti folyóirata, az 1868-ban alapított Archaeologiai Értesítő szerkesztője (1885-1913). - Az MTA 1. (1884), majd r. (1892) tagja. A Német Régészeti Int. r., az osztrák Archaeologiai Int., vmint a krakkói Tud.-os Akad. külső tagja, a londoni Antiquarian Society, az athéni, a koppenhágai Régészeti Társulat tagja, s több antropológiai társulat 1. tagja. F. m.: Antiquités préhistoriques de la Hongrie. 1-2. füzet (Esztergom, 1876-1877); A nagyszentmiklósi kincs. Tanulmány a népvándorlás kor művészetéről (klny. az Archaeologiai Értesítőből, Bp., 1884; átd., német nyelvű változata: Der Goldfund von Nagy- Szent-Miklós sogenannter „Schatz des Attila". Beitrag zur Kunstgeschichte der Völkenwanderungs- epoche. Klny. az Ung. Revueböl, Bp., 1885); A bronzkor emlékei Magyarhonban. I—III. (Bp., 1886-1896; az I. köt. németül és franciául is); A régibb középkor (IV-X. század) emlékei Magyarhonban. I—II. (Bp., 1894-1897); Újabb tanulmányok a rézkorról (Bp., 1895); A honfoglalási kor hazai emlékei (Bp., 1896); Az antik szobrászat története (Bp., 1900); Altertümer des frühen Mittelalters in Ungarn. I—III. (Braunschweig, 1905); Újabb tanulmányok a honfoglalási kor hazai emlékeiről (Bp., 1907). írod.: Ortvay Tivadar: H. J. rendes tag emlékezete (Bp., 1913); Márton Lajos: H. ]. (Archaeologiai Értesítő, 1913); Supka Géza: A százéves Régiségtár (Bp., 1913); Supka Géza: H. J. irodalmi működése (Archaeologiai Értesítő, 91., 1964, 116-118.); Oroszlán Zoltán: H. J. professzor (Régészeti Dolgozatok, 5., 1963); Szinnyei IV.: 394-401.; MÉL I.: 560-671. Kovács Tibor Hankó Béla (1886. júl. 5. Poprád - 1959. nov. 16. Toronto, Kanada): természettudós, zoológus, tanár. - A bp.-i tudományegy. ter- mészettud.-i karán summa cum laude doktorált (1909), majd középisk.-i tanári oklevelet szerzett (1910). Az I. vh. kitöréséig az egy.-i
