Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
H
347 Halápy Tengerhajózási Rt.- nél dolgozott hajópénztárosként. Munkája mellett sajátította el a latin, a görög, a héber nyelvet, vmint a föníciai, az óegyiptomi (hieroglif és hieratikus) és az ókori mezopotámiai ékírásos nyelveket. Az egyiptomi szövegeket külföldi könyvtárakból meghozatott könyvekből ismerte meg, vagy külföldi útjain másolta ki, ill. vásárolta meg. Művészien festett, rajzolt és mintázott, kitűnően zongorázott és orgonáit. Zeneszerzőként, költőként és műfordítóként is tevékenykedett, s érdeklődött a természettud.-ok iránt. Nyugdíjazása után kezdte rendszeresen tanulmányozni a Szépművészeti Múz. egyiptomi gyűjt.-ének darabjait. A múz. alkalmazásában előbb teremőrként (1947-től), később az Antik Osztály munkatársaként dolgozott. Feladata az egyiptomi gyűjt, anyagának rendszerezése, a leltárak pótlása volt. Szívbetegsége és romló látása ellenére gyakorlatilag a teljes munkát elvégezte, sőt a feliratos anyag feldolgozásában is jelentősen előrehaladt. Részt vett az egyiptomi kiáll. újrarendezésében (1949) és bekapcsolódott az egy.-i oktatásba is; a hieroglifírást és olvasást tanította. Tud.-os munkásságának legjelentősebb része a hazai egyiptomi nyelvemlékek megfejtése és értelmezése. Első tud.-os munkái 1945-ben jelentek meg. Szakértelmét, felkészültségét jól mutatja egy 1842-ben készült rajz alapján helyreállított szövege, amellyel a később előkerült eredetire oly mértékben sikerült visszakövetkeztetnie, hogy annak hieroglif felirata megegyezik a rekonstrukciójával. F. m.: Eine verschollene Stele aus der Sammlung F. Kiss in Buda (Oriens Antiquus, Bp., 1945, 59-65.); Ein Stelenbruchstück in der ägyptischen Sammlung des Museums der Bildenden Künste in Budapest (uo., 1945,159-160.); Sztélé-töredék a XlX.ik dinasztia korából (Szépművészeti Múzeum Közleményei, 2., 1948, 2-5., 44-46.); Királyportré-töredék a XIX. dinasztia idejéből (Antiquitas Hungarica, 3., 1949, 128-130.); Mészkő-sztélé az Újbirodalom végéről (Szépművészeti Múzeum Közleményei, 4., 1954, 4-7., 68-71.); Quelques remarques sur la question des „cones funéraires" (Archiv Orientálni, 20., 1952, 607-614.); Három történeti usébti (Antik Tanulmányok, 1., 1954,14-23.). írod.: Wessetzky Vilmos: H. E. (Antik Tanulmányok, 1., 1954, 146-147.); Dobrovits Aladár: In memoriam - H. E. (Szépművészeti Múzeum Közleményei, 4., 1954, 65-66., 103-104.). Gyó'ry Hedvig Hajós János, vargyasi (1819. dec. 15. Kolozsvár -1899. máj. 12. Kolozsvár): közösség- szervező. - A kolozsvári unit. főisk.-n tanult. A Székely Művelődési és Közgazdasági Egyesület (SZMKE) alapító tagja (1881), majd elnöke, a Székelyföldi Iparmúz. megálmodója. 1886. jún. 27-én Marosvásárhelyen, a vármegyeház nagytermében, az SZMKE közgyűlésén mint a választmány elnöke jelentette be ünnepélyesen a Székelyföldi Iparmúz. megnyitását. Ünnepi beszédében a múz.-ot szellemi csarnoknak nevezte, hangsúlyozta az újonnan megnyílt intézmény jelentőségét, szerepét a székelyföldi kézműipar és a gyáripar fejlődésében, egyben kérte az iparosokat, hogy támogassák az új intézményt, hiszen az iparmúz. fejlődése, gyarapodása csakis az iparosság támogatásával biztosítható. - Marosvásárhely díszpolgára (1886. júl. 17.). Irod.: Szinnyei IV: 304-305.; Gulyás XII.: 202. Bónis Johanna Halápy János (1883. febr. 4. Pórszombat 1960. febr. 13. Bp.): festőművész. - Öccse Halápy Jenő festő, grafikus. - A bajai Tanítóképző Int.-ben rajztanára, Éber Sándor figyelt fel tehetségére. Polgári isk.-i tanári oklevelet szerzett. Az I. vh. idején katona, hadifogságba esett, öt és fél évet töltött szibériai fogolytáborokban. Bp.-en tanított (1921-től). Feleségül vette br. Hatvány Lajos leányát, Violát (1923). Apósa miatt a tanítást abba kellett hagynia, viszont Hatvány támogatásával hosszabb időt tölthetett festői tanulmányok-
