Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
Gy
Györffy 336 mányegy.-en tanult (1898-1903), természetrajz-földrajz szakos középisk.-i tanári (1903) és bölcsészdoktori oklevelet szerzett (1904). A kolozsvári egy. Növénytani Tanszékének gyakornoka, tanársegéde (1900-1904), majd a makói áll. főgimn. (1904-1909) és a lőcsei áll. főreálisk. tanára (1909-1913). A kolozsvári (1913), majd a bp.-i tudományegy.-en magántanárrá képesítették (1920). A kolozsvári egyen az ált. növénytan egy.-i ny. r. tanára (1914-1919). Az Erdélyi Múz.-Egyesület igazgatóválasztmányának tagja és Növénytárának ig.-ja (1914-1919). A Szegedre menekült Ferenc József Tudományegy. Alt. és Rendszeres Növénytani Int.-ének tanszékvezető ny. r. tanára (1921-1940), Botanikus Múz.-ának és Füvészkertjének vezetője, dékán (1924—1925, 1934-1935), prodékán (1925-1926, 19351936), rektor (1929-1930), prorektor (1930- 1931). Az újjászervezett kolozsvári egy. tanszékvezető ny. r. tanára (1940-1944. A II. vh. után rövid ideig Salzburgban, Gyulán, végül Csákváron működött. - Érdeklődését 1904-től a mohák rendszertana, anatómiája és ökológiája, majd fejlődés-rendellenességei kötötték le. Elsőként dolgozott fel anatómiailag moha- bastardot. Növénygyűjtő kirándulásai során bejárta a történelmi Mo.-ot, különösen a Ma- gas-Tátra, az Alföld, Kárpátalja és Erdély területét. Élete utolsó szakaszában a Mátra növényvilágával foglalkozott. Ismert alpinista volt. A vezetése alatt álló tanszék és int. hazánkban a virágtalan növények kutatásának központjává vált. Mohászati tanulmányain kívül több tucat cikkben foglalkozott az általa felfedezett újabb termőhelyek, újabb alakok vagy alaktani érdekességek ismertetésével a virágos növények köréből is. Sok érdekes növényökológiai, fenológiai és növényföldrajzi adatot örökített meg közleményeiben. Értekezései m., német, francia és dán folyóiratokban jelentek meg. FIárom fontos munkája kéziratban maradt: a mohák rendellenességével foglalkozó Atlas bryoteratologicus, a Molendoa- nemzetség magánrajza (Monografia generis Molendoa), vmint a hazánk területéről összegyűjtött és ismertetett mohák felsorolása és leírása (Bryologia Hungarica). A kryptogám kutatások számára alapította és kiadta a Folia Cryptogamica c. folyóiratot (1924-1942). Az Erdélyi Nemzeti Múz. Növénytárának vezetőjeként jelentette meg a Botanikai Múzeumi Füzetek c. periodikumot (1915-1919). Közreműködött a Magyar Botanikai Lapok szerkesztésében is (1907-1933). A párizsi Revue Briologique et Lichénologique főmunkatársa. - Az MTA 1. tagja (1940), tanácskozó taggá minősítették (1949), tagságát posztumusz visszaállították (1989). A varsói Lengyel Botanikai Társaság (1924), a Finn Zoológiai-Botanikai Társaság (1934) 1. tagja. A M. Madártani Int. (1923 1959), a Dugonics Társaság (1927-1959) tagja, a M. Természettud.-i Társaság választmányi tagja (1924-1959). - Halála után tud.-os hagyatékát családja a M. Természettud.-i Múz. Növénytárában helyezte el. E m.: A Növénytár jelentése (Erdélyi Múzeum-Egylet Évkönyve, 1914 [1915], 38-44.); Növénytár 2. jelentése (uo., 1915-16 [1919], 39-56.); Szegedi rovások (Szeged, 1932); A magyar királyi Ferencz József Tudományegyetem Növénytani Intézete és Botanikus Múzeuma (Szeged, 1933); Kárpátalja növényvilága és gyakorlati haszna, valamint megoldatlan kérdései (Ungvár, 1942); Erdély virágtalan növényei (Cryptogamae) a kutatás jövőt néző megvilágításában (Kolozsvár, 1943). írod.: A mi értékeink. Prof. Gy. I. (Magyarság, X. 140., 1929, 8.); Mágócsy-Dietz Sándor-Szabó Zol- tán-Entz Géza-Jávorka Sándor: Gy. I. (in: Tagajánlások 1940-ben, MTA. Bp., 1940, 64-66.); Boros, Adam: Professeur I. Gy. (Revue Bryologique et Lichénologique, XXVIII., 1959); Selmeczi Kovács Attila: Gy. I. (Bp., 1981); Szegedi egyetemi almanach 1921-1995 (Szeged, 1996, 303) ; MÉL I.: 641-642. (téves halálozási adat: ápr. 19. Csákvár!); MÚL: 145-146.; Gulyás XI.: 812-814.; RÚLIX.: 93. - Bibi.: Prof. Dr. Gy. I. a kolozsvári tudomány- egyetemen az általános növénytan rendes nyilvános tanára irodalmi működése (1901-1944) (Kolozsvár, 1944) Horváth Csaba Györffy István (1884. febr. 11. Karcag - 1939. okt. 3. Bp.): etnográfus, geográfus. - Ősei a Partiumból költöztek a Nagykunságba. Karcagon megtelepedő dédapja a gazdálkodás mellett fazekassággal foglalkozott, innen kapta a család a Korsós ragadványnevet. Édesapja, Györffy István szűrszabó volt. Gyermekei: Györffy István
