Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
Gy
337 Györffy (1912-1999) orvos, szemész, Györffy Anna (1915—) grafikus, Györffy György (1917— 2000) történész. - A kolozsvári Ferenc József Tudományegy. (1904-1905), majd a bp.-i tudományegy. természetrajz-földrajz szakán tanult (1905-1909); középisk.-i tanári alapvizsgát (1907), majd szakvizsgát tett (1909). Bátky Zsigmond javaslatára néprajzi gyűjtéssel bízták meg (1906). A Nagykunság építkezéséről írt tanulmányát a Néprajzi Értesítő közölte (1908). A nemzetségi, hadas település feltárásával a településnéprajznak olyan alapvető problémájára tapintott rá, amelyre a Ny-európai településkutatás csak az 1920-1930-as években ismert fel. Az MNM Néprajzi Osztályának kisegítő gyakornoka, gyakornoka (1906-1919). A kolozsvári egy.-en Cholnoky Jenőnél doktori szigorlatot tett (1910), majd Bp.-en középisk.-i tanári oklevelet szerzett (1911). Doktori értekezésében (Nagykun tanya) ismét alapvető fontosságú témát: a tanyakérdést fedezte fel a szakkutatás számára. Miniszteri megbízás alapján másodállásban kezelte a Keleti Kereskedelmi Akad. K-i Miíz.-ű'nak anyagát (1909-től), s minden évben részt vett az akad. balkáni és töröko.-i tanulmányútjain. Hosszabb néprajzi gyűjtőutat tett Erdélyben, a Fekete-Körös völgyében, a D-bihari falvakban; népesedéstörténeti tanulmányban mutatta ki, hogy az ott lakók nem erdélyi eredetűek, hanem az Alföldről betelepült magyarok leszármazottai. 1917 elején katonai szolgálatként Romániában a moldvai magyarság helyzetét tanulmányozta. A Lé- nárd Jenő-féle - félbeszakadt - kis-ázsiai expedíció tagjaként É-Bithynia életviszonyait vizsgálta, etnikai térképet és fényképfelvételeket készített (1918); gyűjtésének java része a háborús körülmények között odaveszett. Hazatérése után kinevezték az MNM Néprajzi Osztálya gyűjt.-einek ig.-őrévé (1919-1934); elsősorban a textília- és a kerá- miagyűjt. gyarapításán fáradozott. A múz. szűkös anyagi körülményei miatt opalográ- fiai és litográfiái házinyomdát rendezett be, és megindította a Magyar Népművészet c. kiadványsorozatot (1924), amelynek több kötetét maga írta (Szilágysági hímzések; Hímes tojások; Jászsági szűcshímzések; Nagykunsági szűrhímzések). Aktívan részt vett a múz. átköltöztetésében a Könyves Kálmán körúti gimn. épületébe (1924-1925), vmint az új kiáll. létrehozásában. Tanulmányozta a prágai, a bécsi és a grazi múz .-ok néprajzi gyűjt.-eit és kiáll.-ait (1925), majd hosszabb bulgáriai tanulmányutat tett. Múz.-i és tud.- os munkájának éltető eleme volt az egész m. nyelvterületre kiterjedő néprajzi gyűjtés. Elsősorban a m. nép anyagi kultúráját kutatta. Az általa igen fontosnak tartott levéltári, történeti anyag adatait tanulmányaiban mesterien ötvözte a népi emlékezettel. Gyűjtőútjai során igyekezett minél több fényképet készíteni, vmint rajzolni. Az Alföld kutatásában a népcsoportok közül a kunokat helyezte kutatásai középpontjába. Kutatómunkája során végigkövette a kunok vándorlását, letelepedését és megtérésük körülményét. Ugyancsak elmélyülten foglalkozott a hajdúkkal is. Történeti kutatásai során kiderítette, hogy a 17. sz.-ban a hajdúk legnagyobb része a nagy- és kiskunsági menekültekből került ki. Néprajzi csoportjainkkal kapcsolatos vizsgálataiból kiemelkednek a matyókról írt, történelmi megalapozottságú írásai is. Milyen elemekből áll a magyar nép? c. tanulmányában elsőként vázolta fel a magyarság etnikai csoportjait, azok genetikus-regionális tagolódását (1925). Településtörténeti vizsgálatai, „településtana" nagy hatással volt a hazai ált. településtud.-ra és más társtud.-okra. Kutatásainak egyik legfontosabb eredménye a sajátos, az európai szisztémától teljesen elütő, kétbel- telkű, szálláskertes településtípus felfedezése. A m. népi gazdálkodás tanulmányozása során legkedvesebb témája a pásztorélet, az állattartás volt. A letűnt alföldi pásztoréletet a maga élő teljességében tárta az olvasó elé a Nagykunsági krónika (Karcag, 1922) c. könyve, amely a puszta ősi pásztoréletének szép magyarsággal megírt, színes, Móricz Zsigmondot is megihlető tablója. Az állattartáson kívül behatóbban még a földműveléssel foglalkozott. Nevéhez fűződik a m. népi földművelés első összefoglalása, a Takarás és nyomtatás az Alfáidon (Néprajzi Értesítő, 20., 1928. 1., 1^46.). Alapvető kutatásokat végzett a népviselet és a népművészet terén is, amelynek egyik legjelesebb darabja a Magyar népi hímzések. I. A cifraszűr (1930) c. monográfia. E munkának köszönhető, hogy ez a m. viseleti darab nem lett a feledés áldó-
