Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

Gy

Gyárfás 334 Gyárfás Jenő (1857. ápr. 6. Sepsiszent­györgy - 1925. dec. 17. Sepsiszentgyörgy): képzőművész, író, múzeumi igazgatóvá­lasztmányi tag. - A bp.-i Mintarajzisk.-ban Izsó Miklós, Székely Bertalan és Hollósy Si­mon növendéke (1871-től); tanári oklevelet szerzett (1876). A müncheni Bajor Kir. Képző- művészeti Akad.-n képezte tovább magát (1877-től), dekorációterve akad.-i nagydíjat nyert (1879). A rossz kritikák nyomán visz- szavonult Sepsiszentgyörgyre, ahol apja tá­mogatásával műterme épült (1880; 1972-től a Székely Nemzeti Múz. ~ Emlékháza). Megkapta a Képzőművészeti Társulat történelmi fest­ményekre kiírt nagydíját (1881). Olaszo.-i ta­nulmányúton járt (1881-1882). A sepsiszent­györgyi műkedvelő színészek intendánsa. V. László esküje c. festménye az Ezredévi Kiáll.- on bronzérmet kapott (1896). Illusztrációkat készített Az Osztrák-Magyar Monarchia írás­ban és képben c. kiadványba (1900), majd - többek között - Pálmay József Háromszék vár­megye nemes családjai c. könyvéhez. 1905. évi bp.-i rajztanári álláspályázatát elutasították. Angliában ösztöndíjas (1905). Mintegy 20 évig nem állított ki; a Képzőművészeti Tár­sulat tárlatán szerepelt újra műveivel (1917). Ezután a figyelem előterébe került, munkái múz.-okba kerültek. Nagy sikert aratott a Magyar festészet remekei c. kiáll.-on (1921). - Kapcsolatban állt a Székely Nemzeti Múz.-mal; Tetemrehívás c. képének fegyvereit a Székely Nemzeti Múz. fegyvertárának darabjairól mintázta (1881), majd közvetítésével fest­ményadományok kerültek be a múz.-ba (1886). A szakleltárak felfektetésénél külön­választotta a képzőművészeti gyűjt, anyagát, haláláig tevékeny részese volt elrendezésé­nek, megfestette a múz. történetének nagy alakjait. A múz. ig.-választmányi tagja (1912- től; Sepsiszentgyörgy város képviseletében). A Székely Nemzeti Múz. előcsarnokából te­mették. - Rajzait a Vasárnapi Újság közölte, évekig több bp.-i képes lapot illusztrált. A népéletkép utolsó európai rangú művelője (Disznóölés stb.), történelmi kompozíciók fes­tője (pl. Gábor Áron halála), arcképfestő, Arany János balladáinak megfestője. Könyv­illusztrátor, szépirodalmi próbálkozásait és 1905. évi angliai úti jegyzeteit a Székely Nem­zetben közölte. - Álneve: Debreni. Betűjele: Gy. J. - Képeit rendszeresen kiállították Bp.­en (1931-től), a kolozsvári Erdélyi Művészeti Kiáll.-on (1941; 13 rajz), a Székely Nemzeti Múz. 1848-1849-es emlékkiáll.-án, majd ál­landó kiáll.-án. A Sepsiszentgyörgyi Tarto­mányi Múz.-ban 1957-ben nyűt meg a —em- lékkiáll., majd 1972-ben a ~ Emlékház. 1990- ben ismét —kiáll.-t rendeztek. Az általa fog­lalt borvízforrást Sugásfürdőn (Sepsiszent­györgy része) Jenő-kútnak nevezik, az Em­lékházhoz a róla elnevezett utca vezet. F. m.: Karlovszky Bertalan arcképe (1879); Tetemrehí­vás (1881); Disznóölés (1883); Gábor Áron halála (1905 körül kezdte festeni; befejezetlen), írod.: Lázár Béla: Gy. J. (Ernst Múzeum művész­füzetei. Bp., 1921); Lyka Károly: Gy. J. (in: Emlék­könyv a Székely Nemzeti Múzeum ötven éves ju­bileumára. Sepsiszentgyörgy, 1929, 486-488.); Gödri Ferenc: Gy. J. festményei a Székely Nemzeti Múzeumban (uo., 485.); Gazda József: Gy. J. Kis­monográfia (1969); Almási Tibor-Károlyi S. Mi­hály: Gy. J. 1857-1925. Monográfia (1979); MÉL I.: 635.; RMIL II.: 106-107.; RÚL VIII.: 801. Boér Hunor Gyarmathy Zsigáné (Zsigmondné), Háry Etelka, érsekújvári (1843. máj. 28. Magyar- Gyerőmonostor -1910. ápr. 9. Kolozsvár): író, néprajzi gyűjtő, művészetpártoló. - Édesapja Hóry Farkas (1813-1872) ref. lelkipásztor, fér­je (1862-től) Gyarmathy Zsigmond (1832- 1908) földbirtokos, a kalotaszegi gazdasági és társadalmi élet jeles személyisége. - A kolozs­vári Madame Chel leánynevelő int.-ben ta­nult. Szülőfalujában néprajzi gyűjtéseket vég­zett (1861). Házasságkötése után Bánffyhu- nyadra költözött, s élete végéig ott élt. Iroda- lomszeretetét édesapjától örökölte, aki maga is írt. 1874-ben jelent meg első műve (Későn tá­madt szerelem). Az első mo.-i írónő, aki a falusi életet ábrázolta, az ő révén vonult be a szép- irodalomba a kalotaszegi népélet. Az 1885. évi Orsz. Kiáll, háziiparcsarnokában kalota­szegi szobát rendezett be; a sikeres kiáll, indí­totta el a kalotaszegi hímzések diadalútját. Mintegy negyed évszázadon át sikeres szer­vezőmunkát végzett, előadásokat tartott a varrottasokról, s a hímzéseket különféle kiáll.-okra vitte. Hímzésmintákat publikált, és árjegyzékeket küldött a lapoknak. Mo.-on és külföldön egyaránt széles körű kapcsolato­kat épített ki, pl. József főhg.-gel és feleségé­vel, Klotild főhg.-nővel, és óriási propagandát

Next

/
Oldalképek
Tartalom