Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

G

329

Grünwald

rült; a virágtalan növények elsősorban a Szlovák Nemzeti Múz.-ban, a virágos növények a Szlovák Akad. Botanikai Int.-ébe. Cserék útján a M. Természettud.-i Múz. Növénytárában is van herbáriumából néhány száz gomba-, zuzmó-, moha- és virágosnövény példány. - A Karpathenverein tb. tagja (1931). A híres gombaszakértő, az olasz Giacomo Bresadola apát három gombataxont, a német Julius Rölla egy lombosmohát nevezett el róla. írod.: Gulyás XI.: 385.; RÚL IX.: 696-697.

Kováts Dezső

Grosschmid Gábor (1813. szept. 23. Máramarossziget - 1895. nov. 15. Zombor): műkedvelő történész. - Pesten jogot végzett. Pozsonyban jurátus, majd Zomborban ügyvéd, törvényszéki bíró, utóbb úrbéri alispán (1870-től). Nyugdíjaztatása (1885) után a zombori székhelyű Bács-Bodrog vm.-i Történelmi Társulat titkára (1887-től), a társulat évkönyvének szerkesztője, cikkírója. Nagy szerepe volt a társulat mellett működő múz. megalakításában - Schwerer Jánossal együtt, aki a múz. első őre lett. Szinte teljesen egyedül hozta létre az érem- és a régészeti gyűjt.-t, vmint a könyvtárat. A régészet mellett Bács-Bodrog vm. újkori történelmével is foglalkozott.

F. m.: Bács-Bodrogh vármegye egyetemes monográfiája. I. (Zombor, 1896; az V, VII-X. fejezet szerzője), írod.: Decenije muzeolocke delatnosti (Sombor,

1996); Szinnyei III.: 1493-1494.; Gulyás XI.: 435.

Pejin Attila

Grünwald Fülöp; Grünvald (1887. aug. 31. Sopron - 1964. jan. 3. Bp.): tanár, múzeumigazgató. - Apja Grünwald Manó, a soproni ortodox hitközség rabbija. - A bp.-i tudományegy.-en történelem-földrajz szakos tanári oklevelet szerzett (1913). A történelem - ezen belül a mo.-i zsidóság története - érdekelte elsősorban; az 1919- ben megnyílt Zsidó Fiúgimn. első tanári kara tagjaként (1919— 1948) tanítványainak érdeklődését is igyekezett ebbe az irányba terelni. A gimn.-nak

később ig.-ja is lett (1948-1949). Tanársága idején aktívan részt vett a Zsidó Múz. szervezési munkáiban és kiáll.-ainak létrehozásában; a múz. őre (1934-től). A Lőw Lipót- emlékkiáll. megnyitásakor, 1942. szept.-ben tartott előadásában megmutatta, hogyan lett a morva származású Lőw a m. szabadságharc lelkes híve, tábori papja, az emancipáció harcosa, vállalt eszméiért börtönbe zárt tudós. Hallgatóinak figyelmét felhívta a m. zsidóság történelmének részleteire, kétségbevonhatatlan tényekkel bizonyítva mindazt, amit az akkori hivatalos irányzatok figyelmen kívül hagytak. AII. vh. végén Naményi Ernő ig.-val mindent megtett, hogy a múz. részben elrejtett, részben elrabolt anyagát visszaszerezze, és ismét bemutathassa a közönségnek; ehhez helyre kellett állítani a háborúban súlyosan megrongálódott múzeumépületet. Naményi Ernő 1948- ban elhagyta az országot, s a múz. ig.-jává ~öt nevezték ki. Az alapos felkészültségű, a kutatásokban, adatfeltárásokban rendkívül járatos tudós számára különleges fáradságot jelentett a rengeteg, önmagában jelentéktelen, de egy intézmény vezetésével óhatatlanul együtt járó apró ügy intézése. Két állandó munkatárssal, bizonytalan politikai körülmények, állandó szervezeti változások és rendkívül rossz anyagi viszonyok között kellett dolgoznia. Minden erejét és tudását latba vetve sikerült az állandó kiáll, anyagába belesűrítenie mindazt, amelynek bemutatását morális és tud.-os kötelezettségének érezte. Kezdettől nyilvánvalóvá tette, hogy a múz. épülete annak a háznak helyén áll, ahol Izrael állam megalapítója, Theodor Herzl született. A látogatók elé tárta Herzl kéziratait, Max Nordau, a cionizmus kezdeti szakaszában Pesten praktizáló orvos leveleit, Gruby Dávidnak, a szabadságharc orvosának plakettjét stb. Legfontosabb feladatának azt tartotta, hogy cáfolhatatlan bizonyítékokkal küzdjön az előző évtizedekben erőszakkal sulykolt téveszmék ellen. Nem sok magyarázkodás kellett egy Esztergom mellett talált, hatalmas menórával díszített, 3. sz.-i sírkőhöz, vagy ahhoz az emléktáblához, amelyet Inercisa castruma zsidó lakóinak elöljárója állíttatott Septimius Severus császár látogatásának emlékére. A történelmi anyagot magától értetődően övezték a vallá-