Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

G

Greschik

328

nak. Homoki Nagy István természetfilmjeinek zoológus, ornitológus szakértője. Élete utolsó éveiben a darazsakkal és a lepkékkel foglalkozott. - Tud.-os közleményei elsősorban az Aquilában, a Kócsagban, az Annales Musei Nationalis Hungariciben, az Állattani Közleményekben, az Anatomischer Anzeiger- ben és az Ornithologisches Jahrbuchban jelentek meg. Herman Ottó halála (1914) után az Aquila néhány számának szerkesztője. A Tolnai Világlexikona munkatársa, az új m. „Brehm" szerkesztője és munkatársa (1930); az utóbbi kiadvány számára a galambokat dolgozta fel. - A biológiai tud.-ok kandidátusa (1953). A Kir. M. Természettud.-i Társulat és a M. Biológiai Társaság Állattani Szakosztályának tagja, a Madártani Kollokvium Nómenklatúrái Biz.-ának. állandó tagja (1956-tól).

F. m.: Hazai ragadozó madaraink gyomor- és köpettar- talom vizsgálata. I—II. (Aquila, 17., 1910, 1-13.; 18, 1911, 1-37.); A madarak végbelének mikroszkópi anatómiája (uo., 19., 1912, 210-269.); A madarak áll- alatti mirigyének (glandula mandibularis) szövettani vizsgálata (uo., 20., 1913, 331-374.); A keratinoid- réteg keletkezése a madarak izmos gyomrában (uo., 21., 1914,99-120.); Morphologische Studien an der Zunge einiger Tagraub Vögel aus den Gattungen Accipiter, Buteo und Circus (Annales historico-natureles Musei Nationalis Hungarici, 25., 1928, 39-59.). írod.: Keve András: Dr. G. J. emlékezete (Állattani Közlemények, 55., 1968, 15-17.); Gulyás XI.: 384-385.; MÉL III.: 264.; RÚL VIII.: 695.

Kováts Dezső'

Greschik Viktor (1862. márc. 29. Lőcse 1946. aug. 17. Lőcse): tanító, botanikus, helytörténész. - Felvidéki cipszer családból származott. Apja Greschik Pál festőművész. Három fia közül a legidősebb Greschik Jenő ornitológus. - Szepeskápta- lanban elvégezte a Püspöki Tanítóképző Főisk.-t (1882). A késmárki r. k. népisk.- ban (1882-1887), majd Lőcsén tanított (1887-től), uo. népisk.-i ig. (1901-1924; nyugdíjba vonulásáig). Nyugdíjasként is tovább dolgozott, botanizálás

közben érte a halál. - Tanári munkája közben növényeket gyűjtött, tanulmányozta a vidék és a Magas-Tátra flóráját. Kezdetben a zuzmók és a mohák, később elsősorban a gombák érdekelték. Főként gombászati szakkönyvekből nagy és értékes könyvtárat gyűjtött. Szentpéterváron részt vett az orosz természettudósok kongresszusán (1898). Meghívták egy K-szibériai expedícióra (1910), de fül- műtéte miatt ezen nem tudott részt venni. Előadást tartott Hamburgban, az É-német botanikai kongresszuson (1912), vmint Berlinben az ehető és a mérgező gombákról. Mint ismert gyűjtő, botanikus kapcsolatban állt, levelezett a kortárs hazai szakemberekkel, pl. Filarszky Nándorral, Borbás Vincével, Simon- kai Lajossal, Győrffy Istvánnal, Hollós Lászlóval, Nyárády Erasmus Gyulával stb. Kapcsolatot tartott Európa és É-Amerika számos botanikusával, különösen a boroszlói (ma: Wroclaw, Lengyelo.) Ferdinand Pax professzorral, akivel közös gyűjtőutakat is tett. Mintegy 60 éven keresztül gyűjtötte az adatokat és bizonyítékokat a gyógynövényeknek az emberi szervezetre gyakorolt hatásairól. Saját gyűjtéseivel és cserékkel mintegy 250 ezer példányból álló értékes herbáriuma gyűlt össze m., szlovák, lengyel és orosz területekről származó gombákból, zuzmókból, mohákból és virágos növényekből. Különböző intézményekbe került virágtalan növényei, Mycotheca, Lichenotheca, Briotheca Carpatica néven szerepelnek. M., német, francia, angol, orosz és amerikai tud.-os folyóiratokban megjelent publikációiban több új florisztikai adatot közölt az akkori É-Mo.- ról, a Szepességről, főként a gombákra, a zuzmókra, a mohákra és a virágos növényre vonatkozóan. Helytörténettel, főként a Szepes- ség és különösen Lőcse város történetével is foglalkozott, s néprajzi cikkeket is írt. Szerkesztette a helyi újságot, a Szepesi Hírnököt (Zipser Bote). - Mintegy 8 ezer kötetből és kéziratokból álló, értékes könyvtárát és hely- történeti gyűjt.-ét, vmint herbáriumának egy részét a lőcsei állami gimn.-ra hagyta. Herbáriumának másodpéldányaiból adott a szepes- káptalani Püspöki Tanítóképző Főisk.-nak, a poprádi Kárpát Múz.-nak, a felkai Tátra Múz.-nak, az iglói ev. gimn.-nak, a késmárki r. k. népisk.-nak és az Ev. Líceumnak. Herbáriumának legnagyobb része Pozsonyba ke-