Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
G
327 Greschik 1968, Bp., Fővárosi Művelődési Ház); Ivó szarvas (bronz, Szekszárd, Gemenc szálló); Legenda (bronz, 2001, Zalaegerszeg; az eredeti rézlemez körplasztika [1971] a zalaegerszegi Izsák Imre AMK aulájában található); egyházi megrendelésre készült művei: stációk (rézlemez-domborítás, 1967, bp.-i Városmajori templom); Szűz Mária (fa, 1970, Balatonalmádi, plébániatemplom); Feszület (1971, rézlemez körplasztika, Bp., Központi Papnevelő Int. kápolnája); művei közgyűjt.-ekben: Kis lovas (1966, Tornyai Múz., Hódmezővásárhely); Kislányfej (mészkő-körplasztika, 1970); Szerelmes lovak (bronz plakett, 1969, MNG); Két ló (bronzszobor, 1970, Washington, Rockefeller Center és MNG). Önálló kiáll.-ai: emlékkiáll.: MNG (1973); Sárospataki Képtár (1986); MÓL Rt. Galériája, Szolnok (1997); Szt. István Művelődési Ház, Székesfehérvár (1999); Vigadó Galéria, Bp. (2000). írod.: Losonczi Miklós: Búcsú G. J.-tól (Művészet, 1972. 5., 24.); Asszonyi Tamás: G. J.-ról (Művészet, 1973. 6.); G. J.: Önéletrajz (Új írás, 1986. 10.); Vanyó László: G. ]. (Új írás, 1987. 10.); Wehner Tibor: G. J. szobrász. Kát. előszó (1997); Sasvári Edit: Újra felfedezett életmű. G. J. (Árgus, 1999); G. J. (Zalaegerszeg város kiadványa G. J. Legenda című körplasztikájának avatása alkalmából. 2001. máj. 9.); MÉL ÜL: 262.; KM ML II.: 741-742.; Magyar Szobrászok Adattára (Bp., 2000, 54.); RÚL VIII.: 659. Jándi Zsuzsanna-Vozil Irén Greschik Jenő (1887. aug. 12. Késmárk - 1967. febr. 11. Bp.): zoológus, ornitológus. - Felvidéki cipszer családból származott, apja Greschik Viktor (1862-1946) szepessé- gi tanító, botanikus, helytörténész. Unokája Kováts Dezső botanikus. - A bp.-i tudományegy.-en tanult (1905-1909). A tehetségére felfigyelő Herman Ottó egy.-i hallgató korában felvette asszisztensének a M. Kir. Ornitholó- giai Központba (1905); uo. gyakornok (1906- tól), majd adjunktus. Középisk.-i tanári alapvizsgát (1907), majd szakvizsgát tett (1909). Adatok a hazai egér formációk (Murinae) zápfogainak ismeretéhez c. disszertációjával id. Entz Gézánál doktorált (1910). Állami ösztöndíjjal Bonnban részt vett a XII. Ferienkurs für Wissenschaft Mikroskopie c. tanf.-on. Foglalkozott a bagolyköpetekből előkerülő emlősmaradványok meghatározásával, vmint az ornitológia addig eléggé elhanyagolt területével, a szövettani vizsgálatokkal (elsősorban bélcsatoma, gyomor). Sejt- és szövettani kutatásainak eredményeit számos külföldi kézikönyv és egy.-i tankönyv is átvette. Sokat tett a Madártani Int. nemzetközi kapcsolatainak és könyvtárának fejlesztéséért; korszerű szövettani és fotólaboratóriumot hozott létre. Európa több állattani int.-ében járt tanulmányúton, pl. Würzburgban, Heidelbergben, Bonnban, Kölnben, Majna-Frankfurtban, Baselben, Zürichben, Bécsben. A Földművelésügyi Min. megbízta egy selyemtenyésztési kísérleti int. megszervezésével (1920). Giovanni Bolléval, a híres olasz specialistával tanulmányozta a selyemhernyó betegségeit. Foglalkozott még patogén mikroorganizmusok rovarokba való beültetésével is. Szabadságolták (1924) és ideiglenesen nyugdíjba helyezték (1925). Csíki Ernő entomológus, az MNM Állattárának ig.-ja hívására a múz. Állattárába került (1925-től), és átvette a mintegy 10 éve gazdátlan madártani gyűjt, vezetését. A Madártani Int. hosszú lejáratú kölcsönbe átadta új munkahelyére az általa szervezett szövettani laboratóriumot és könyvtárat. Foglalkozott még az állatok, különösen a madarak fogságban tartásával és vonulásával is. 1926-ban pályázott a Fővárosi Állat- és Növénykert ig.-i posztjára, az állást azonban - Hóman Bálint, az MNM főig.-ja, Csíki Ernő, az Állattár és Csörgey Titusz, a Madártani Int. ig.-ja támogatása ellenére - nem kapta meg. Az 1926-ban megalakult M. Ornithológusok Szövetségének ügyvezető alelnöke, szellemi vezetője, hivatalos folyóiratának, a Kócsagnak a szerkesztője (1928-1943). Igazgató-őrként vonult nyugdíjba (1944), de a II. vh. után is rendszeresen bejárt a múz. madártani gyűjt.-ébe dolgozni, ill. a fiatalokat tanítani. Múz.-i laboratóriuma és gyűjtött madarai 1956 forradalmi eseményei során elpusztultak. Szakmai segítséget nyújtott a tud.-os madárhanggyűjtéssel világviszonylatban elsőként (1957-től) foglalkozó Szőke Péter zenetanár-
