Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

A

Alpár 12 nek metodológiája és megismerésbírálati tárgya­lása új alapokon c., hatalmas tanulmányán. Nem csupán utazó, hanem szisztematikai problémákkal is megbirkózó tudós is volt; a Kárpát-medencében élő, taxonómiai szem­pontból legnehezebbnek számító fajcsoport, a sárga billegető (Motacilla flava) alakkörei­vel is foglalkozott. Szoros összeköttetésben állt kora legjelentősebb ornitológusaival. Ta­nulmányaiban a Ny-mo.-i madárfauna is­meretéhez szolgált értékes adatokkal. Első ázsiai utazása előtt török nyelvészeti tanul­mányokat is folytatott, majd az út során megtanult folyékonyan kirgizül. Állattani eredményei mellett néprajzi megfigyelései és leírásai napjainkban is alapvető forrás­munkák. Nyelvészeti, etnográfiai írásai a Keleti Szemlében és a Néprajzi Értesítőben je­lentek meg. Élete későbbi szakaszában, de még borostyánkői évei alatt, a második ázsi­ai útról, Przsevalszkból magával hozott kir­giz ifjú, az énekmondó „akin", Turgan Bez- dikján segítségével folytatta kirgiz nyelvé­szeti kutatásait. Turgan segítségével ismer­kedett meg a kirgizek nemzeti eposzával, a Manasz-szál, amelyből Munkácsy Bernát Ke­leti Szemléjében tett közzé (1912) egy szép epizódot, Manasz búcsúját feleségétől és új­szülött fiától. F. m.: Ornithologisches und taxidermistisches von der Millenniums-Ausstellung (Ornithologisches Jahr­buch, 7., 1896, 205-227.); Addenda zur Ornis Un­garns (Ornithologisches Jahrbuch, 9., 1898, 83- 112.); Madártani betekintés a román Dobrudzsába (Aquila, 8., 1898, 1-207.); Kara-kirgiz nyelvészeti jegyzetek (Keleti Szemle, 2., 1901,108-122.); Utazá­som orosz Turkesztánba (Bp., 1901); Centralasien die Urheimat der Turkvölker (Keleti Szemle, 3., 1902, 179-207.); Vándorutam Ázsia szívébe (Bp., 1903); A kara-kirgizek ornamentikája (A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője, 5., 1904, 165-185., 213-233.); Der Abschied des Helden Manas von seinem Sohne Sémetéj (Keleti Szemle, 12., 1911, 216-223.). Irod.: Csörgey Titusz: Dr. A. Gy. (Aquila, 38-41., 1934, 472-473.); Csaba József: A. Gy. dr. (Vasi Szemle, 21., 1967, 588-592.); Hegyi Imre: A. Gy. (in: Messzi népek magyar kutatói. Bp., 1978); Sán- tha István: A „másik" Almásy (Élet és Tudomány, 1997, 910-914.); Vig Károly: Egy tudós utazó a századelőről. A. Gy. állattani kutatásai Belső- Ázsiában (Vasi Szemle, 53., 1999, 733-766.; bibl.­val); Gulyás I.: 428-429.; MÉL I.: 23. (téves szüle­tési adatokkal: Kétegyháza, 1864. okt. 15.!); MNL l. : 60.; MÚL: 18. (téves halálozási nap: szept. 23.!). Kodolányi János, ifj., Vig Károly Alpár Ignác; ered. (1880-ig) Schökl (1855. jan. 17. Pest - 1928. ápr. 27. Zürich): építész- mérnök. - Apja Schökl Mátyás grazi szár­mazású asztalosmes­ter, tekintélyes, vagyo­nos terézvárosi polgár. Anyja Eisele Mária, egy pesti gyáros lánya. - A belvárosi reálisk. elvégzése (1870) után kőműveslegénnyé avatták (1873). A Ha- litzky-Hauszmann- irodában gyakornok (1873-1874). A berlini Építészeti Akad. hall­gatója (1874 őszétől); építész oklevelet szer­zett (1877). Hosszabb tanulmányutat tett Itáliában (1877-1881). A bp.-i József Műegy.- en Hauszmann Alajos tanársegéde (1882— 1888). Önálló irodát nyitott (1889-től), saját bérházában (Almásy tér 15.) lakott (1918-ig). A József Műegy. r. tanára (1922-től). - Első műveit (fürdők, középületek, templomok, bérházak, kaszárnyák) Erdély és a Felvidék városaiba, vmint Bp.-re tervezte; első pálya­díjas munkája a herkulesfürdői fürdő épüle­te (1887). Építészeti tevékenységének leg­fontosabb korszaka a millenniumi ünnepsé­gekhez kapcsolódott; az ezredéves kiáll, tör­téneti csarnokának tervezésére 1893. febr. 8- án kiírt pályázaton 11 pályamunka közül az első fordulóban Pfaff Ferenc, Tandor Ottó, Schikedancz Albert mellett ~ pályázatát tar­tották a legjobbnak. A második pályázatot (1893. okt. 15.-dec. 31.) a négy legfontosabb m. építészeti stílusban (román, gótikus, re­neszánsz, barokk) megoldott épületkomple­xum tervével ~ nyerte meg. Az épületcso­portba elhelyezendő anyag számára 1896- ban Darányi Ignác mezőgazdasági minisz­ter megalapította a M. Mezőgazdasági Múz.- ot. Az 1899-ben lebontott ideiglenes épület helyére - Benczúr Gyula, Lotz Károly, Lyka Károly javaslatára - ismét ~ kapott megbí­zást. A tervei alapján 1902 és 1907. jún. 9. kö­zött elkészült épületkomplexum a mo.-i ro­mán kori építészet számos elemét foglalja

Next

/
Oldalképek
Tartalom