Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
F
269 Ferenczi Múz.-mal (közös kutatási programok, tanulmányok a múz. évkönyvében); tanított a kolozsvári tudományegy. Történelmi Karának m. tagozatán, a sepsiszentgyörgyi Hyperion magánegy.-en, vendégtanár Pécsett és a bp.-i Károli Gáspár Ref. Főisk.-n. Szakközleményeinek száma több mint 300. A székelyudvarhelyi Székelység, az Erdélyi Múzeum, az 1957. évi Kelemen Lajos-emlékkönyv, majd romániai múz.-i évkönyvek, mo.-i, francia, olasz, angol, német szakfolyóiratok oldalain publikált. Számos dolgozatát Ferenczi Gézával közösen jegyezte. - Az Erdélyi Történelmi Múz. érdemes muzeográfusa (1993); a pécsi tudományegy. díszdoktora (1996). F. m.: Régészeti megfigyelések a Limes Dacicus észak- nyugati szakaszán (Erdélyi Tudományos Füzetek, 129. Kolozsvár, 1941); Sóvidéki várainkról (Korond, 1994); Észrevételek az erdélyi rézkor keleti népi és műveltségi elemeivel kapcsolatban (Szolnok Megyei Múzeumi Adattár, 33. Szolnok, 1997); A kora középkori kelet-erdélyi mészhabarcskötésű várak kérdéséhez. Ferenczi Gézával (Acta - 1997/1., Sepsiszent- györgy, 1998, 199-234.); Besenyő szállások a Nagy- Szamos-Sajó mentén (Székelyudvarhely, 1999). írod.: Vincze Zoltán: In memoriam F. I. - régészsors Erdélyben (Erdélyi Múzeum, 2000. 3—4., 325-329.); F. I. (Acta - 2000/1., Sepsiszentgyörgy, 2001, 249-251.); RM1L 1.: 572. - Bibi.: Dr. S. C. et H. C. F. I. bibliográfiája (A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Történeti Tanszékeinek Évkönyve, XII., 1996, 49-75.); RMILI.: 572-573. Boér Hunor Ferenczi Sándor (Alexandru) (1884. okt. I. Zalatna - 1945. jún. SZU): régész, történész. - Apja Ferenczi István sepsiszentgyörgyi és szemerjai ref. lelkész-tanár; fiai Ferenczi István Mihály geológus és Ferenczi Géza. - A szászvárosi Kuun-Koll. elvégzése (1912) után a kolozsvári Ferenc József Tudományegy.-en tanult. Az I. vh.-ban két sebesüléssel járó frontszolgálata idején is régészeti megfigyeléseket tett. Régész, ill. történelem-latin szakos tanári oklevelét már a román I. Ferdinánd Egy.-en szerezte meg (1920). Az egy.-nek az Erdélyi Múz.- Egyesület régiségtárára szervezett Ókortud.-i Int.-ében gyakornok, tanársegéd (1918-1920), adjunktus (1920-1924). Kolozsvár kőfaragványaiból az Erdélyi Orsz. Múz. földszintjén felállította a középkori lapidáriumot; jelentős szerepe volt a kolozsvári kőfaragó műhely felismerésében. Fő érdeklődési területe a székely rovásírás és Erdély kora középkori története. Az énlaki templom mennyezetfestőjét Musnai Dakó György személyében azonosította, a helynévanyag alapján bizonyította Kászon korai, szláv népességét. Kutatta a dák és római régiségeket, a hátszegi dák várakat, a népvándorlás kori és kora középkori éremleleteket, a középkori várakat és egyházi építményeket (Cenk-hegyi Brassovia-vár, brassói Szt. Lénárt-egyház), a besszarábiai-dél-moldvai töltésvonulatokat, az almakeréki oltárt. Foglalkozott Zalatna és Abrudbánya történetével, a székelyderzsi honfoglalás kori sírral, a Tászok-tetői sziklakarcolatokkal, Firtosvár- alja ősibb nevével, a régi erdélyi épületfeliratokkal. Kitért családtörténeti kérdésekre, könyvtörténeti adatokat gyűjtött. Doktori oklevelet szerzett (1937). Az Erdélyi Nemzeti Múz. őre (1941-től), majd az Egy.-i Könyvtár könyvtárosa. 1943-ban behívták katonának; orosz hadifogságban, ismeretlen körülmények között halt meg. - 72 régészeti, családtörténeti, numizmatikai, művelődéstörténeti dolgozata, vmint 36 ismertetése jelent meg többek között az Archaeologiai Értesítő, a Genealógiai Füzetek, a Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat Évkönyve, az Abrudbánya és Vidéke, a kolozsvári Dolgozatok, a két vh. között a Magyar Nép, a Pásztortűz, az Ellenzék, a Keleti Újság, az Erdély, a Székelység, az Erdélyi Múzeum, vmint a Siebenbürgische Vierteljahrschrift és más romániai német lapok hasábjain. Románul is publikált (înfrăţirea, Dacia, Sargetia, Anuarul Comisiunii Monumentelor Istorice). Magyarra fordította V. Párvan és D. M. Teodorescu román régészek munkáit. Mintegy félszáz írása máig kiadatlan. - Álnevei: Alexandru Ampoianu, Közlő, Szemerjai Székely Sándor. F. m.: Barangolás Háromszék megye régi váraiban (1926; in: Acta - 1998/1., Sepsiszentgyörgy, 1999, 192-225.); Bálványosvár és a bálványosvári ásatás (uo., 1942, 228-240.); Az énlaki rovásírásos felirat (Kolozsvár, 1936); Az egykori Kászonszék régészete. A kászoni székelyek letelepülése és eredete (Kolozsvár, 1938); Az erdélyi dákok pénzeiről (Kolozsvár, 1941); Aşezările dacice din Munţii Orăştiei. C. Daicoviciu- val (1951).
