Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
F
265 Felvinczi Takács meghatározta további pályáját. Tanulmány- útjai és publikációi ekkor még egyaránt szolgálták az európai és a K-i művészet mélyebb megismerését, nagy hozzáértéssel foglalkozott a kortárs hazai művészettel, vmint a K-i művészet európai felfedezésével. 1913-ban megismerkedett Hopp Ferenccel és műgyűjt.-ével; a vagyonos optikus, világutazó művészeti tanácsadója lett, így része volt abban, hogy Hopp megváltoztatta végrendeletét, s gyűjt.-einek a nagy múz.-ok közötti szétosztása helyett azok egyben tartása mellett döntött, s villájával, kertjével együtt, K-ázsiai művészeti múz. alapítása céljából, a m. államra hagyta (1919). A Hopp Ferenc Múz. ig.-őre ~ lett (a Szépművészeti Múz. felügyelete alatt), s életét ettől kezdve a gyűjt, rendezése, gyarapítása, tökéletesítése, vmint a távol-K-i művészet és kultúrák kutatása és hazai megismertetése töltötte ki. Négyévi intenzív munkával múz.-má rendezte a magán- gyűjt.-t, egyesítve a nagy bp.-i közgyűjt.- ekből átvett K-i műtárgyanyaggal. Minimális költségvetéssel, nagyobbrészt magángyűjtők és adományozók segítségével módszeresen fejlesztette a gyűjt.-t, hogy az lehetőleg átfogó képet adjon a K-i művészetről. 1923-ban megnyitotta az első állandó kiáll.-t amely az új szerzeményekkel bővítve lényegében a II. vh.-ig fennállt. Nagyszabású kiáll.-t rendezett a hazai K-i magán- gyűjt.-ek anyagából (Nemzeti Szalon, Bp., 1929). Hopp Ferenc születésének centenáriumára Nagy-Ázsia művészete címmel készített nagy jubileumi kiáll.-t (1933). M., német, angol, francia és olasz nyelvű szakcikkeit hazai és külföldi szakfolyóiratokban közölte (pl. A Szépművészeti Múzeum Évkönyve, Archaeologiai Értesítő, Ostasiatische Zeitschrift, Artibus Asiae), kiterjedt levelezést folytatott a szakma külföldi képviselőivel, számos rövid tanulmányutat tett Ny- Európa nagyvárosaiba és a Közel-K-re, tud.-os konferenciákon és tudós társaságokban rendszeresen tartott előadásokat. Itthon is sok előadást tartott, s nevezetesek voltak vasárnap délelőtti kiáll.-i vezetései. 1935-1936-ban egyéves tanulmányutat tett Indiában, Kínában, Japánban és Koreában, közben a múz. számára műtárgyakat is gyűjtött. - A pécsi Erzsébet Tudományegy.en a K-Ázsia művelődéstörténete, különös tekintettel művészettörténetére tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1926), uo. címzetes rk. tanárrá (1933-tól), majd ny. r. tanárrá nevezték ki (1939-től), és megkapta a szegedi Ferenc József Tudományegy. Művészettörténet Tanszékét. É-Erdély visz- szacsatolása után az egy.-mel együtt Kolozsváron folytatta a tanítást, a szakmai élet szervezését (1940-1946). Ali. vh. után ismét Szegeden volt egy.-i tanár (1947-1950). Nyugdíjba vonulása (1948) után is lankadatlan szorgalommal kutatott és publikált, napi rendszerességgel dolgozott a Hopp Ferenc Múz.-ban is. Munkássága teremtette meg a K-i muzeológiát Mo.-on, miközben nagy nemzetközi tekintélyt vívott ki magának. - A művészettörténeti tud.-ok kandidátusa (1952; addigi munkássága elismeréseként). A M. Régészeti és Művészeti Társaság választmányi tagja, a Körösi Csorna Társaság alapító tagja, a M. Nippon Társaság alapítója, alelnöke (1932-1944), a M. Keleti Társaság alapítója, ügyvezető alelnöke (1932-1945). F. m.: Dürer (Bp., 1909); A pápai református főiskola br. Valdacci Antal-féle metszetgyűjteményének katalógusa. Szerk., összeáll. (Bp., 1910); AgrófVay Péter- féle japáni gyűjtemény tárgyainak leírása (Bp., 1908); Dürer (Művészeti Könyvtár, Bp., 1909); Hopp Ferenc gyűjteménye (Magyar Iparművészet, XVII., 1914. 68., 77-80., 85-89.); A Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum (Bp., 1923); A művészet története III. A Kelet művészete (Bp., 1926; 2. kiad. 1934; olaszul: 1938, bőv. kiad. 1943; hasonmás kiad. 1993); Keleti művészeti kiállítás. Csányi Károllyal (Bp., 1929); Hopp Ferenc emlékkiállítás. Nagy-Ázsia művészete (Bp., 1933; angolul is); Congruencies between the Arts of the Eurasian Migration Period (Artibus Asiae, V, 1935, 23-32., 177-202.); Albert von Le Coy's Turfanfunde und der grosse Stil der Chinesischen Malerei (Artibus Asiae, VII., 1937, 158-177.); Buddha útján a Távol-Keleten. I—II. (Bp., 1938; hasonmás kiad., Miklós Pál előszavával, 1990). írod.: Horváth Tibor: F. T. Z., Ázsia művészetének első magyar szakértője és tudósa (Művészettörténeti Értesítő, XVII., 1969, 225-232.); Miklós Pál: Előszó a Buddha útján a Távol-Keleten c. kötet hasonmás kiadásához (Bp., 1990,1. köt., I-XXIII.); MÉL I.: 490-491.; RMIL1.: 568-569.; RÚL VII.: 212. Ferenczy Mária
