Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

F

Fél

262

rekvését, hogy korának nevezetes, kiemelkedő textil- és viseletkultúrájú területeinek központjaiban, Mezőkövesden, Szakmáron és Kalotaszentkirályon - a felbomló paraszti világ, a közelmúlt emlékeinek mentésére - reprezentatív készletet szerezzen be (a két utóbbi helyről teljes menyasszonyi kelengyét). A gyűjt, legtöbb komplett viselete közvetlenül vagy közvetetten ~nek köszönhető. Az öltözetek gyűjtésénél a néprajzi muzeológiában megmerevedett sztereotípiák helyett a viseleteknek a különféle alkalmakhoz igazodó változtathatóságát a szükséges kisebb kiegészítő kellékekkel együtt a gyűjt.-i anyag szintjén is megfogalmazta. A gyűjt, számára felfedezte a halál és gyász témáját. Korai munkáiban kiegyensúlyozottan tárgyalta a teljes hímzési témát, a testi ruhadarabok, a lakás- és háztartási textilek díszítményeit, mind a házi, mind a kisipari készítményeken. Későbbi tanulmányaiban a témát leszűkítette „a ház öltözetét alkotó vászonneműekre", ill. - Palotay Gertrúdhoz hasonlóan - azoknak csak a kivarrott részével foglalkozott. Elemzései a kompozíció, a minta és a motívum vizsgálatán túl kiterjedtek a varró személyére, vmint az alkotás megszületésének körülményeire. A túrái viselet feldolgozásában érvényesülő történetiség később háttérbe szorult, és a viseletkutatás során elsősorban „a közösségi élet jelképes értékei"-t vizsgálta, a társadalmi szempontok tárgyi megnyilvánulásai izgatták. Kevés nemzetiségi tárgyat gyűjtött, feladatának tekintette „elsősorban a m. anyagnak a felgyűjtését határokon belülről és határokon kívülről". Azt a célt tűzte ki, hogy a múz.-i tárgyak segítségével az eltűnőben lévő hagyományos paraszti életet minél pontosabban, minél szélesebb körűen ábrázolja. Ezt érvényesítette az Átányon 1951-ben kezdett néprajzi gyűjtéseiben is, amelyeket

1954-től Hofer Tamással együtt végzett; kutatásuk kiterjedt a község társadalmára, a paraszti gazdálkodás és háztartásvitel folyamataira és hagyományos ismeretanyagára, vmint a különböző paraszti üzemek eszközfelszerelésére. Céljuk az volt, hogy összefoglaló képet adjanak egyetlen község tükrében a paraszti életformáról a mezőgazdaság kollektivizálásának előestéjén. Tárgygyűjtésükkel létrehozták a múz. egyik önálló, „monografikus gyűjt/'-ét, a mintegy 3700 tárgyból álló Átány Gyűjt.-t, amelyet 8000 fotó, több tízezer cédula följegyzés egészít ki. A közös kutatás eredményeit három vaskos kötetben publikálták; a mű először csak külföldön jelenhetett meg (1969,1972,1974). Átányban ~ helyi néprajzi múz.-ot rendezett be (1977). Hatékonyan foglalkozott a múz.-i tárgygyűjtés elvi és módszertani problémáival, a műtárgymegóvás és a restaurálás színvonalának javításával. A gyűjt.-i rendet több ízben átalakította és továbbfejlesztette, a leltározás-nyilvántartást korszerűsítette. Franciao.-i tanulmányútja tanulságaiból kidolgozta a m. néprajzi tárgyleltározás - orsz.-an 1950-ben bevezetett - módszerét, amely kötelezően előírta a tárgyak részletes adatolását a készítés és használat körülményeiről. Muzeológiai munkásságának fénypontját kiáll.-ai jelentették, amelyeken egyrészt szobrászi készségéről is tanúságot tett a pusztán ruhadarabok kitömésével kialakított öltözetbemutatásaival, másrészt hatásos életképekbe rendezett népviseletes bábucsoportokkal jelentkezett. Főbb kiáll.-ai: Magyar népviseletek története (1953-1957); Paysans et Bergers - Art populaire hongrois (Paris, 1968; módosított változata: Parasztok - pásztorok. Bp., 1968). Cikkei főként az Ethnographiában. a Néprajzi Értesítőben és külföldi szakfolyóiratokban jelentek meg. Az Ethnographia szerkesztője (1944-1948). - AM. Néprajzi Társaság tagja, t. tagja (1985-től). A néprajz- tud.-ok kandidátusa (1957). - Györffy Ist- ván-emlékérem (1986).

F. m.: Harta néprajza (Szeged, 1935); A túrái viselet (Néprajzi Értesítő, XXIX., 1937,84-105.); A női ruházkodás Martoson (uo., XXXIV., 1942, 93-140.); A magyar népi társadalom életének kutatása (Bp., 1948); Magyar népviseletek története (Bp., 1955); Ungarische Bauernkunst / L'art populaire en Hongrie / Hungarian Peasant Art. Hofer Tamással és Csüléry Klárával. (Bp., 1958; 1969; 1970; 1977; a két utóbbi kiadás magyarul is megjelent A magyar népművészet címmel); Proper Peasants. Traditional Life in a Hungarian Village. Hofer Tamással (New York- Bp., 1968); Magyar népi vászonhímzések (Bp., 1976; angol és német nyelven is); A kalotaszentkirályi kelengye. I. Kísérlet a tárgyi világ rendjének feltárására (Néprajzi Értesítő, LI., 1969, 15-36.); Magyar népművészet. Hofer Tamással (Bp., 1975; számos kiadásban; angol és német nyelven is); A Textilgyűj-