Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
F
263 Felméri temény gyarapodása 1935-1970 (Néprajzi Értesítő, LXIII-LVI., 1989, 5-27.); Arányok és mértékek a paraszti gazdálkodásban. Hofer Tamással (Bp., 1997; németül: Göttingen, 1972); Régi falusi társadalmak. F. E. néprajzi tanulmányai. Szerk., bev. Hofer Tamás (Pozsony, 2001). írod.: az Ethnographia CII. kötete (1991); Emlékezés F. E.-re. Szerk. K. Csilléry Klára (Bp., 1993); Katona Edit: Textil- és viseletgyűjtemény (in: A Néprajzi Múzeum gyűjteményei. Főszerk. Fejős Zoltán. Bp., 2000, 191-260.); Gulyás VIII.: 699- 700.; MNépLex II.: 122.; MÉL IV: 252-253.; MNL VII.: 774.; RÚL VII.: 85. - Bibi.: Serfőzőné Gémes Magda: F. E. irodalmi munkássága (1934-1991). Balogh Jánosné Horváth Terézia Felkai Tamás (1922. ápr. 2. Bp. - 1997. márc. 27. Bp.): orvos, orvostörténész, múzeumigazgató. - A Pázmány Péter Tudomány- egy. Orvosi Karán ált. orvosi oklevelet szerzett (1945-1951). Tanulmányai alatt újságíró, különböző lapok munkatársa. 1951-ben került első és egyetlen munkahelyére, az Orsz. Mentőszolgálathoz (OMSZ). Üzemorvosi (1953) , radiológusi szakvizsgát tett (1957). Az OMSZ főorvosa (1958-1971). Részt vett a Rohamkocsi-szolgálat megszervezésében (1954) ; utóbb a szolgálat főorvosa és vezetője (1971-1982). Megszervezte és vezette a M. Vöröskeresztnél az elsősegélynyújtó-újra- élesztő tanf.-okat (1961-től), előadásokat tartott a M. Rádióban és a M. Televízióban. Újjászervezte a II. vh. alatt elpusztult Mentő- múz-ot (1965), az Orsz. Mentőszolgálaton belül „mentéstörténeti gyűjt.-t" alapított. Mentéstörténeti tanulmányai vezették az orvostörténelem elmélyült kutatásához. Nyugdíjba vonulása (1984) után a Kresz Géza Mentőmúz. ig.-ja (1984-től haláláig). Elévülhetetlen érdemeket szerzett az új állandó kiáll. felállításában, a vidéki mentő- és történeti gyűjt, megszervezésében, az időszaki és vándorkiáll.-ok működtetésében. Orvostörténeti kutatásai az európai és a m. mentéstörténet elméleti és szervezési kérdéseire irányultak, e tárgykörből számos szakközleménye jelent meg. Oktató- és dokumentumfilmeket készített (04 = Korszerű elsősegély és rohamkocsi, 1963; Vérzéscsillapítás, 1975; stb.). - A M. Orvostörténelmi Társaság tagja (1966- tól), vezetőségi tagja (1971-től), a mentéstörténeti szakosztály elnöke (1975-től), főtitkára (1994-1995), ügyvezető alelnöke (1996-tól haláláig). - Az orvostud.-ok kandidátusa (1980; A mentés kialakulásának fejlődéstörténeti elemzése c. értekezése alapján). Érdemes orvos (1974), a Dán Mentőszolgálat aranyérme (1974), a M. Vöröskereszt „Vöröskeresztes Munkáért" arany fokozata (1979), a M. Orvostörténelmi Társaság Weszprémi Ist- ván-emlékérme (1987). F. m.: Fehér kocsi, kék fény (Bp., 1966): A mentés története. Egy.-i jegyzet (Bp., 1976); Az újraélesztés kezdetei Magyarországon (Orvostörténeti Közlemények, 1987,117-120.). írod.: Búcsú F. T. mentőorvostól és mentéstörté- nésztől (Orvostörténeti Közlemények 1997-1998, 158-165.). Kapronczay Károly Felméri Lajos (1840. szept. 29. Székelyudvarhely - 1894. máj. 22. Kolozsvár): tanár, utazó, gyűjteményalapító. - Szegény székely család sarja; iskolázási költségeit jómódú családoknál vállalt nevelői állásának jövedelméből fedezte. Sárospatakon bölcsészetet hallgatott (1862-től). Ny-eu- rópai tanulmányúton járt (Skócia, Németo., Svájc, Olaszo., Fran- ciao.). A sárospataki főisk.-n logikát, vallás- bölcseletet, lélektant tanított (1868-1872); bécsi és olasz képtárak tanulmányozását követően, a tapasztalatokat hasznosítva a főisk.-n megalapította a „Szépészeti Mű- gyűjt."-t. Gyűjtötte az antik, majd az újabb kori művészettörténeti - építészeti, szobrászati, festészeti - reprodukciókat. Kolozsvárra költözött (1873); a sárospataki Mű- gyűjt. ezután br. Vay Miklós és Izsó Miklós szobrászok hagyatékával gyarapodott. Állami költségen Angliában a közoktatási rendszert tanulmányozta (1879-1880); jelentős érdemeket szerzett a mo.-i népoktatás fejlesztése terén. F. m.: Úti levelek Skóciából (Sárospatak, 1870); Az iskolázás jelene Angolországban. I—II. (Bp., 1881); A neveléstudomány kézikönyve (Kolozsvár, 1890). írod.: A Kollégium Tudományos Gyűjteményei (in: A Sárospataki Református Kollégium. Bp.,