Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
E
Erdey 238 védett egy.-i doktori disszertációja (A hátikosár. Adatok a magyarországi használatra és elterjedésre) sem jelent meg nyomtatásban. Muzeológusként részt vett az orsz. Szabadtéri Néprajzi Múz. első építményeinek bontásánál, dokumentálásánál és áttelepítésénél. A Dunakanyar Intéző Biz. titkára (1971— 1974), a Komárom m.-i Múz.-ok Igazgatóságának szervezeti keretében Tatán és Esztergomban dolgozott (1974-1982), majd a rákospalotai múz. tud.-os munkatársa (19821992). A M. Néprajzi Társaság tagja, több ciklusban tisztségviselője. - Néprajzi hagyatékát, fényképeit, gyűjtőfüzeteit, kéziratait, felméréseit felesége, Fehér Judit néprajzkutató megőrizte, az ő segítségével az anyag a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múz. birtokába került (1997). F. m.: Faközelítés a bernecebaráti környéki erdőkben. (Román szánkó) (Ethnographia, LXIX., 1959, 381- 408.); Az erdő néprajza (Útmutató füzetek a néprajzi adatgyűjtéshez, 5. Bp., 1959); A bakonybéli villakészítők balkáni útjai (Néprajzi Közlemények, IV., 1959. 1-4., 8-18.). írod.: Kecskés Péter: E. Z. (TÉKA, 1999. 2., 63-65.). Grófik Imre Erdey Dezső (1902. aug. 22. Istvánfölde - 1957. máj. 25. Bp.): szobrászművész, restaurátor. - A bp.-i Képzőművészeti Főisk.-n Radnai Béla, majd Szentgyörgyi István növendékeként tanult (1921-1924). Pályakezdésére Szentgyörgyi mint a m. újklasszicizmus jeles képviselője hatott leginkább, akinek a főisk. Szobrász Tanszékén asszisztense is lett. 1925. évi párizsi tanulmányútja során sem az avantgárd, sem a tradicionális szobrászat nem érintette meg mélyebben. Első jelentősebb munkái is újklasszicista irányultságát tanúsítják (Narkisszosz, 1925- 1926; Négerfiú-fej, 1927; Vízhordó fiú [amely- lyel 1927-ben Rökk Szilárd-díjat nyert]). Mint pályatársainak többségére, ~ra is döntően hatottak a római Collegium Hungari- cumban eltöltött évek (1928-1930). Az 1930- as évek köztéri alkotásainak hivatalos „újbarokk" stílusával szemben ~ megmaradt korábban kiérlelt stílusánál. 1934. és 1938. évi kiáll.-ain (Bp., Ernst Múz.) főként kisplasztikákkal, portrékkal és érmekkel jelentkezett. Kritikusa szerint „a póztalan és hidegség nélküli újklasszicizmus képviselőjének tartjuk, szemben a fölöslegesen, modorosán archaizálókkal". Legjobb ilyen művei: Konthy család síremléke (1929); Taubl Gézáné képmása (1934); Lírás férfiakt (1934); Birkózó vándordíj (1930), számos érem és relief. Gere- vich Tibor szerint ~ szobrászi nyelvezete a quattrocento plasztikáinak példáin tökéletesedett. Több művén azonban más stílusok formanyelvének hatása is megfigyelhető, pl. a Székesfehérváron 1938-ban felállított Var- kocs kapitány gotizáló, az 1941. évi Egyházművészeti Kiáll.-ra készült Szent Imre herceg romanizáló, az 1941. évi Szervita téri pályázaton első díjat nyert Madonna barokk reminiszcenciákat mutató kompozíció. Az Ipar- művészeti Isk. tanára (1943-1948). Az 1940- es évektől porcelánszobrok mintázásával is foglalkozott, a Herendi Porcelángyár több művét is kivitelezte. Pályája 1945 után jelentősebb törés nélkül folytatódott. Az 1950-es években főleg kisplasztikákat készített. - Kezdő szobrász kora óta foglalkoztatták a szobrok javításának kérdései. Restaurátori tevékenységét a Szépművészeti Múz. kőszobrainak helyreállításával kezdte meg (1948-1954). Az Antik Osztály részére végzett munkái közül a jelentősebbek: egy római férfiportré (márvány, Kr. e. I. sz.; arcrészletek kiegészítése); a palmyrai síremlékről származó mészkő női mellszobor (Kr. u. II. sz.; háttér rekonstruálása); syrlekitos (Kr. e. 380-370 körül készült athéni márványváza lábazatának és nyakrészének kiegészítése analóg darabok alapján); attikai márvány síremlék (Kr. e. IV. sz.; teljes rekonstrukció). A Régi Szobor Osztály anyagából restaurálta Jacopo della Robbia Madonna a gyermekkel, vmint Neroccio di Bartolommeo Gábor arkangyal c. művét. 1949-ben Régi művészet Magyarországon címmel Balogh Jolánnal együtt rendezett kiáll.-t. Köztéri szobrai Bp.-en és több mo.-i városban megtalálhatók. - Művei számos csoportos és emlékkiáll.-on szerepeltek, Mo.-on kívül is (Róma, Párizsi Világ- kiáll., Velencei Biennále, Varsó, Krakkó, New York-i Világkiáll., Berlin, Drezda, Bécs, Graz, Bern, Luzern, Zürich). - Ferenczy István szobrászati díj (1923), Rothermere-díj (Műcsarnok Tavaszi Tárlata, 1928), Vaszary Ko- los-díj (Műcsarnok Tavaszi Tárlata, 1940). - Művészi hagyatékát a veszprémi Laczkó Dezső Múz. őrzi.
