Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
A
7 Alexich márom, 1910); Kultsár István 1760-1828 (Komárom, 1911); Komárom vármegye nemes családjai (Komárom, 1911); Brigetio (A Komáromi Jókai Közmívelődési és Múzeumi Egyesület értesítője, II., 1914. 1., 1-18.; 2-3., 65-71.; 4., 121-127.; III., 1915.1-2., 1-9.; 3-4., 60-64.); Komáromvármegye levéltárának középkori oklevelei (Komárom, 1917); A szülőföld Jókai regényeiben (Komárom, 1925); A Jókai Egyesület 15 éve (Komárom, 1926); A csallóközi halászat története (Komárom, 1933); Lovasnomád sírok a Vágduna alsócsallóközi jobbpartján (Nemzeti Kultúra, Komárom, 1., 1933,36-43.). írod.: Ratimorsky Piroska-Tok Béla: A múzeum munkatársai (1886-1945) (in: Új Mindenes Gyűjtemény 5. A komáromi múzeum száz éve. Bratislava, 1986,152-153.); Szénássy Zoltán: Komáromi Olympos (Bratislava, 1984, 128-134.); Gulyás I.: 330-333,; SZMIL: 13.; RÚL I.: 210-211. Csütörtöky József, Kisné Cseh Julianna Albach József Szaniszló (Joseph Stanislaus) (1795. jan. 28. Pozsony - 1853. nov. 12. Kismarton): ferences szerzetes, botanikus. - Bölcsészeti és teológiai tanulmányait Pozsonyban fejezte be (1816). Áldozópappá szentelték (Mocsonok, 1818). Hitszónok Érsekújváron, Nagyszombatban, Kismartonban. Pesten prédikált (1825-1838); nagy hatású beszédei nyomtatásban is megjelentek. A reformkor nagyjai közül többen tartottak vele baráti kapcsolatot, Széchenyi István őt választotta gyóntatójául, Liszt Ferenc három művét ajánlotta neki, s Kossuth Lajos is személyes ismerősként, megbecsüléssel emlékezett rá. Pesti működése kivívta a világi hatóságok nemtetszését, Kismartonba helyezték (1838), ahol élete utolsó 15 évét töltötte. - Sadler József útmutatása mellett Pesten kezdett botanikával foglalkozni; első gyűjtése 1835-ből való. 10 éven keresztül gyarapítóit, gazdag és pontos információkkal ellátott herbáriuma 3210 lapot számlált; ennek több mint a fele Pest-Budáról, egy- harmada a Lajta-hegységből és környékéről származik. A begyűjtendő példányokat nagy gonddal választotta ki, több kötetre rúgó kéziratos jegyzetanyagában (Catalogus Numericus Plantarum) elmélyült analízisben fűzte hozzájuk, ill. a kapcsolódó szakirodalmi anyaghoz meglátásait, véleményét. Latinul és anyanyelvén, németül írt. Gyűjtése során a fajon belüli változatosság megmutatása volt az egyik fő törekvése, a jellemző és a szélsőséges alakok fölsorakoztatásával. Botanizálásának utolsó két évében egyedülálló kísérletet tett a növényi test felépítésének demonstratív elemzésére; herbáriumi lapjain a példányok legapróbb porcikáit, szerveit is kipreparálva csodálatos sorozatokat készített a növényekről (236 faj esetében). Erős kritikai érzékű, éles szemű megfigyelő volt, új taxonokat azonban nem írt le. A „pompás füvészeti kincs", amelyet eleve az MNM-nek szánt, 1854-ben érkezett oda a kéziratokkal egyetemben. F. m.: Heilige Anklänge (Pest, 1828); Erinnerungen an Gott, Tugend und Ewigkeit (Pest, 1831); Kurze Geographie von Ungarn (Pest, 1834). írod.: Huszár, I. J.: P. Albach, J. Szaniszló. Ferences Tartományfőnökség (Budapest) (Szeged, 1944); Búnké Zsuzsa: Stanislaus Albach botanikai munkássága (Botanikai Közlemények, 67., 1980. 3., 227-236.); Búnké Zsuzsa: Pflanzenpráparations- Methoden von Stanislaus Albach (Annales his- torico-naturales Musei Nationalis Hungarici. 87., 1995, 169-181.); Szinnyei I.: 101-103.; Pallas I.: 198.; MKL I.: 119. Szolláth György Alexich Bogolyub; Aleksic, Bogoljub (1873. nov. 24. Révaújfalu - 1944. júl. 3. Nagybecskerek): jogász, levéltáros, etnográfus, régész. - A bp.-i tudományegy.-en jogot végzett. A 19. sz. utolsó éveiben Nagy- becskerekre költözött, és vm.-i szolgálatba lépett; a levéltárosi szakvizsga letétele után al-, majd főlevéltáros (1911. dec.-től). Az I. vh. végéig a Nagybecskereken székelő Torontálvm.-i Múz. és Könyvtár gyűjt.-einek őre, könyvtárosa és az állomány szorgalmas gyarapítója. Muzeológiai tapasztalatszerzés céljából 1918 előtt több tanulmányutat is tett, amelyek során a temesvári, a szegedi és a soproni múz., vmint a bp.-i Néprajzi Múz. munkájával ismerkedett meg, emellett az osztrák múz.-okát is gyakran felkereste. Egyik szakterülete D-Bánát néprajzának tanulmányozása, a másik a régészet. Az I. vh. előtt, de a két vh. közötti időszakban is több régészeti ásatást végzett Nagybecskereken és környékén, így Alsóaradin és Omlódon. Bánáti viszonylatban komoly szaktekintélynek számított. A megyei múz. állományának gyarapításán, szakszerű feldolgozásán
