Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

D

Despinits 196 Irod.: Sőregi János: Debrecen legújabb mecénásai. I. Déri György ezredes és neje ajándéka (Debreceni Képes Kalendáriom, 1939, 98-102.); P. Szalay Emő­ke: D. Gy. üveggyűjteménye. Kiállítás a Déri Mú­zeumban, 1980. október. Kát. (Debrecen, 1980). Vajda Mária Despinits Péter (19. sz. második fele?, Temeskubin/Kevevára - ?): ügyvéd, amatőr régész, gyűjtő, numizmata. - D-bánsági ki­rándulásain felkereste a római kori telepe­ket és a középkori várakat; helyi lelkészek­kel, tanítókkal járta be a falvakat, s a szét­hordott régészeti anyagot feljegyezte. A Dél- mo.-i Történelmi és Régészeti Egyesület alapí­tó- és választmányi tagja (1872); ugyanab­ban az évben megbízták a jövendő múz. ré­gészeti szakosztályának szervezésével. Gondozta az egyesületnek juttatott adomá­nyokat (1873-1874), kezdeményezésére be­vezették a múz.-i törzskönyveket (1873-tól). Bp.-re való áthelyezése (1874) után múz.-i gondnoki állását Miletz Jánosnak adta át. Kapcsolata nem szakadt meg a Bánsággal, levelezett a múz. elnökével, Ormós Zsig- monddal, annak gyűjteményanyagát gazda­gította vásárlásokkal, cserével; pl. Ormós megbízottjaként Lipcsében, később Bécsben és Berlinben érméket, miniatűr festménye­ket cserélt és vásárolt. Saját, főleg D-bánsági (Temeskubin és Szendrő környékéről szár­mazó) bronz-, római és kora középkori anyagot magában foglaló régészeti gyűjt.-t állított össze, amelyből néhány tárgyat Bp.- re, a VIII. nemzetközi régészeti és emberta­ni kongresszusra küldött. Tanulmányi ki­rándulásokat tett Viminaciumba (Ortvay Ti­vadarral), a szendrői várhoz. Ortvayval az MTA-n tartott előadása után vitába szállt, mivel nem értett egyet Keve várának a ró­mai Contramargummal való azonosításá­val. 1879-ben felvételéért folyamodott a horváto.-i régészeti társulatba. Szent-Endre környékén kutatta a római település nyoma­it (1883). Több régészeti cikke jelent meg szaklapokban. A kir. ítélőtábla bírója Szege­den (1898). F. m.: Archeológiái levelek (Archaeologiai Értesítő, 1871); A délmagyarországi műrégiségi múzeum régi­ségeinek leírása (Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Emlékkönyv, 1873); A szamárfő jelvénye az ősi dákok pénzein (uo., 1873); Liliomok az Anjou­házi magyar királyok pénzein (uo., 1873); Temesvár- buziási cserépleletek (Archaeologiai Értesítő, 1875). Irod.: Medeleţ, Florin-Toma, Nicoleta: Muzeul Banatului, File de cronică [A Bánság Múzeuma, Krónika-lapok], I. 1872-1918 (Timişoara, 1997); Szinnyei II.: 810.; Gulyás. Miklósik Ilona Dessewffy Miklós, csetneki és tarkői gr. (1854. jún. 5. Oros - 1918. okt. 16. Bp.): érem­gyűjtő, adományozó. - A szlavóniai eredetű, származását a 13. sz- ig visszavezető család gr.-i ága Mária Terézi­ától kapta gr.-i rang­ját. Felesége ludányi Bay Berta csillagke­resztes hölgy. - A deb­receni gazdasági tan- int.-ben tanult (1875­1876). 1893-ban rá­szállt a családi hitbi- zomány. A m. főrendiház örökös jogú tagja. A numizmatika iránt már debreceni tanuló évei alatt érdeklődni kezdett. Firenzei tar­tózkodása (1880-1881) alatt kezdett komo­lyan foglalkozni az ókori görög érmek gyűj­tésével és tanulmányozásával. Később hosz- szabb időt töltött a szicíliai Palermóban is; ennek az útnak köszönhetők a gyűjt, párat­lanul szép szicíliai sorozatai. Rendszeresen bejárt az MNM Éremtárába (1907-től), ahol Gohl Ödön a kelta érmek gyűjtésére és ta­nulmányozására irányította figyelmét. Szakmai kapcsolatban állt a korszak neves kelta érmészeivel (A. Blanchet, H. de la Tour, R. Forrer). Szakszerűen fejlesztett kel­ta éremgyűjt.-ét, Gohl Ödön közreműködé­sével, a Numizmatikai Közlöny melléklete­ként, saját pénzén, több füzetben folyamato­san közzétette (1910-1915). Egyiptomi útján (1911) számos Nagy Sándor-tetradrachmát vásárolt, amelyekből egy kisebb sorozatot eladott az Éremtárnak. Még életében szá­mos további érmet is ajándékozott az Érem­tárnak. -AM. Numizmatikai Társulat ala­pító tagja évi 200 korona tagdíjjal (1907), választmányi tagja (1909), tb. elnöke (1913). - A mintegy 3000 db-os, páratlan értékű és kitűnően feldolgozott görög és kelta érem- gyűjt. halála után feleségére szállt, aki férje akaratának megfelelően úgy végrendelke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom