Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
A
Ács 2 Ács Lipót; ered. (1904-ig) Auerbach (1868. aug. 6. Vizsoly - 1945. júl. 11. Bp.): festő, keramikus, etnográfus. - A bp.-i Mintarajz- isk.-ban Aggházy Gyula, Greguss János, Schulek Frigyes, Stróbl Alajos és Székely Bertalan növendéke (1889-1893), a Képző- művészeti Főisk.-n Lotz Károly mesterisk.- jában rajztanári oklevelet szerzett (1895). Velencében (1894, 1899, 1903, 1908), Firenzében (1894,1903), Münchenben és Bécsben (1895) volt tanulmányúton. Az abaúj-csányi népisk. tanítója (1888), a bp.-i m. kir. Gyakorló Főgimn. (Trefort u.) ösztöndíjas gyakorló tanára, a Sümegi Áll. Reálisk. (1895- 1896), majd a Szekszárdi Áll. Főgimn. rajztanára, egyúttal a Tolna vm.-i Múz. Képző- művészeti Gyűjt.-ének gondozója (1896— 1912), közben a szekszárdi „Munkásgimn." igh.-e (1911-1912), a „Múzeumegylet" által fenntartott „Szabad Líceum" vezetője (1912-ig), a M. Néprajzi Múz. munkatársa (1912-1921). A szekszárdi kir. Törvényszék kinevezett hites írásszakértője. A Thonet- Mundus hajlítottbútor-gyárak mo.-i műszaki vezetője (1927-1928). Nyugdíjba vonulása után a Corvin Áruház Rt. művészeti tanácsadója (1932-1937). - Szekszárdon kerámiaműhelyt alapított (1901), Őcsényben háziipari telepet létesített, majd Fischer Emil Majolikagyárának tervezője volt (1908— 1909) . Kerámiákat, díszítményeket, vázákat, korsókat készített. írásai elsősorban a Magyar Rajztanárok Orsz. Egyesülete Értesítőjében, a Magyar Iparművészet, a Népművelés, A Ház, vmint A Gyermek c. lapokban jelentek meg. - A szekszárdi izr. iskolaszék és az izr. hitközség képviselő-testületének tagja (1898-1912). A M. Gyermektud.-i Társaság ig. tanácsának tagja. F. kiáll.-ai: Milánói Világkiáll. (Steig Flóriánnal, 1906) ; Pécs (1907); London (1908); Miskolc (1911); Fészek Klub (Bp., 1914); Helsinki (1922). F. m.: Sárközi hímzések (Magyar Iparművészet, 1905); Muzeális vándorkiállítások (Népművelés, 1907) ; Tolnamegyei kanászkürt (Néprajzi Értesítő, 1910) ; Boros Nepomuk János (Művészet, 1912); Népművészet és népiskola (A Gyermek, 1912); Népművészeti gyűjtés (Bp., 1928). írod.: Gulyás I.: 72-73.; MÉL I.: 8.; RÚL I.: 61-62. Balázs Kovács Sándor Ács Sarolta: — Pécsiné Ács Sarolta Ádám Jenő (1896. dec. 12. Szigetszentmik- lós -1982. máj. 15. Bp.): zenepedagógus, zeneszerző, karnagy. - A Budai Tanítóképző elvégzése után a Diana u.-i isk.-ban tanított (1915). A Tanárképző m., német, történelem és földrajz szakán, ezzel egy időben a Zeneakad.-n tanult. Behívták katonának (1916); Galíciába, majd Ditróra került, ahol katonadalokat gyűjtött. Orosz hadifogságba esett, Szibériába vitték (1917); a vlagyivosztoki fogolytáborban zenekart és 100 fős férfikart szervezett, egy orosz vándorszínész-társulat zenészeként bejárta Ny-Szibériát, Turkesztánt. Tatarszkban zeneisk.-t alapított (1919), s megbízták a városi népház vezetésével is. Hazatérése (1920 ősze) után fővárosi isk.-kban ének-zenét tanított (1921-1938), közben Kodály Zoltán növendékeként a Zeneművészeti Főisk.-n tanult (1921-1925). A bp.-i Liszt Ferenc Zeneművészeti Főisk. tanára (1929-1959; nyugdíjazásáig); szolfézst, kamaraéneket, népzenét, módszertant, dalirodalmat tanított, egy ideig vezette az opera tanszakot, vmint az ének főtanszakot. Svájcban F. Weingartnemél karmesteri mesterdiplomát szerzett (1933). Mintegy 20 évig a főisk. énekkarának vezetője. Nyugdíjba vonulása után 1961-től főként É- és D-Amerikában előadásokat tartott egy.-eken, ref. templomokban, és zenét tanított. - Karmesterként a bp.-i Ének- és Zenekaregylet élén tűnt fel J. Haydn Az évszakok c. oratóriumának vezénylésével (1929). Két évtizeden át a Lichtenberg Emil által kezdeményezett oratóriumkultusz vezető egyénisége; Hándel-oratóriumokat mutatott be (1930, 1931), s nevéhez fűződik Purcell Dido és Aeneas c. operájának bemutatója a M. Kir. Operaházban (1941). A Budai Dalárdával koncertkörúton vett részt Letto.- ban, Litvániában, Észto.-ban, Finno.-ban, Szerbiában (1939). Komponistaként elsősorban a vokális zene mestere. Műveinek nagy része a Bartók Béla és Kodály Zoltán által kezdeményezett népzenei fogantatású stílusban íródott; népdalfeldolgozásokat, kamarazenei és színpadi műveket írt. Népdalokat gyűjtött Zala, Somogy, Nógrád és Heves vm.-ben. - Kodály biztatására Galyatetőn megírta a Módszeres énektanítás a relatív szolmizáció alapján c. könyvét (1943), amelyet később angolul is kiadtak (New York, 1947). Az új zehetanítási módszer (világszerte elterjedt nevén: „Ko- dály-módszer") szellemében fogant a Szó-Mi
