Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
D
Dala 180 Mezőkövesd): tanár, textilgyűjtő, népművészeti szakíró. - Ausztriában óvónőként dolgozott (1907-1912), Bp.-en leánytanonc- és elemi, majd polgári isk.-ban tanított (1912- 1942). Györffy István és Viski Károly biztatására az 1940-es években elvégezte a bp.-i Pázmány Péter Tudományegy. néprajz szakát. Nyugdíjas polgári isk.-i tanárként lett a Néprajzi Múz. Textil- és Viseletgyűjt.-ének munkatársa (1946-1950). 1950-től Mezőkövesden élt. - Az 1930-as években a bp.-i Mester utcai polgári leányisk. rajz- és kézimunkatanáraként kezdett intenzíven foglalkozni az öltözetdarabokon és lakástextíliákon található m. népi hímzésekkel, motívumaik gyűjtésével és alkalmazásával. Évtizedeken át rendszeresen gyűjtötte a népi hímzéseket és viseleti tárgyakat, elsősorban a matyóság textilkultúrájának örökségét, de más vidékek emlékanyagát is. Fél Edit útmutatásával matyó öltözeteket gyűjtött a Néprajzi Múz.-nak. Fél évszázad alatt mintegy 500 darabos kollekciót hozott létre, amelyet a Néprajzi Múz. Textil- és Viseletgyűjt.-ének adományozott (1950). Még ennél is nagyobb anyagot halmozott fel rajz- gyűjt.-ében, amely - az eredeti darabok hiteles másolataként - lehetővé tette számára a m. hímzőközpontok tud.-os feldolgozását. Saját múz.-i és falvakban végzett kutatásai alapján feldolgozta, rajzban-fényképen közreadta több m. néprajzi csoport hímzéseinek forma-, készítés- és funkció-, vmint időbeli változatait. Vásárlás útján a Néprajzi Múz. rajz- és festménygyűjt.-ébe került mintegy 200 hímzésmintája is. Fejlesztette a borsodi, főként a matyó gyűjt.-i anyagot; feldolgozásai azonban nem csupán a múz.-i kollekción nyugodtak. Különös figyelemmel vizsgálta a keresztszemes hímzésmotívumokat, első nagyobb tanulmányát - Palotay Gertrúddal közösen - ebből a tárgykörből írta (1942). Később főleg a matyó íróasszonyok mintakincsét kutatta, az ő révén kerültek a Néprajzi Múz.-ba mezőkövesdi hímzésmintáik. A Néprajzi Múz.-ban megrendezte Kis Jankó Bori népművész életmű-kiáll.-át (Kresz Máriával, 1955). Mezőkövesdre költözése után a Matyó Népművészeti Háziipari Szövetkezet munkatársaként töretlen munkabírással elkészítette fő művét, az eredeti matyó hímzés orsz. viszonylatban egyedülálló, tud.-os pontosságú dokumentációját a Népi Ipar- művészeti Tanács (NIT) számára, betetőzve ezzel az 1950-es évek eleje óta folytatott munkálatait, és segítve a matyó hímzés hiteles újraalkotását. Részben társszerzős publikációi múz.-i, néprajzi folyóiratokban, vmint a Néprajzi Múz. Magyar Népművészet c. sorozatában jelentek meg. - AM. Néprajzi Társaság tagja (1951-től). Népi Iparművész (hímző kategória, 1962), Kis Jankó Bori-díj. F. m.: Kalotaszegi keresztöltéses gallér- és kézelőminták. Palotay Gertrúddal (Közlemények az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából, II., 1942. 2., 3-45.); Borsodmegyei régi keresztszemes hímzések. Fél Edittel (Magyar népművészet 14. Bp., 1951); Keresztöltéses párnavég-hímzések. Dél- Dunántúlra telepített bukovinai székelyek varrásai (Bp., 1951); Mezőkövesdi hímzésminták (Magyar népművészet 18. Bp., 1953); Mezőkövesdi kötények (A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, III. Miskolc, 1963, 95-101.); A matyó hímzés (in: Mezőkövesd város monográfiája. Szerk. Sárközi Zoltán, Sándor István. Mezőkövesd, 1976, 649-669.); Palóc keresztszemes hímzések. Varga Mariannával (Bp., 1967; 3. kiad. 1978). írod.: Varga Marianna: D. D. V. emlékére (Népművelés, XII., 1965. márc.); Molnár László: D. J. (A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei, 7., 1966, 66-68.); Domanovszky György-Varga Marianna: Mai magyar népi iparművészet (Bp., 1983, 241.); MÉL I.: 340.; RÚL V.: 83. Balogh fánosné Horváth Terézia, Viga Gyula Dala József István (1901. nov. 9. Sárvár 1985. jan. 9. Bp.): tanár, festőművész, múzeumigazgató. - A bp.-i Képzőművészeti Főisk.-n Bosznay István és Rudnay János tanítványaként végzett (1926). Gimn.-i rajztanár Mezőkövesden (1937-1974). Tanulmányaiban a matyóság hagyományaival és szociográfiájával foglalkozott. A II. vh. után a matyó hagyományok múz.-i megjelenítésén fáradozott. Az állandó Matyó Múz. első ig.-ja (Mezőkövesd, 1953-1971). Tevékenysége révén formálódott meg az intézmény törzsgyűjt.-e. Irányításával a Matyó Múz. a Borsod-Abaúj-Zempléi) m.-i múz.-i szervezet tagintézménye lett (1962), s a gyűjt. - a 18. sz.-i Korona Szálló emeleti nagyterméből - az új művelődési ház épületébe költözhetett (1964). Nyugdíjazása után a Matyófóld hasábjain adta közre néprajzi és szociográ
