Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
B
Bóna 110 rajz szakos tanári (1905—1909), majd doktori oklevelet szerzett (1909). Az MNM Állattárának Kétéltű- és Hüllőgyűjt.-ében Méhely Lajos mellett fizetés nélküli gyakornok (1909-1911), katonai szolgálatot teljesített (1911-1912), a Földművelésügyi Min. kuta- tóint.-ének magvizsgáló állomásán (1912— 1913), majd a Polgári Isk.-i Tanárképző Int. zoológiái tanszékének asszisztenseként Vángel Jenő mellett dolgozott (1913-1914). Az I. vh. idején újra katona (1914-1918), a Balkánkutató Int. asszisztense (1918-1919), majd a bosznia-hercegovinai tartományi múz. Gerinces Gyűjt.-ének vezetője (1919-1930). Tud.-os munkássága elsősorban a kétéltűek és hüllők témakörére terjedt ki, de foglalkozott rovar- és emlőstani kutatásokkal is. Kezdetben faunisztikai, később összehasonlító anatómiai és szisztematikai tanulmányokat végzett; a kétéltűek és hüllők csonttanáról 10 komparatív anatómiai tanulmányt írt. Oknyomozó filogenetikai és paleo- biológiai munkái kiemelkedtek a korabeli hasonló munkák tömegéből. Elvégezte a Molge vulgaris alakkörébe tartozó forma taxonómiai értékelését, táblázatokat készített a hazai kétéltűek meghatározásához, és azok fosszilis maradványainak tanulmányozásával is foglalkozott. Elsőként publikált olyan anyagot (1911, 1913), amellyel a m. paleoherpetológia megalapozójává vált; igyekezett tisztázni a m. és a szomszédos herpetofaunák genetikai kapcsolatait és az egyes fajok származásának kérdéseit. Napjainkban is maradandó értékűek a hazai és a Balkán-félsziget ENy-i részének kétéltű-, hüllő- és emlősfaunájával foglalkozó munkái. Munkásságára jelentős hatással volt br. Fejérváry Géza Gyula herpetológussal kötött, életre szóló barátsága. 34, a tud.-ra nézve új fajt vagy faj alatti kategóriájú taxont írt le, róla 9 taxont neveztek el. 1907-től kezdve 108 tud .-os és ismeretterjesztő közleményt írt m., német és horvát nyelven. - A bp.-i Pázmány Péter Tudományegy. Természet- tud.-os Egyesületének elnöke (1907-től). F. m.: Popis vodozemaca i gmizavaca, kője se miaze u. bős.-here. Zemaljskom muzeju u Sarajevo s mor- foloskim, bioloskim i zoogeografiskim biljeskama [A Bosznia-hercegovinai Tartományi Múzeumban őrzött kétéltűek és hüllők felsorolása, morfológiai, biológiai és állatföldrajzi jegyzetekkel] (Spomenic Srpske Kraljevske Akademije, 61., 1924, 31-37.); Additions to the mammalian fauna of the Balkan Peninsula (Glasnik Zemaljskog Muzeja Bosni i Hercegovim, 38., 1926, 159-179.); Osnove uporedne osteologije Anurskih Batrahija sa dodatkom o porijeklu Anura i sa skicom naravnog sistema istih [A farkatlan kétéltűek összehasonlító csonttanának alapjai, valamint a farkatlan kétéltűek eredete és természetes rendszerük vázlata] (Zemaljski Muzej za Bosnu i Hercegovinu, Sarajevo, 1933). Irod.: Fejérváry Géza Gyula: B. (Állattani Közlemények, 27., 1930, 208-211.); Dely Olivér György: Die wissenschaftliche und literarische Tätigkeit von I. (Stephan) Bolkay auf dem Gebiete der Zoologie (Vertebrata Hungarica, 11., 1969,11-31.); Boros István-Dely Olivér György: Einige Vertreter der ungarischen Zoologie an der Wende des 19-20. Jahrhunderts und die wissenschaftshistorische Bedeutung ihrer Tätigkeit III. I. (Stephan) Bolkay (Vertebrata Hungarica, 11., 1969, 33-125.); Gulyás III.: 841. Vörös Judit Bóna István (1930. febr. 10. Heves - 2001. jún. 4. Dunaújváros): régész. - Első felesége Vágó Eszter (1928-1970) régész, második felesége egykori tanítványa, Horváth Jolán (1945-) régész. Fia ifj. Bóna István (1954-) festő-restaurátor, lánya Bóna Zsuzsanna (1974—) újságíró. - A Pázmány Péter Tudományegy.-en (1950- től ELTE-n) régészmuzeológus diplomát szerzett (1953), Az avar kor belső időrendjét meghatározó diplomamunkáját akad.-i díjjal jutalmazták (Az ürbőpusztai avar temető, Archaeologiai Értesítő, 84., 1957, 155- 174.). Az MNM Régészeti Osztályán gyakornok (1952-1953), majd az újonnan szervezett Sztálinvárosi (Dunaújváros) All. Múz. ig.-ja (1953-1954). Az ELTE Régészeti Tanszékén aspiráns (1954-1957), tanársegéd (1957-1959), adjunktus (1959-1963), docens (1963-1975), egy.-i tanár (1975-től), tanszék- (1987-1995) és tanszékcsoport-vezető (1990— 1995), az általa szervezett Régészettud. Int. ig.-ja (1994—1995), doktori isk. vezetője. Az ELTE-n az elsők között avatták doktorrá
