Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
B
107 Bogáts 1933); részt vett és előadásokat tartott az Erdélyi Múz.-Egyesület sepsiszentgyörgyi vándorgyűlésén. A Székely Nemzeti Múz. ig.-választmányi tagja. A múz.-ban előadást tartott (A Székelyföld állatvilága), ill. az ig.-vá- lasztmány számára előterjesztette a székely- földi kutatóutak Köntzei Gerő szorgalmazta újraindításának tervét (1934). Tagja volt a D- Hargitára (1935), az orbaiszéki havasokba (1937), majd a Gyilkos-tó térségébe tett expedíciónak (1938). Részt vett a Csík vm.-i levéltárnak a Székely Nemzeti Múz.-ba való mentése kísérletében (1934-1935). Az Erdélyi Nemzeti Múz. állattárának ig.-őre (19401944), a Múzeumi Füzetek szerkesztője. A kolozsvári m. egy. (utóbb Bolyai Tudomány- egy.) állattan-professzora (1945-1947; nyugdíjazásáig). - Elsősorban mikrotechnikával foglalkozott, a gerinctelenek közül a tegzes szitakötőket tanulmányozta. Közleményei a kolozsvári Erdélyi Múz.-Egyesület kiadványaiban és Mo.-on (Tihany, 1931), cikkei folyóiratokban (Erdélyi Magyar Lányok, 19221923), ill. a helyi sajtóban (Csíki Lapok; 1930- as évek, zenei tárgyú cikkek) jelentek meg. Több középisk.-i tankönyvet írt. F. m.: Általános állattan (kézirat gyanánt, Kolozsvár, 1908); Általános fejlődéstan (kézirat gyanánt, Kolozsvár, 1912); Természetrajz. Növénytan. A m. tannyelvű középiskolák 2. osztálya számára (Kolozsvár, 1926); Az ember bonctana és élettana. A m. tannyelvű középiskolák felső osztályai számára (Kolozsvár, 1933). írod.: Szabó Zsigmond: A Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem 1945-1959 (Bp., 1999, 229.); Erdélyi lexikon (Nagyvárad, 1928, 38.); Gulyás III.: 701-702.; RMIL 1.: 256. Boér Hunor Bogáts Dénes, csíkmadarasi; Cs. Bogáts (1882. ápr. 22. Nagyszeben - 1949. nov. 8. Sepsiszentgyörgy): történész, nyelvész, tb. múzeumi igazgató-őr. - A nagyszebeni állami gimn.-ban érettségizett (1901), Bp.-en postai távírótiszti tanf.-ot végzett. Posta-távíró gyakornok Bp.-en (1903-1904), majd egy évig önkéntesként szolgált. Segesváron, Brassóban, majd Sepsiszentgyörgyön posta- és távírótiszt, ill. főtiszt (1906-1934). Az I. vh. idején a 32. népfelkelő gyalogezrednél szolgált, Belgrádban megsebesült. Felépülése után a román frontra került; főhadnagyként szerelt le (1918. nov.). Nyugalmazott sepsiszentgyörgyi postafőtisztként a Székely Nemzeti Múz. munkatársa. Autodidaktaként képezte magát. Háromszéki helynevek c. tanulmányát a múz. jubileumi Emlékkönyvében közölte. A levéltárat gondozta, jelentős saját levéltári gyűjt.-e is volt. Elsősorban történeti névtani és családiam kutatásokkal foglalkozott, egyben a történeti néprajznak is egyik úttörője. 1933-ra kicédulázta a háromszéki történeti helynévanyagot, amit 30 községből terepadatokkal is kiegészített. Dolgozott a szemerjai és sepsiszentgyörgyi ref. egyház történetén és a háromszéki boszorkánypereken. Múz.-i ig.-választmányi tag (19321945), jegyző, ill. pénztáros (1938-tól). Adományaival rendszeresen gyarapította a gyűjt.-eket, közvetített a sepsiszentgyörgyi értelmiségnek az intézményt érintő ellentéteiben. Az 1937. évi román-m. államközi szerződéssel a Gozsdu-alapítványi javak ellenében a Háromszéki Székely Tanalap kezelését a Székely Nemzeti Múz.-ra bízták; a tanalap pénztárosa ~ lett (1938-1952). (A két vh. között ez volt az egyedüli eset, amikor a romániai hatóságok erdélyi m. közösségi tulajdont visszaengedtek m. kézbe.) AII. bécsi döntés után részt vett a kiszállásokban (Sepsiszentkirály, Bereck), levéltári anyagot stb. mentett be, családtörténeti adatszolgáltatást végzett. Herepei János ig. kísérője a múz.-i anyag 1944-1945. évi menekítésében a dunántúli Lengyelbe és Keszthelyre. Az elszállított anyagok pusztulása-eltűnése után hazatért Sepsiszentgyörgyre. Lakását kifosztották, jegyzetei, gyűjtött anyaga jórészt megsemmisült; ezt a csapást soha nem heverte ki. Tb. múz.-i ig.-őr (1945-1947), az I. vh.-ban szerzett betegsége azonban ágyhoz szegezte. Közleményei a Genealógiai Füzetekben, az Időjárásban, a Székely Népben, az Erdélyi Múzeumban, a Csíki Lapokban jelentek meg. Adatok Háromszék történeti helynévanyagának ismeretéhez c., a múz. 1949. évi (1955- ben megjelent) Évkönyvébői kicenzúrázott tanulmányát Szabó T. Attila közölte (Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, Kolozsvár, 1958. 1M.). Munkáiból Albert Ernő jelentetett meg egy válogatást (Sepsiszentgyörgy története... Sepsiszentgyörgy, 2000), kézirataiból Sas Péter közölt anyagot (Cs. B. D. kéziratos feljegyzéseiből. Művelődés, 1999. 5.).
