Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

S

Sándy

764

Gaal György: A 115 éves EMKE a megtartás és a közművelődés szolgálatában (Nyelvünk és kultúránk, XXXI. 116., 2001. 4., 39-46.); Szinnyei XII.: 138-140.; MÉL II.: 569.

Gaál György

Sándy Erika (1922. jún. 18. Bp. - 1995. máj. 14. Bp.): régész, művészettörténész. - Apja az ősi, tiroli nemesi családból származó Sándy Hugó, a Toldi Ferenc Reál- gimn. matematika-fizika, továbbá gyorsírás- és nyelvtanára, tanítványai közé tartozott többek között Dobrovits Aladár és Windisch Éva. - A bp.-i Pázmány Péter Tudományegy. BTK-n muzeológus, ősrégész, középkori régész és művészettörténész (1950), majd muzeológus oklevelet szerzett (1950); A magyarországi kerámia a XL, XII. és XIII. században c. szak- dolgozatát Gerevich Lászlóhoz írta). Az MNM Történeti Osztályán segédmuzeológus Tápay Szabó Gabriella és Kárpáti Aurél mellett (1950-től). Kezdetben az ötvösgyűjt.- nyel foglalkozott, majd a pipa- és a játék- gyűjt.-t dolgozta fel. (A pipa történetével foglalkozó - kiadatlan - kézirata a család tulajdonában van.) Áthelyezéssel a Szépművészeti Múz.-ba került (1955-1984. dec. 31.; nyugdíjazásáig); mint művészettörténész a Nyilvántartási Osztály anyagát kezelte. Kiváló kapcsolatot épített ki a magángyűjtőkkel is. Az MNM felkérésére kiáll.-ok rendezésében is részt vett. A Petőfi Irodalmi Múz.-ban a m. múz.-ok játékkincseiből ösz- szeállított A gyermekjáték története c. kiáll.-t rendezte (1959. dec.; Tápay-Szabó Gabriellával) és összeállította a kiáll, vezetőjét. Comenius halálának 300. évfordulója tiszteletére az MNM-ben Horváthné Moskovszky Évával együtt rendezett kiáll.-t (Gyermeki játékok, 1969. dec. 23.-1970. febr.); az MNM anyagán kívül bemutatták az Iparművészeti, a Néprajzi, a Szépművészeti, a K-ázsiai, vmint a vidéki múz.-ok gyűjt.-einek legszebb darabjait is. 1979-ben játékkiállítás a Múzeumkertben címmel az MNM-ben, az ottani kollégákkal együttműködve rendezett

kiáll.-t. A gyermekjátékok története mellett a barokk művészettel, kiemelten Rubens és Van Dyck korával, vmint a rokokó művészettel is foglalkozott. A művészet kiskönyvtára sorozatban néhány, e korok mestereiről írt, olvasmányos monográfiát is közzétett.

F. m.: Rubens (A művészet kiskönyvtára. Bp., 1967); Van Dyck (A művészet kiskönyvtára. Bp., 1970); Boucher (A művészet kiskönyvtára. Bp., 1980); Beszélő képek: A Távol-Kelet játékvilága (Élet és Tudomány, XXVI. 51., 1971. dec. 17., 2406-2409.).

Vozil Irén

Sárdy Brutus (1892. jan. 20. Perlaszka - 1970. szept. 28. Bp.): restaurátor, festőművész. - A bp.-i Képzőművészeti Főisk. festő szakán Balló Ede és Zemplényi Tivadar növendékeként végzett (1910-1914). Kiállító művész (1918-tól), főként a bp.-i Nemzeti Szalon tárlatain vett részt. Elismert festőként került az újonnan alapított Fővárosi Képtárba, ahol restaurátorként dolgozott (1933-1953). A Szépművészeti Múz. főrestaurátora (1953-1957), majd az MNG restaurátor osztályának vezetője (1957-től haláláig). A bécsi m. követség épületében a Kül- ügymin. megbízásából a díszítő freskókat restaurálta (1958). Az MNG-ben a m. festészet remekeinek megmentése volt a feladata; Székely Bertalan V. László és Czillei, Barabás Miklós Bittó Istvánná, Munkácsy Mihály Honfoglalás, Szinyei Merse Pál Lilaruhás nő c. festménye és más jelentős művek konzerválása a kortárs művészettörténészek szerint kiemelkedő teljesítmény. Folyamatos restaurátori tevékenysége mellett az önálló festészeti munkásságot sem adta fel; műveit számos kiáll.-on mutatta be. Festményein Aquincum, a Dunakanyar, a budai, a szentendrei hegyek jelennek meg. A fia által ösz- szeállított jegyzék szerint 96 kiáll.-on szerepeltek képei, önálló tárlata a Fényes Adolf teremben (1951) és a Műcsarnokban volt (1959). Festményeinek hagyatéki kiáll.-át az MNG-ben rendezték meg (1975); közel ötven művét, főként tájképeit mutatták be. - Festményeiért megkapta a M. Képzőművészek Egyesülete (1930), majd a Nemzeti Szalon kitüntetését (1931).

írod.: Nagy Tibor: Három „Öreg" művész (Szabad Művészet, 1952. jan. 25.); Pogány Ö. Gábor: S. B. Kát. bevezető (Bp., Műcsarnok, 1959); Márffy