Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 7. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom. 165 a hősies, magas szellemiségű és tisztaerkölcsű népnek egész életét. Ma, amikor a magyarság figyelme fokozott mértékben fordul északi testvéreink országa és küzdelmei felé: Kodolányi János könyvének új kiadása sokat nyer időszerűségben és jelentőségben. K. Sinke István : Fekete bojtár vallomásai, II. kötet. Magyar Élet kiadása. Budapest, 1944. A kitűnő költő önéletrajzának második kötete ez a mű. Sinka vallomásainak első kötete annakidején nagy feltűnést és érdeklődést keltett. Megragadó módon állította elénk egy magasra hivatott szellem vergődését a népi élet alacsony és nyomasztó szociális körülményei között. Igazában sors és sorsok éneke volt ez'a könyv, egy egész népről, amely évszázadok ófa magára hagyatva és kiszolgáltatva hányódik a puszták mélységében. A könyvnapon megjelent második kötet izgalmas fejezetekben a költői pálya lassú kibontakozását mutatja be. A költő egyelőre még nem emelked- hetik ki nyomasztó társadalmi körülményei közül. Keserves küzdelmeket kell vívnia élettel és halállal, anyagi gondokkal és értetlenséggel. De neve lassan ismertté lesz, mind többen'figyelnek fel reá és verseire, mind többen nyúlnak le érte, hogy társadalmilag is kiemeljék kezdeti életkörülményei közül. Kapcsolatot talál írókkal, lapokkal és kiadókkal, és megjelenik első verskötete is már. De a nagy lépés az irodalmi közéletbe még hátra van. Az izgalmasan érdekes és költőien szép elbeszélés azon a ponton záródik, ahol a költő nekiindul az útnak, amelyen ezt a nagy lépést is megteszi. Sinka új könyve igaz örömet és nagy szellemi kielégülést jelent a költő minden tisztelője és barátja számára. K. Jegyzetek egy Apáczai-regényhez. (Szenczei László : A halál tanítványa. Budapest, Üj Idők írod. Int. 1943.) Korváltó időkben nagyobb buzgósággal fordulunk a teremtő szellemek felé. Apáczainak is kijutott ez a késői elégtétel. Az utolsó évtizedek lélekcserélő napjaiban hogyne fordultunk volna Apáczaihoz, aki szenvedélyes lélekkel és kitartó elmemunkával megrajzolta a magyar közművelődés rendszerét, megírta (a francia Fontenelle-t is harminc évvel megelőzve) a Magyar Encyclopédiát, megalapozta a magyar filozófiai nyelvet, érvényt szerzett nálunk Ramus és Descartes tanainak, és kiváló, a növendék korához és képességeihez alkalmazkodó módszerével forradalmi újítást teremtett a 17. század magyar iskolaügyében. Ma, a gyermektanulmányozás és neveléslélektan korszakában, a sokágú iskolatípusok idejében mindez nem látszik olyan különös eseménynek, de a 17. században, mikor még a módszert nem lélektani kutatások és meggondolások alakították, s amikor a legjobb iskolák is csak aránylag kevés tanuló számára nyíltak meg, ebben az időben igazán hősi küzdelem Apáczai élete. És tragikus is, mert amilyen nagy lelki erővel, éppoly gyenge, beteg testtel vívta meg harcát az új szellem ellenségeivel. S megvívta fáradhatlanul, magát nem kímélve, hiszen fiatalon, 34 éves korában már be is fejezte életét. Nem csoda, hogy Tavaszy Sándor, Herepei János Apáczai tanulmányai után (Pásztortűz, 1925) Szenczei Lászlót mint regényírót is hatalmába ejtette Apáczai lángoló szelleme. „Mi maradt meg Csere János esendő életéből? Valami törhetetlen igyekezet, melyet elnyelt a magyar élet sivatagja, de amely ott forr, buzog most is a mélyben, kiútját keresye századok óta“ — írja Szenczei az egyik bevezető lapon s ebből látszik, hogy megérezte az Apáczai-mű lényegét. A könyvvel mint regénnyel részletesen nem foglalkozunk. A keret, melybe a hőst beállítja, talán nem mindenütt természetes. Pl. az a villámgyorsaság és az a mód, mellyel Apáczai rábírja a kufárlelkű Van der Maet urat, hogy Aletta leányát adja hozzá feleségül, alig felel meg a lélektani valószínűségnek. De minket elsősorban a kultúrális háttér érdekel, mely nemcsak Apáczai gondolatvilágát, nemes törekvéseit tükrözi, de a kor egyházi és iskolai állapotát, a tanítók, diákok életrendjét is történeti hűséggel rajzolja. Csak néhány nagyon jellemző jelenetre mutatunk rá: a kis Csere Jancsi már - gyermekkorában könyvtár miatt vonzódik a falujabeli tiszteletes úrhoz ; arra a hagyományos
