Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 4. szám - Otrokocsi Nagy Gábor: A középiskolai magyar nyelv- és irodalomtanítás vezérkönyve
Otrokocsi Nagy Gábor: A magyar nyelv- és irodalomtanítás vezérkönyve elé. 85 összefoglalás alkalmával, de mindkét esetben maguk a tanulók fogalmazzák meg közös munkával a megbeszélés vázlatát, gondolatmenetét, a tanulók által is leírandó vezérszavait. Ezután kell a feldolgozás menetének következnie. Bár az Általános Utasítások kiemelik, hogy a tanár véglegesen csak a leckeórán, az osztállyal való közvetlen érintkezés során ítélheti meg, mely olvasmányhoz milyen és mennyi előkészítés szükséges, helyet kell kapnia a vezérkönyvben azoknak a szempontoknak is, melyekkel az illető olvasmányra rátérhetünk, azt munkánk egészébe belekapcsolhatjuk, illetve a megértés akadályait elháríthatjuk. Természetes, hogy különösen ezen a téren várható csak minta a vezérkönyv- től, hiszen az új olvasmányra való áthajlás elsősorban attól függ, hogy 'mi volt az óra számonkérő részének utolsó gondolata. Azt pedig, hogy a számonkérés menetét is közölje a vezérkönyv, nem lehet tőle várnunk, mert akkor egyrészt felesleges ismétlésekbe kellene bocsátkoznia, másrészről pedig a vezérkönyv írójának ismernie kellene az illető osztály szellemi színvonalát, a tanulók érdeklődését, készültségét stb. Az olvasmányt bevezető résznek a házi olvasmányok előkészítése alkalmával kell a legterjedelmesebbnek lennie. Utalnia kell itt a vezérkönyvnek arra, hogy melyik iskolai olvasmány- nyal kapcsolatban lehet a legkönnyebben rátérni a házi olvasmányra, fel kell hívnia a figyelmet az ezzel való kapcsolat létesítésének a módjára, rá kell mutatnia, milyen lehetőségek gondolhatók el a házi olvasmány iránti érdeklődés felkeltésére, s végül utalnia kell azokra a szempontokra, melyekre a tanulóknak az otthoni olvasás közben figyelemmel kell lenniük. I'ígyes olvasmányok, különösen a költemények tárgyalási menetének leírásában — amennyiben ez szükségesnek látszik — tartalmazhat a vezérkönyv az olvasmány felolvasására, vonatkozó utasításokat is. Felhívhatja a figyelmet arra, hogy az olvasmánynak a tanulók számára ismeretlen szavait helyénvaló-e már az első felolyasás alkalmával eltérő hangárnyalattal ejtett rokonértelmű szavakkal megvilágosítani, vagy pedig szükség van-e külön nyelvi és tárgyi magyarázatokra ; kiemelheti az olvasmánynak azokat a szakaszait vagy esetleg csak szavait, melyeket a tanárnak á gyorsabb megértés kedvéért hangsúlyoznia kell, és végül utalhat arra is, hol kell a tanárnak felolvasás közben kisebb szüneteket tartania, hogy már ezzel is előkészítse az olvasmánynak a tanulók által később végzendő tagolását. Az olvasmány nyelvi és tárgyi magyarázataival kapcsolatban kell a vezér- könyvnek azokat az ismereteket közölnie — valamivel talán részletesebben is. mint ahogy az a tanulók elé tárandó —, amelyek az olvasmány teljes tartalmi megértését lehetővé teszik. Felesleges lenne' azonban itt az olvasókönyvek jegyzeteiben és az V. osztályos tankönyv irodalomismereti összefoglalásának „Az írók“ c. fejezetében közölt adatokat ismételni. Kétségkívül ezen a ponton a legnehezebb a vezérkönyv írójának abban a kérdésben döntenie, melyek azok az adatok, melyeket általában ismernek, minden külön utánanézés nélkül is tudnak a magyar-tanárok. Hogy az olvasmányok megtárgyalása, az erkölcsi, hangulati és tartalmi elemek kiemelése, továbbá az olvasmánnyal kapcsolatban szóbakerülő irodalom- ismereti tények közlése tekintetében milyen formában szolgálhat segédeszközül a vezérkönyv, arra fentebb már utaltunk. Semmiesetre sem vállalkozhat arra, hogy minden, vagy a legtöbb olvasmánnyal kapcsolatban teljesen kidolgozott óratervet adjon a tanár kezébe. Ennél egyfelől többet akar adni, mivel nemcsupán azokat a szempontokat sorolja fel, melyek egyetlen tanórán megbeszélhetők, hanem ennél lehetőleg tágabb körben kíván mozogni (már csak fentebb kifejtett céljánál fogva is), másfelől pedig mégis előirányzott terjedelme miatt is arra kényszerül, hogy ne kifejtse a megbeszélendő anyagot, hanem csak rávezető kérdések és a lényegre utaló tömör mondatok formájában rövidrefogott, de minél többet tartalmazó vázlatul szolgáljon a tanár számára. Abban'az esetben pl., ha az olvasmány stílusgyakorlatra is alkalmas, a vezérkönyv csak utalhat az elvégzendő munkára, de a tanulókkal végrehajtandó elemző, illetve gyűjtőmunkának csak a végső eEedményét,
