Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 3. szám - Megjegyzések
66 Megjegyzések. dolgoznak a tanárok lelkiismeretes buzgósággal, az eredmény bizonytalan, fogyatékos, a céltól igen távol álló. Ennek oka az, hogy : a) nem egységes az oktatási anyag feldolgozása, sem a mennyiség, sem pedig a minőség szempontjából ; b) nincs eszköze a tanulónak arra, hogy a tanárától előadott, földolgozott oktatási anyag megmaradását a maga számára biztosítsa. A tankönyvírásnak tehát ezekben kell segítségére sietni az iskolai oktató munkának és támogatni abban, hogy a tanítástervekben kifejezésre juttatott nevelési célok és ezeket szolgáló feladatok ne maradjanak csak kegyes szándékok. Nevezetes kérdés, hogy ez a munka hogyan illeszkedjék bele iskolaszervezetünkbe. A céltudatos egyházi köznevelés annak elősegítését kívánja, hogy különböző típusú iskoláink sajátos céljaik szolgálásával együttesen töltsék be református keresztyén jellegükből eredő hivatásukat. Ez az egyetemes feladat azt írja elő számunkra: olyan tankönyvekre van szükség, amelyek minél szélesebb rétegek nevelését szolgálják, és olyan életformáló, egyöntetű közműveltség kialakulását segítik elő, amely jelentős tényező lesz az egymástól — olykor éppen a különböző műveltség miatt —• elkülönülő egyének, társadalmi osztályok testvéri közösséggé történő összekapcsolásában. Ezért felmerül a kérdés : nem lehetne-e ezt a tankönyvet úgy készíteni el, hogy az ne csak a líceum, hanem a gimnázium vallásos nevelését is szolgálná a felső tagozatban. Kétségtelen t. i. az, hogy azok a didaktikai nehézségek s ezek nyomán azok a kedvezőtlen jelenségek, amelyekről az előbb szólottám, ebben az iskolafajban is jelentkeznek. Sőt továbbmenve, meg kellene vizsgálni azt is : nem lehetne-e a gimnázium négy alsó osztálya számára olyan tankönyvet készíteni, amelyet a polgári iskola és esetleg a népiskola V—Vili. osztályának tanulói is használhatnának. A gondolat megvalósításának lehetősége a tanítástervektől függ. Összehasonlítva a gimnázium és a líceum (egyben gazdasági középiskolák) egyházi ének tanítástervét, megállapítható, hogy a közös tankönyv készítésének didaktikai lehetősége megvan. A két tanításterv az egyházi ének oktatási céljának kitűzésében csaknem szóról-szóra megegyezik, az oktatás anyagának kiválasztásában pedig azonos úton jár. Eltérések a kiválasztott anyagnak osztályokba való beosztásában vannak. A szakemberek hozzáértése, jóakarata bizonyára megtalálná a módját az ezekben jelentkező akadályok kiküszöbölésének. A gimnázium, valamint a polgári iskola I—-IV. és a népiskola V—VIII. o. számára tervezett tankönyvvel a részleteket illetően most még nem időszerű foglalkozni, mert a két utóbbi tanítástervének készítése folyamatban van. Az elmondottakban iskolaszervezetünk alsó és középső tagozatának tankönyvvel történő ellátásával foglalkoztunk. Nem volt azonban szó a tanítóképzőintézetről. Ennek tanításterve, valamint szakiskola-jellege miatt nem lehet a középiskolával közös tankönyve. Az ilyen irányú kísérlet mind az elmélet, mind pedig a gyakorlat síkján elbuknék."A tanító- és kántorképzés szempontjainak érvényesítése feleslegesen terhelné a középiskolai tanulót, a szakszempontok korlátozása pedig kedvezőtlenül befolyásolná tanító- és kántor- , képzésünket. A közös tankönyvben tehát a szakirányú és az általában művelés kerülne szembe, ami iskolai nevelésünk kárára kölcsönösen gátolná érvényesülésüket. A szakirányú nevelés szolgálását tehát külön tankönyvben kellene megoldani, éspedig olymódon, hogy ezt a már működő tanítók és kántorok is használhassák. A tanítóképzőintézetek oktatómunkájában és az orgonista- kántorképesítő vizsgálatokon szerzett tapasztalatok arról győznek meg, hogy ilyen tankönyvre szükség van. Már működő tanítók és kántorok közléseiből, beszámolóiból az tűnik ki, hogy ők is erősen érzik ennek a tankönyvnek a hiányát, hiszen ők sem vihettek annakidején az iskolából más ismeret- anyagot magukkal, mint ami az előadások hallgatása és esetleg bizonytalan értékű jegyzetek használása nyomán bennük megmaradt. Az idő természetesen koptatta ezt is. Megtartani vagy éppen gyarapítani alkalmas szakkönyv hiányában nem volt módjukban. Egyházi életünknek széles területén jelentkező szükségletét elégítené ki tehát ez a tankönyv, amely rendeltetésénél
