Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 3. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. Ii7 fogva a tudomány színvonalán állana, de azért figyelemmel lenne az érdekeltek ének és zenei készültségére, előtanulmányaira. Tekintetbe véve azt a szerepet, amely erre a tankönyvre tanítóink és kántoraink munkakörében vár, a terjedelem megállapításában nem látom feltétlenül szükségesnek a rendelkezésre álló időhöz történő alkalmazkodást. Olyan tankönyvre gondolok, amely nemcsak az iskola számára készül. Ezért a benne foglalt anyagnak csak bizonyos része lenne iskolai oktatási anyag, a többi az élet számára, önművelésre való. Minden tanulónak nagy érdeke lenne tehát, hogy magával vigye az iskolából, és útmutatóul használja fel a működése folyamán felmerülő nehéz kérdésekben és helyzetekben. A tankönyvek szerkesztésében tehát nem az iskolák fajaihoz, hanem az iskolák fokozataihoz alkalmazkodnánk. Ennek a megoldásnak anyagi szempontból is figyelemreméltó előnye mutatkoznék, az nevezetesen, hogy lehetővé válnék minden iskolafajnak tankönyvvel való ellátása, mert az iskolák vagy a növendékek csekély létszámából eredő nehézségek csökkennének, esetleg teljesen el is enyésznének. Az elmondottak nyomán a feladatok így alakulnak ki: közös tankönyvet lehetne kiadni a) a gimnázium, polgári iskola I—IV. (esetleg a népiskola V—VIII.), Továbbá b) a gimnázium V—-VIII., a líceum, a gazdasági középiskola I—IV. osztálya számára és c) a tanítóképző, mint szakiskola számára. A tanítástervek alapján gondolni lehet arra is, hogy a két elsőnek (sőt bizonyos mértékig a harmadiknak is) lényegében azonos anyaga legyen. Szükségképpeni különbségek (részletesebb, magasabb színvonalú kidolgozás, új anyag felvétele) a fejlettebb értelem és tanítástervi kívánalmak (szakszempontok) miatt lennének. Ami a munkarendet illeti, első helyen a tanítóképzőintézeti tankönyv elkészítése áll. Ennek kellene először megjelennie, mert az oktatás eredményességének biztosítása, illetőleg a tanító és az orgonista-kántorképesítő vizsgálatok színvonalának emelése érdekében nagy szükség van reá és mert a másik kettő elkészítését jelentős mértékben megkönnyítené. * Ez a tervezet az egyházi ének és zene tankönyveinek szerkesztésével összefüggésben felmerülő" tennivalókat és kérdéseket igyekezett feltárni, illetőleg reájuk feleletet adni. Teljességre igényt nem tarthat, annyival inkább nem, mert olyan munkálatra vonatkozik, amelynek előzményei nincsenek. Rendeltetését azonban betölti, ha indításul szolgál tervek, megoldási módok keletkezésére és ezekkel hiányainak pótlására. Nagykőrös. Váczy Ferenc. „A szókincs szelepe a nyelvtanításban.“ Ezen a címen jelent meg Tettamanti Bélának egy értekezése 1943 júniusában. A negyven oldalra terjedő munkát a „Délmagyarországi Nevelők Egyesületének Könyvtára“ adta ki első számként. Azt írja a szerző a 30. oldalon: „...minden megállapításunk csak azt a célt szolgálja, hogy vitát, bírálatot, helyreigazítást, ha kell, ellentmondást váltson ki magának az ügynek, a középiskolai nyelvtanításnak érdekében.“ A szerző arra a különös, bár közismert eredményre jut vizsgálódása folyamán, hogy : „Mind a szülőknek, mind a főiskoláknak, mind pedig az egyszerű megfigyelőnek is az a legfőbb, egyúttal pedig a legmegokoltabb panasza, hogy nagyobb részükben felsőbb tanulmányokra induló, végzett középiskolai növendékeink nem, vagy csak igen kevés esetben képesek arra, hogy német nyelven írott szakkönyvet elolvassanak!“ — Aki figyelemmel kísérte a néhány évvel ezelőtt lefolyt modern-nyelvtanítási vitát, annak bizonyára nem kerülte el figyelmét a sokféle kívánság között ez az óhaj vagy megállapítás sem. A panasz tehát voltaképpen nem is a mai gimnáziumra vonatkozik, mert hiszen csak az 1942—43. tanév végén kerültek ki belőle az első növendékek, hanem arra a középiskolai nyelvtanításra, amely körülbelül 7000-es szókinccsel dolgozott, a szövegmegértésre vetette a súlyt, és ebben érte el
