Protestáns Tanügyi Szemle, 1944

1944 / 3. szám - Megjegyzések

Megjetfyzt’srk.

63

úgy szomorú példával világítom meg. Egy budapesti 13 éves kisdiák az elmúlt karácsonyi szünidő szórakozásairól így számolt be : háromszor voltam az operában és nyolcszor moziban.

Az egyke-diák a protestáns gimnáziumok nevelőinek is probléma, hiszen íjémely vidékünkön erősen pusztít ez a métely, a városokban s így a gimnáziumok közvetlen környezetében mindenütt általános jelenség a „jobb“ szülők körében. Az egyke ellen való küzdelembe közvetve vagy közvetlenül sok iskolánk beállt. A sokgyermekes falusi családok tehetséges gyermekeinek neveltetése, részben a családok telepítése is református iskoláink kezdeményezésére indult meg intézményesen. Most pedig a kunszentmiklósi gimnázium egyenesen egykeellenes programúi alapján foglalkozik a többgyermekes családok diákjaival.

I. A gimnáziumi egyke. Típusokba való sorolása lehetetlen. Egyetemesen közös vonósuk nincs. Még legáltalánosabb tulajdonságuk, a közösségi érzés hiányossága sem észlelhető mindeniknál. Ismertem egyke-diákot, aki talán éppen a kompenzáció törvénye szerint, nagyon is vonzódó, barátkozó volt. Egy fárasztó olaszországi kiránduláson egyik csoportunknak egy egykediák volt frissítő és összetartó központja. Mégis vannak az egyke-gininázis- táknál olyan sajátságok, amik náluk sokkal gyakrabban fordulnak elő, mint többtestvérű társaiknál. Felsorolásuknál szaktekintélyekre hivatkozni felesleges, annyira szembeötlők minden nevelőnek.

1. Az egyke-gimnázlsta általában igen jó tanuló. Oka természetes. Felnőttek között cseperedett; míg a többi gyerek hancurozott, kicsiben világháborút játszott, ő okos, nagy embereket hallgatott, velük mindig okosabban társalgott, sőt vitatkozott. Az egyke-gyerek általában iskoláskora előtt tanul meg olvasni ; korán szabadul be a könyvek, elvont tudományok világába. Társainál gyakran fejlettebb értelmileg. Bölcs kérdéseit meglepődve halljuk, s megjegyzésein elkomorulunk, honnan tudja már ezt is? Bizony szegénykék többnyire koravének, tudóskák. A tudásnak is inkább az elvont, elméleti oldala érdekli őket; alkalmazni, az eleven éleiben végigkísérni és használni nem mindig tudják.

2. Ebből is következik egv más tulajdonságuk : ügyetlenségük, gyánioi- Lalanságuk a fizikai világban. Ok, akik a könyvek, ismeretek dolgában sokszor meghaladják társaikat, szánalmasan ügyefogyottak a legegyszerűbb gyakorlati kérdések megoldásában is. Nem is lehet ez másként. Akinek az értelme a tiszta, elvont tudás felé fordult, az ritkán tudhat ügyesen forogni ebben a bonyolult világban. Az egyke-gimnázistáknál az ügyefogyottság nemcsak a tudás gyakorlatára korlátozódik, hanem saját testükre, fizikai életükre is. A sok kényeztetés, széltőlóvás következtében nem elég ellenállók, sok közöttük a fejletlen testű, az edzetlen, a puhány. Sokat még gimnázista korban is a mamája öltöztet, a többiek nevetségére őket kísértetik az iskolába. A testnevelési órán a maródiak, a „lógók“ soraiban rendesen fellelhetők.

3. De nemcsak ügyetlenek a világban, hanem a bátorságnak is híjával vannak. A létért való küzdelem ösztöne nem izmosodott meg bennük, hiszen mindig mások küzdöttek helyettük. Egy egyke egyetemi hallgató nem tudta felvétetni magát a Menzára akkor, amikor mások a sok segélyből még haza is küldtek. Nincs az egykében elég vállalkozó merészség : szellemileg is kényelemszeretők, félnek az áttöréstől. Visszariadnak a kezdeményezéstől, passzívak. Igaz, hogy sokszor hamvasabbak, finomabbak is társaiknál. A családban nem szokhattak meg az élet erőteljesebb, lüktetőbb ritmusát, és később is iszonyodnak tőle.

4. Az egyke gyermek legszebb vonása az erős szüleszeretet. Kis körben éltek, s így talán még jobban ragaszkodnak egymáshoz, mint mások. Ennek a gyönyörű vonásnak azonban két kellemetlen következménye is lehet. A szülők részéről könnyen válhat kényeztető majomszeretetté. Az ilyen túlzó szeretet elfogulttá teszi a szülőt egyetlenével, mindenével szemben, mert otthon sincs összehasonlítási alap. A szülői értekezleteken, fogadóórákon mindnyájan tapasztalhattuk, hogy ezek a szülők milyen könnyen panaszkodnak másra, és milyen szeretettel palástolgatják saját gyermekük hibáját. Nehezen meg-