Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 3. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. megnyugvását az élet bármily viharai közt is, ezt főként éppen a világnézeti pályán szolgáló emberek példája mutatja. Elég lenne itt a példátlanul nehéz körülmények közt immár évtizedek óta szolgáló magyar lelkészt és nevelői kar töretlen és mindig felfelé ívelő szolgálatára utalni. De volt alkalmam egy orosz pappal beszélni, aki ötévi kényszermunkán utat épített. Azt mondta, mindig abban a hitben és tudatban hordta a köveket, hogy romhalmazzá tétI templomát építi újjá vele. Ma már szolgál henne. Most megelégedett boldog, mert hivatását igazolva látja életsorsában. Kérdés, hogy a fia eléri-e ezt, aki már szintén az egyik orosz műegyetem padjait koptatja. Egy másik pap huszonöt évet töltött temploma padlására épített fakunyhóban, gondozott hívei támogatásából. Latinul tökéletesen beszélt életsorsának értékkécsiholódásáról. Találkoztam tanár- bajtársunkkal, aki szabadságra utaztában megmutatta féltett kincsét, néhány állat kis üvegkalitkába zárt preparált csontvázát, melyet szegény iskolája szertárának szánt. Egy tanítótestvérünk rádióhangszórót mentett át ezernyi hányódáson és veszélyen hasonlóképpen falusi leventéi számára. Beszéljek-e az analfabéta-oktatókról, akik írástudatlan bajtársaikat vezették be a magyar írás, nyelv és beszéd szépségeibe, mások finn, észt verseket ültettek át magyarra, március tizenötödiki ünnepélyt rendeztek, ha a harci zaj elült, ezernyi, itthon alig sejtett nehézségek közt. Egy éjtszaka irodában virrasztó baj társunk kezében Reményik-kötetet találtam. Magyar szakos tanár volt. — Sokan talán itt a megpróbáltatás és szenvedés malmában ébredtek tudatára életük legnagyobb igazságának és kincsének : Élethivatásuk életsorssá válóit, megtalálták önmagukat. „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelkében kárt vall!“ Bárhogy állanak is tehát jelen sanyarú viszonyaink, irányítsuk bátran gyermekeinket és növendékeinket a világnézeti pályák felé, ha erre hajlamuk indítja, és semmikép se gátoljuk ebben őket. Igazán boldogok ők is csak akkor lehetnek, ha életsorssá náluk is élethivatásuk válik — még ha küzdelmek árán is. Budapest. Dr. Rczessy Zoltán. MEGIEGYZÉSEfC Az egyke-gyermek családi nevelése hiányos. A legjobb akaratú és legtisztábban látó szülőpár sem tudja mesterségesen pótolni azt az egészséges társas hatást, amit a testvérek, kisgyerekek közösségi élete jelent. Az egykés családok többségénél ezt az igyekezetei hiába is keressük, hiszen csekély kivételt elmellőzve éppen azért egykések, mert kényelmük, idegük, vagyonuk többszörös megosztására, a gyermekért, a jövőért, a közért való áldozatra képtelenek. Mert kishitűek. Így azután az egykés gyermek többnyire öregek vagy idegen gyermekek, sokszor cselédek mellett nő fel. Hogy az ilyen egykediák mennyire nem kapja meg a korának és természetének megfelelő nevelést, A z e <| y k c - d i á k.
