Protestáns Tanügyi Szemle, 1944

1944 / 3. szám - Dr. Rezessy Zoltán: Élethivatás – életsors

60 Dr. Rczessy Zoltán: Élethivatás — életsors. sorában mindegyre kevesebb, aki ezt a belülről önként megnyilat­kozó isteni küldetést figyelné és izmosítaná. Pusztán az egy nemzt - dék élete alatt is annyira változó külső életkörülmények s azok prosperitásának szemlélése, latolgatása és az ehhez való alkalmaz­kodás az, ami a pályaválasztásnál döntően számításba kerül. így állottak és állanak elő a súlyos eltolódások mai magyar társadal­munk összetételében is. Pedig milyen eleven tanulságok szolgál­hatnának okulásul. A világháború utáni időszakban ily értelemben társadalmi eszménnyé a „nyugdíjas állás“ lett. Kiégett ifjúságunk leikéből az élet harci lendülete, a vállalkozókedv, a kitartó munka elszántsága, s már ifjan elöregedett lélekkel s elpuhult testtel akart az életben „elhelyezkedni“. (Érdekes az akkori újságjaink jerémiádjait erről ma olvasni, amikor meg kötéllel fogják már a hivatalnokembert.) S mi lett ennek az eredménye? Ma már, pár évtized múltán, ezt is világosan látjuk. Ez a nemzedékünk benső életlendületével együtt elvesztette az úgynevezett szabad pályákat s elszegényedett. A ma­gyar föld művelésének, a magyar kereskedelemhek s általában gazdasági életnek régi nemes és becsületes szolgálatú őrhelyeit csak a legutóbbi években lehetett erőszakos eszközökkel vissza­hódítani annak a félresiklott ifjúságnak, amelyik mindenféle átkép­zőkkel kényszerült visszaficamodnia arra az életpályára, amelyre hivatása tán eredetileg szólítottá, de amelyik szó csak most elkésve juthatott meghallgatásra. Mert akkor ezek az életpályák nem voltak elég előkelőek, elég biztosak, s tán egészen alulról kezdeni, harcolni és kockáztatni is kellett volna, hogy benne a hivatáslendület élet- sorssá valósuljon. — És e nemzedéknek az a része, amelyik akkor „bejutott“ abba a sokaktól irigyelt „nyugdíjas állásba“, ma vájjon mit csinál? Bizony — ebben a viszonylatban — nem egyebet, mint — ha túlhajszolt szolgálata és súlyos családi gondjai engedik — vágya­kozva néz arra az annakidején lenézett földtúró gazdaemberre, akinek mégis csak tele van a kamrája, arra a szabad iparosra, keres­kedőre, vállalkozóra, aki fokozódó szorgalmával, ügyességével, munkájával nemcsak családja létfeltételét biztosíthatja, hanem gyarapodhat, telket, házat, földet vehet, míg ő bérlakását sem tudja jóformán kifestetni. És hogy a régi szépnek álmodott nyugdíj ma mit jelent a gyakorlatban, arról nyugdíjasaink regélhetnének, íme a nyugdíjas állás egykor és most! Ma viszont hogy áll a helyzet? — Most a világnézeti pályák kerülnek válságba. Pap, tanár, tanító lassan már írmagnak sem marad. Ennek okát és súlyos következményeit nem mi és nem itt vagyunk hivatva fejtegetni, a lelkészi és tanítórend immár évtizedek során tartja szőnyegen ezt a ma egyik legnagyobb fontosságú tár­sadalmi problémánkat. Itt csak arra akarunk rámutatni, hogy van ennek a kérdésnek egy oly jelentős jellegzetesen mai társadalmi háttere is, ami csak akkor lehet tudatos előttünk, ha azt figyeljük meg, hová tódul ma az ifjúság. Ma pedig' a korhelyzetnek és a kor-

Next

/
Oldalképek
Tartalom