Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 2. szám - Csanády Sándor: Küzdelem az érdemi osztályzásért
Csanády Sándor: Küzdelem uz érdemi osztályzásért. 35 feladatainak megvalósításában, pedig előbb-utóbb rá kellett jönnünk pl. arra is, hogy az annyi jó eredményt célzó „szülői értekezletek“ is őszintén megvallott érdeklődésükben a ,,jegy“-ig mennek el. A többi udvariassági magatartás. El kell jutnia az iskolának oda, hogy lelkiismeretesen végzett munkájába, amely alapja minden jó eredménynek, és meggondultanf!) alkalmazott pedagógiai és didaktikai reformjaiba úton és útfélen keresetlenek és hívatlanok ne szólhassanak bele. Ennek a kívánatos állapotnak első eredményét az osztályzásnál kell elérnünk. Ezzel a kérdéssel, melynek jelen cikkünket szenteljük, sok más dolog is, többek között az iskola hitele és a tanári rend tekintélye is összefügg. II. Az eszményi elbírálás alapja a tanár lelkiismerete és igazságérzete. Amint a biró ítélethozatalában legfőbb cél az igazságra való törekvés, éppen így van a tanár osztályozó eljárásában is. A biró ítélete a törvény rendelkezéseinek és a jogeset külső és belső körülményeinek mérlegeléséből születik meg a törvénylátó tudása, igazságérzete, és lelkiismerete alapján. Egészen hasonló ehhez a tanár osztályzása is, mégis azzal a különbséggel, hogy az osztályzás „jogeset“-ében maga a tanár is részes „fél“. A tanár tehát a tanuló elbírálásakor önkénytelenül is lelkének belső hangjára önmaga felé is vizsgálódást végez. Ez a vizsgálódás és önbírálat a tanár lelkének olyan készsége, mely immanens érvényűvel állandóan, különösebb feíajzás nélkül is működik. Az osztályozás, azaz ítélkezés, minden tanárnál egv állandó mérték szerint történik. Ez a mérték természetszerűleg egyéni mérték. Bár a tanuló megosztályozása tárgyanként is minden tanárra nézve voltaképpen külön-külön „jogeset“, mégis a különböző egyéni mértékek ellenére is a legtöbbször egységes képet mutat a gyakorlatnak megfelelően számokban kifejezett ítélet: az osztályzat. Ez két okból következik. 1. A tanuló komoly és lelkiismeretes mérlegelésére való törekvés erősebb, mint amilyen nagy az egyes tanárok mértéke között az eltérés. Ügy is mondhatnánk, hogy a tanuló körül szerzett tapasztalatok sokkal megegyezőbbek, mint amilyen nagy az egyes tanárok mértéke között a különbség. 2. Idő múltával minden iskolának egyéni mértéke alakul ki, mely az egyes tanárok különböző értékelése ellenére is állandó jellegű. Az egyes iskolák egyéni mértékén belül természetesen bizonyos eltéréseket, hullámvonalakat mutat az egyes tanárok enyhébb vagy szigorúbb felfogása a nélkül azonban, hogy ez lényegében módosítaná az iskola egyéni mértékét, mely sokszor hosszú évtizedekig is változatlan marad. Ezt a mértéket, mondhatnánk, szintvonalat belső és külső tényezők, körülmények változtatják meg. Emelik, vagy süllyesztik,
