Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 1. szám - Nagy Sándor: Háború és Krisztus
Nagy Sándor: Háború és Krisztus 3 e parancsa nemcsak a kezeket tartja féken, hanem a testvéri szeretettel ellenkező minden indulatot is.“ Ez hát bővebb fejtegetésre nem szorul. Van azonban itt az indulatok fékezésének emlegetésénél egy megszorító kifejezés : Ok nélkül (eredeti kifejezéssel : ejké). Felfogásom szerint nagy ennek itt a jelentősége. Igaz, hogy a kódexek szövegében nem található. Nem ismeri sem Hieronymus, sem Augustinus. Luther fordításában sincs meg. I)e Károlyi Gáspár, aki tudvalevőleg Erazmus kommentálását is tekintetbe vette, már használja, mint ahogy használja valamennyi régi görög szövegkiadás is. így állandósult meg ez a ma is használatos bibliánk szövegében az időközönként többször alkalmazott revízió tudományos rostáján keresztül ejte- getve is mind a mai napig. Ezt hát hitelesnek kell elfogadnunk. „Ok nélkül“ mondja az Úr. Tehát lehetnek esetek — megengedi —, mikor a harag indokolt. És arra Ő maga is gyakorta szolgáltat példát. A kúfárság embereit a templomból kikorbácsolja (Márk 11 : 15—17 ; Máté 21 : 13), a kisdedeket hozzája nem engedő tanítványokat megkorholja (Máté 19 : 14) stb. Ha most már elgondoljuk, hogy 0, a Szent, tudott haragra gerjedni nemes érzéseinek a fellobba násaiban, vájjon nekünk, az ő árnyékának, bűnünkül tudható-e be, ha emberileg korlátolt megítélésünk szerinti nemes érzéseinkben valakitől megháborítva, azt a megháborítást magunktól eltávolítani törekszünk? Hát nemtelen érzés-e az, hogy szeretjük magunkat, családunkat, nemzetünket, hazánkat és bármi veszedelmet felőlük az ellenállásnak minden lehető módjával igyekszünk elhárítani? Ha kell, akár fegyverrel is. „Fegyverrel is.** Ez nagy szó. Puszta hallása szíven üt. És ismételten mondom mégis : akár fegyverrel is. Ad-e jogot erre nekünk Jézusunk akár tanításában, akár cselekvéseiben ? Én úgy látom, hogy ad. Valósággal drámai jelenet az, mely Urunk Krisztusunknak a szenvedések útjára indulásakor közte és a tanítványok közt egy rövid párbeszédben elébünk omlik Lukács 22 : 35—38 szerint : „És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-e valamiben fogyatkozástok ? Ők pedig mondának : Semmiben sem. Monda azért nékik : De most, akinek erszénye van, elővegye, hasonlóképpen a táskát; és akinek nincs, adja el felső ruháját és vegyen szablyát... Azok pedig mondának: Uram, íme van itt két szablya. Ö pedig monda : Elégj1 Ha valaki ezekből a sorokból nem azt olvassa ki, hogy Jézus számítva az elfogatására — az első pillanatban fegyveres ellenállásra gondol, és hogy ezzel az önvédelemnek jogosultságát szentesíti, az az ember a napnál világosabb igazságokat sem érti meg. Az aztán más kérdés, hogy az utolsó pillanatban lemond a védekezésről, mivelhogy úgy kell betöltenie az Atya akaratát, hogy életét adja önként sokakért azok váltságára. Ha valaki viszont Jézusnak ama
