Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 1. szám - Nagy Sándor: Háború és Krisztus
2 Nagy Sándor: Háború és Krisztus világtörténeti szükségszerűség. Hogy valamikor kipusztulna a tőidről, túlzott reménykedéssel felőle nincs. Meg is mondja : míg a világ világ lesz, háború is lesz. Csakhogy itt a,,világ“ fogalmát nem fizikai, hanem erkölcsi értelemben veszi. Nem úgy érti, hogy „örökké“, vagy hogy ,,míg ember él a földön“, hanem úgy : míg a természeti világban helye lesz a bűn világának, vagyis mig az ö országa világdiadalt nem arat, míg ki nem űzi a világot a világból, a bűnvilágot a természeti világból, addig háború mindig lesz. Még az utolsó időkre, a világ végére, a természetvilág megdicsőülésének és a bűnvilág megsemmisülésének fenséges, borzalmas idejére is szükségszerűen bekövetkezendő háborúkat jósol : „Következik ez is, hogy halljatok hadakozásokat és hadakozásoknak híreit; meglássátok, hogy meg ne háborodjatok, mert szükség mindezeknek meglenniök. Mert egyik nemzetség a másikra támad, egyik ország a másikra, és lesznek éhségek, döghalálok és földindulások minden helyeken“ (Mt. 24 : 6—7). Ennél a helynél nem is tudunk másat az evangéliumban, ahol Urunk Jézus a „háború“ kifejezést még csak az ajkára is vette volna, ha csak Luk. 14 :31-et nem, ahol az egyik rövid hasonlatában abból indul ki, hogy „valamely király háborúba megy“. „A háborúság szenvedés“ is, melyet Jézus ugyan többször emleget, nem a háborúnak a szinonimja, hanem Károlyi Gáspár nyelvén a háborgatásnak az értelmi mása, ahogy a „háborúság-támadás“ is a mai értelmű „felháborodásának felel neg. Mindezek az eredeti görög szövegből tisztára megállapíthatók. Ennyiből aztán mégis arra következtetni, hogy Jézus a háborúval különlegesebben foglalkozik, sőt arra az egyetlen és merőben félremagyarázott helyre támaszkodva (Mt. 10:34; Luk. 12:51), hogy ő a világra nem békességet hoz, hanem fegyvert, azt mondani, hogy a háborút helyesli, sekélyes, felületes vagy éppen.cinikus megállapítás. Mas a szükségszerűség és más a jó. Ami történik, minden szükségszerű, de nem minden jó, ami szükség- szerű. Ezzel Jézus tisztában van, s azért tartja a háborút szükség- szerű emberi rossznak, melynek életgyökere csak akkor szárad ki, mikor általában a bűné. Bűn s egyszersmind a bűn büntetése. Ha tehát Jézus a háború kérdésével közvetlenül nem foglalkozik, nincsen-e mód mégis arra, hogy idevonatkozó felfogását — bár közvetett úton — megismerjük? Van. És pedig — egyéb helyek mellőzésével — kettő. Az egyik Máté 5 : 21, 22, a másik Lukács 22 : 35—38. Az előbbi hely a „hegyi beszéd“-nek az a része, melyben az Úr a „Ne ölj“ tilalmát a törvény helyes értelmezésében magyarázza, „Hallottátok —- mondja itt —, hogy megmondatott a régieknek: ne ölj! mert aki öl, méltó az ítéletre. Én pedig azt mondom nektek, hogy mindaz, aki haragszik az ő atyafiára ok nélkül, méltó az ítéletre ; aki pedig azt mondja az ő atyafiának: ráka, méltó a főtörvényszékre : aki pedig ezt mondja : bolond, méltó a gyehenna tüzére.“ A zsidó papi és a Jézuw törvénymagyarázata közötti különbség itt az első hallásra tisztán érthető. Kálvin kommentálása értelmében Jézus szerint ,,a törvény
