Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 8. szám - Jakab Károly: Iskolai múzeum a nevelés szolgálatában
176 Jakab Károly: Iskolai múzeum a nevelés szolgálatában mindig az egésszel való összefüggésben kell tekintenünk és jelentőségünket is ebben a viszonylatban kell látnunk. A múzeum igazi, mélyebb nevelő hatása azonban ott kezdődik, ahol a tárgyakkal a látogató érzései vagy akár egyéni érdekei is kapcsolatba juthatnak. Egy közönséges rozsdás sze& pl. drágább nekünk a színarany szegnél is, ha megtudjuk róla, hogy Török Ignác aradi vértanú sírhelyéből került elő, s valószínűleg bitófájának egyik szege volt. A különben értéktelen tárgy szívünkben annak a drága gondolatnak jelképévé vált, hogy „ékes és édes dolog a hazáért meghalni“. Az a tisztelet és hálás kegyelet, amely az ilyen tárgyak megőrzésében mutatkozik, azonos a látogatók lelkében élő mélységes tisztelettel, amellyel mindig — még az ilyen egyszerű tárgyakon keresztül is — történetünk minden eseményét nézik. A múzeum tehát arra is nevel, hogy sohasem szabad felednünk, hogy mi egy szent eszményeket hordozó közösségnek a tagjai, a hazának a fiai vagyunk. Hazafias érzésünk azonban soha sincsen ellentétben az emberiességgel. Ezt hirdeti nekünk háborús emléktárgy-gyűjteményünk. Ezek a tárgyak ugyanis nemcsak a pusztulás, a hősi áldozat és dicső helytállás képeit állítják elénk, hanem arra is szolgáltatnak bizonyságot — vonatkozik ez főként a hadifoglyokra —, hogy még az ellenségben is meg tudjuk becsülni az emberi értéket. Azután milyen végtelenül rokonszenves az a kép, amely katonáink háborús levelezéséből elénk rajzolódik a magyar nép józanságáról és emberiességéről. A gyűlölet szava teljesen hiányzik a fronton küzdő magyar katona írásaiból. A szenvedéseket végtelen türelemmel és a kegyetlen sorsban'való csendes megnyugvással viseli, a gyűlölet elől végső ellenszerül a humorhoz menekül. Az a rendkívül értékes nevelői tanulság kínálkozik tehát itten, hogy a magyar a háború forgatagában sem engedi magát elvakíttatni a gyűlölettől, és nem tesz, de nem is tett talán története folyamán soha olyat, amiben a háború után szegyeim való volna. Hogy az egyházi vonatkozású tárgyak a legkönnyebben találnak utat a látogatók leikéhez, az egészen természetes. Ezért az ilyen gyűjteménynek nevelő hatása nemcsak a diákságra, hanem az ország legszélesebb rétegeire, de még az idezarándokoló külföldiekre is felbecsülhetetlenül nagy. E gyűjtemény további gyarapítása, sőt egyházkerületünk minden értékes, régi egyházi emlékeinek központi múzeumává tétele, a majd elkövetkező békeidőknek sürgősen teljesítendő kötelessége lesz. Patakot múltja jelöliki az ilyen nagyjelentőségű gyűjtemény székhelyévé, más vallású testvéreink is, de a külföldi protestánsok is itt keresik a református hívő léleknek e kézzelfogható bizonyságait. Az iskolai múzeum egyik egészséges fejlesztési elvét a helyi kapcsolatok ápolásában kell látnunk. Az érdeklődést ezzel nagy mértékben biztosíthatjuk. A diák itt az anyaiskola értékeit látja bemutatva.
