Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 8. szám - Jakab Károly: Iskolai múzeum a nevelés szolgálatában
Jakab Károly; Iskolai múzeum a nevelés szolgálatában 177 Pataki önérzete és az iskola iránti ragaszkodása növekszik általa. Az idegenre is ezen az úton lehet a legkönnyebben hatni. Ilyen jó szolgálatot tett a legrégibb fizikai eszközöknek áthozatala a múzeumba. A fizikai szertárban ezek igen gondosan vezetett leltári tárgyak voltak, de a maguk eredeti mivoltában hatást alig tehettek valakire. A diákok részéről az a veszély is feúyegette őket, hogy a modern fizikai szerek környezetében csupán avult, hasznavehetetlen eszközöknek tekintsék. A múzeumba kerülve, mindenki által megcsodált értékekké váltak, s most már senkinek sem jut eszébe felróni azt, hogy valamelyik szelep nem jól működik s több efféle. Más kapcsolatban már érintettük, de hadd mutassunk rá e helyen külön is a múzeumban kínálkozó ama nevelő értékű felismerésre, hogy a közönséges hasznossági értékelésen felül van a dolgoknak egy magasabb szempontú értékelése is, amely a belső becsre utal. Vagy az ifjúságot kell közelebb hozni a múzeumhoz, vagy pedig — ami talán egy — a múzeumot az iskolához, hogy igazán megérdemelje az ,,iskolai múzeum“ nevet. A volt és jelenlegi diákok művészi alkotásait magában foglaló ,,pataki szépészeti gyűjtemény“ gondolatára, mint egyik ilyen lehetőségre, már másutt rámutattam. A múzeum itt az Alma Mater és fiai közti kapcsolat ápolásával és kimélyítésével nagy szolgálatot tehetne a nevelés ügyének is. Nem szabad azonban a múzeumot e téren teljesen magára hagyni. Az iskolának arra kell nevelnie növendékseregét, hogy a közös Nevelő Anya iránti szeretetét és háláját a későbbi években külsőleg is jobban megmutassa. Ha lesz belőle ember, vagy talán éppen nagy ember, nem szabad felednie azt, hogy az iskola segítette őt hozzá. Nemcsak szóban, írásban, vagy esetleg pénzben lehet és kell ezt a hálát leróni, hanem szükséges az is, hogy ez a kapcsolat itt a helyszínen, minden időkre szólóan, kézzelfogható tárgyi alakban is láthatóvá váljék. Viszont ezen a téren a mi részünkről is akadnak még teendők. Az iskolának mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy nagy- jaival való kapcsolatát mind növendékserege, mind pedig a nagy nyilvánosság felé necsak szerényen, szinte eldugva, szétszórtan, nehezen hozzáférhetően, hanem sokkal hatásosabban, tüntetőbben mutogassa. Ne az érdeklődők szedegessék össze'ezeket a dolgokat, hanem az iskola már készen adja így a látogatóknak. A főiskolának egy nagy, közös gyűjteménye lebeg itt szemem előtt. Ezt természetesen magam is csak egy szerencsésebb és talán távolabbi jövőben gondolnám megvalósíthatónak. Hogy növendékeinket érzésileg' jobban hozzánk kössük, s így a múzeum nevelő hatását fokozzuk, gyűjteményünk még egy irányban szorulna továbbfejlesztésre. Diákságunk szülőföldjéről, az ő falujukból kellene valamit idetelepíteni. Egy kis szülőföld-múzeum létesítésére gondolunk itt. Hogyha az utolsó békeévekben itt járt kedves német barátunk a főiskolában létesítendő német szobáért lelkesedhetett, miért ne létesíthetnénk mi egy nevelő értékű ,,magyar“ szobát, ahová bevonulhatnának a mi diákvidékeinkre, e vidékek
