Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 1. szám - Nagy Sándor: Háború és Krisztus
Nagy Sándor: Háború és Krisztus 1 Háború és Krisztus.1 Közel két évtizedes tanári munkálkodásom ideje alatt többször volt alkalmam a negyedik osztályban tanítani. Ennek az osztálynak vallástani feladata a konfirmációra előkészülés, anyaga pedig a keresztyén hit- és erkölcstan. Tapasztalatom az, hogy a ,,ne ölj“ isteni tilalom kérdésének a tisztázásában a tanulók feltűnő figyelemlekötöttséggel és eleven foglalkozással tudnak résztvenni, kivált azon a ponton, ahol a háború szóbakerül. E különösebb érdeklődést onnan magyarázom, hogy már az öntudatos gondolkodás küszöbéig alig eljutott gyermeki lélek is megérzi, hogy van ebben a kérdésben valami nyugtalanító elem, amitől szeretne megszabadulni s utána megpihenni. Ennek meggondolásával feltehetőm, mert tapasztalatom is, hogy e mostani kataklizmatikus időben, mikor a testtel együtt szenved a lélek is. egyik-másikónkhoz, a tanárhoz, odafordul a maga kétségeivel a tanítvány : „Atyám, mesterem. segíts ! Az útvesztőben eltévelyedtem.“ Mit és hogy válaszolok akkor neki? Mire támaszkodom? A magam bölcse ségére aligha támaszkodhatom, mikor jól tudom, hogy felfogásomat szinte számbavehetetlen sok külső s a kérdés tiszta áttekintéséhez nem is mindig alkalmas és. kedvező hatás alakította ki. Pedig nekem, hitvalló keresztyén embernek, azonkívül református tanárnak nem lehet más irányítóm mind a magam felfogása, mind a hozzám forduló tanítványnak adandó válasz megformálásában, csak Isten igéje, közelebbről Urunk Jézus Krisztus tanítása. Csak ennek a tanításnak az értelme dönti el, hogy a keresztyén ember hogy gondolkodhat a háborúról, s nevelői tisztében milyen választ adhat a hozzáforduló tanítványnak. A fökérdés az, hogy nyilatkozott-e Krisztus valaha a háborúról, tettekben vagy szavakban ? Némelyek azt állítják, hogy nyilatkozott, mások ellenben, hogy nem nyilatkozott. Az előbbiek közül megint többen azt mondják, hogy elítélte a háborút, mások viszont azt állítják, hogy — legalább bizonyos kivételes esetekben — megengedte, sőt helyeselte a háborút. Szóval : nagy itt a zűrzavar és sok itt az ellentétes magyarázat. Az én felfogásom az, hogy Krisztus a háborúval szemben közömbös. Egyszerűen tudomásul veszi, mint erkölcsi rosszat., amely a világ országainak mély megromlottságából önként következik, tehát 1 Részlet a debreceni református kollégium gimnáziumának nevelési 'táig.ú éitekezleté i elhangzott előadásból.
