Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 7. szám - Dévai Jenő: Nyelvtanítás leegyszerűsített nyelvvel középiskoláinkban
Dévai Jenő: Nyelvtanítás leegyszerűsített nyelvvel középiskoláinkban. 155 sokra. Tavaly az V. o. humán osztályomban, bár nem vettem minden olvasmányt (nem is lehet), mégis 1171 -re ment fel a „megtanult“ szavak száma. Ez sok! Erről meggyőződhet az ember, ha későbbi osztályokban, akár már a Vl.-ban is, ismételgeti néha-néha az V. osztály anyagát a közepes tanulókkal. A kitűnőnek tartott tanulók vallatása sem megnyugtató. Tehát túlterhelés áll fenn, ez pedig minden osztályban csak fokozódik. Ha a Michael West-féle rendszer szóanyagát az első két év alatt megemésztjük, akkor mi marad a következő két évre? Ebben az aggodalomban látom nyelvtanításunk eredménytelenségének főokát. Nem tekintjük'nyelvtanításnak vagy tanulásnak azt, amikor az új olvasmányainkban nem hemzseg a sok megtanulandó szó és kifejezés ? Nyelvtanításunk a legelső órától fogva a legutolsóig úgyszólván szakadatlan láncolata az új szavak és kifejezések feladásának. Pedig a III. és IV. évben következnék csak igazán a beszédkészség fejlesztése. Itt adódnék legtöbb alkalom ahhoz, hogy a már megtanult szavakat újabb és újabb értékes olvasmányok keretén belül ezerfélekép variálhassuk, kitörölhetetlenül belevéshessük a tanulók tudatába. Aki ismeri az angol nyelvet, tudhatja, hogy egyszerű igék különböző elöljárók alkalmazásával mennyi új értelmet és színt kapnak és hányfélekép használhatók! Ugyanígy van a többi nyelvvel. Tehát nem kell félnünk attól, hogy a szókincs megtanulása, illetőleg annak befejezése a nyelvi anyag kimerülését is oj<ozza egyúttal. Ezután következik csali az emésztés, amelynek nyugodt és egészséges lefolyását a felsőbb osztályok egyrészt túlhalmozott, másrészt pedig ritkán használt ,,snob“ szókincse eddig meggátolta. És végre elkövetkezik a gyengébb felfogású tanulók alkalma, hogy felzárkózzanak a jobb felfogásúak- hoz, mert nemcsak hogy az első két év anyaga nem ró akkora szellemi terhet rájuk, hanem az új szavaktól mentes III. és IV. év képessé teszi őket arra, hogy az új olvasmányok által a szókincset megszilárdítsák és hasznos, bár gyengébb tagjai lehessenek az idegen nyelvet beszélő diáktársaiknak. II. A leszűkített szókincs alapján gondosan és hézagmentesen felépített olvasmányrendszer a következő lépés. Ez jóval nehezebb feladat, mert míg a szókincs már félig-meddig meg van adva, és azon sok változtatni való nem lesz, addig az olvasmányokat a magunk számára kell a szókincs alapján két tanévig tartó, fokozatosan haladó leckékben a leggondosabban felépíteni. Lehet, hogy kedvezőbb volna két és fél évre kinyújtani ezt az alapvető leckerendszert, mert így még kevesebb és elviselhetőbb terhet raknánk az „antitalentumok“ vállaira. Meggyőződésem, hogy így majdnem teljesen meg fog szűnni a tehetségtelen tanulók kiesése, akik eddig reménytelenül összeroskadlak az óránként feladott szóhalmazok súlya alatt. Mert ahogyan saját anyanyelvűk elsajátításában is felzárkóztak a lassú és fokozatos fejlődés következtében a tehetségesebbekhez, úgy ez a kisebb szókinccsel bíró és a harmadik cs negyedik évben új szavakat nem erőltető rendszer is megadja nekik ezt a lehetőséget.
