Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 7. szám - Dr. Harsányi István: Kétféle latinóra ugyanabból az anyagból
156 Harsányi István: Kétféle latinára ugyanabból az anyagból. A harmadik évtől vagy legkésőbb annak második felétől (ha az alapot két és fél évre nyújtjuk ki) a megállapított szókincs színvonalára leegyszerűsített, átdolgozott elbeszéléseket és szemelvényeket kell tanítanunk. Így a két utolsó, vagy másfél év a beszédkészség fejlesztését mozdítaná elő csaknem zavartalan módon/Most valóban követelhetünk tartalomelmondást, most valóban taníthatunk nyelvet, nemcsak szavakat és puszta fordítást. És vájjon mit csináljunk a mostani tankönyvek színvonalát oly pompásan emelő klasszikus szépségű költeményekkel? Ha van egyszerűbb nyelven megírt irodalmi színvonalú költemény, nyugodtan felhasználhatjuk, egyébként semmi értelmét sem látom a Shelley, Keats, Byron, Goethe és Schiller sth. még egyetemisták számára is nehéz és felhőkben járó, közhasználatban egyáltalán elő nem forduló szó és kifejezés ballasztot tartalmazó költeményeknek. Nehogy az a vád érjen, hogy a költészethez nem értek, annak szépségét nem tudom felfogni, elmondhatom, hogy Coleridge ,,Christabel“ című befejezetlenül maradt költeményét egyetemi éveim alatt nemcsak megoldás szempontjából fejeztem be prózában, hanem prózai áthidalásokkal versben is. Azóta is több magyar költeményt fordítottam angolra, tehát nem lehet mondani, hogy a költészetnek ellensége vagyok. A jelen problémánál azonban csak egy cél lebeg szemem előtt : nyelvtanításunk eredményesebbé tétele! Idegen-nyelvtanításunk hibáit, annak — szerintem és sok kartársam szerint is — helyesebb kivitelét a legrövidebben igyekeztem előadni. Sokkal többet lehetne és kellene erről írni. Magát a célt : a idegen-nyelvtanítás teljes eredményességét talán sohasem fogjuk sem mi, sem más országok pedagógusai teljes mértékben elérni. Részben a már említett gátló okok miatt, főképpen pedig azért, mert emberek vagyunk és emberpalántákkal van dolgunk. De egy bizonyos : az arany középút mindig helyesebb és tartósabb eredményeket adott bármilyen más módszernél. Rámutattam a két szélsőségre : a Basic English (bár csak nagyon kivonatosan) és a mai tankönyvek általános hibáira. A helyes út csak a középen, e kettő között lehetséges nemcsak az angol és német, hanem a középiskoláinkban tanított egyéb nyelvnél is Sárospatak. Dévai Jenő. Kétféle latinéra ugyanabból az anyagból. Nemcsak a nagyközönség, hanem tanári karok köreiben is sokszor beszélnek arról, hogy a latin nyelv tanít ása idejétmúlt, korszerűtlen csö- kevény, s vagy teljesen el kell hagynunk a latin tanítását, vagy pedig egészen új módszerekkel, megváltozott nevelői ideáljainknak megfelelő módon kell a latin ismereteket átadnunk növendékeinknek. E rövid fejtegetés írója latin s> akos tanár, s maga is őszintén kívánja a latin tanítás sürgős, gyökeres reformját. Nem riad vissza
