Protestáns Tanügyi Szemle, 1944

1944 / 7. szám - Kemény Gábor: Gyóni Géza emléke

140

Kemény Gábor: Gyónt Géza emlékezete.

is, aki a hatodik X-liez közeledve is jóságosán, fiatalos humorral tudta kezelni a fiúkat, mindegyiket meglátogatta lakásukon, s példája és lélekbemarkoló jóságos élőszava útján fel tudta kelteni a vágyat az eszményi értékek után.

Vagy megemlítsük-e Chovan Károlyt, a magyar ruhában és csizmában járó polihisztort, aki a fizikát és a negyedikes latint egyforma lelkesedéssel és kitűnő hozzáértéssel tanította, s akinek fehér szakállára és tiszta lelkűidére Géza még az iskolai évek után is megillető- déssel emlékezett vissza. Nem véletlen, hogy elsősorban az „öregeket“ idéztem, mert az iskola akkori helyzete hozta magával, hogy mi, a kis Géza kortársai, ezeknek a puritánlelkű öregeknek hatása alá kerültünk. (Csak a későbbi években tanított bennünket lebilincselő logikával a kb. negyvenéves kitűnő matematikus Neumann Jenő, a pedáns klasszikus filológus Mocskónyi József, a jókedvtől sziporkázó Udvardy Sándor, a szentimentális Plenczner Lajos, s nemrégen el- húnyt csendes humorú Saskó Samu.)

Most már képzeljük el a kis Géza lelki fejlődését. Alighogy kiröppent — rejtett szomorúsággal — a gyóni papiakból, az agglegény Ádám bácsi házában talál új fészket, s olyan öreg professzorok befolyása alá kerül, akiket épúgy lehet a letűnt nagy idők Isten kegyelméből még élő tanúinak nézni, mint a jövő építőinek. Géza pedig már akkor is alkotásra termett lélek volt, aki nemcsak olvasni, de írni is szerette a verseket. Igazi humanista lelkűiét volt. Lelke a „halk rímek bokra“ már akkor kezdett szárnyalni, s osztálytársait csendes, zajtalan példaadással szellemi tevékenységre tudta sarkalni. Lelki beállítottságra, magával hozott élményei, nagybátyjának és professzorainak hatása komoly irányt adtak az ő nyiladozó szellemi fejlődésének.

A Vajda Péler-Önképzőkörnek nagy varázsereje volt a mi iskolánkban, sőt a városban is. Vajda Péter nemes hagyományai eleven erővel éltek az iskolában és társadalomban is. A Vajda Péter-Önképzőkör volt ebben az időben Benka Gyula kitűnően irányító vezetése alatt Szarvas város egyetlen irodalmi fóruma. Á diákok csak hetedikes korukban lehettek az önképzőkör „működő“ tagjai, s mi nem győztük bevárni ezt az időt. Mint ötödosztályos diákok (a jóságos Sasko Samu hallgatólagos beleegyezésével) megalakítottuk a Lestyán- féle diákkamrában az Új Önképzőkört I.aczkó Mátyás (később mezőhegyesi jegyző) és Wallrabenstein Jakab (ma egyik budakeszi gyógypedagógiai intézet vezető lelkésze) laktak az elég tágas diákkamrában. Az emlékezet szárnyain visszarepülve még most is érzem, milyen sűrű, szinte a torkunkat karcoló cigarettafüstben olvastuk fel verses vagy prózai dolgozatainkat. A következő évben Sic ilur ad astra címen diáklapot szerkesztettünk (Géza meg e sorok írója). Ács Berci (ma szolnoki ügyvéd) diákszállásán volt a „szerkesztőség“. Gyökössy Jóska (később kálvinista lelkész) sokszorosította a lapot. Komoly buzgalommal készítettük a zsenge müveket és olvastuk fel a lelkes bírálatokat. Az Uj Önképzőkör ülésein és a szerkesztőségi órákon ifjú korunkat jellemző nagy hévvel vitattuk meg az égető szociális problémákat. Szinte könnybe- borult szemmel mosolygok azokon a komoly társadalmi vitákon, melyeket mi lelkes gyermekek folytattunk, s minél jobban távolodom az önzetlen lelkesedésnek ettől az aranykorától, annál jobban érzem, milyen tiszta szándékok hevítettek bennünket, és annál jobban kirajzolódik előttem Gézának, a fejlődő humanista poétának egyéni arcképe.